Somos András (1911–1996)

A BékésWiki wikiből

---

A lap jelenlegi, 2021. december 28., 15:27-kori változata

kertészmérnök, egyetemi oktató, tanszékvezető, rektor

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 2.1 Felsőfokú oktatás 2.2 Tudományos közélet 2.3 Tudományos kutatás 3 Főbb művei 4 Díjak, elismerések 5 Források 6 Kapcsolódó irodalom 7 Külső hivatkozás

Élete

Styaszni András néven született 1911. szeptember 18-án Mezőberényben. Édesapja az első világháború harcaiban esett el, édesanyja nevelte.

Tanulmányait 1917–1921 között Mezőberényben, az evangélikus elemi iskolában kezdte, majd a polgári iskolában folytatta. Érdeklődése az agrárszektor iránt először középiskolai tanulmányaiban mutatkozott meg, amit Békéscsabán a Magyar Királyi Állami Felsőmezőgazdasági Iskolában végzett, 1933-ban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben kezdte, ahol 1937-ben kertészeti szakirányú oklevelet szerzett. Ezután a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult, ahol mezőgazdasági irányba specializálódott, 1942-ben végzett. Tanulmányait 1948-ban kert- és szőlőgazdaság tudományok terén doktori cím megszerzésével zárta.

Somos András 1940-ben megházasodott. Ugyanebben az évben vette fel a Somos vezetéknevet. Házasságából két lány- és egy fiúgyermek született.

A rendszerváltás után közéleti szerepet már nem vállalt, jórészt visszavonultan élt. 1996. március 15-én hunyt el. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Három területen – a felsőfokú oktatásban, a tudományos közéletben és a gyakorlati tudományos kutatásban – vett részt és vállalt szerepet.

Felsőfokú oktatás

1939-től a Kertészeti Akadémia (korábban Kertészeti Tanintézet) kamaraerdei kísérleti telepén foglalkoztatták, melynek rövid időn belül helyettes vezetője lett. 1942-ben ugyanebben az intézményben tanársegédként kezdett dolgozni, növénynemesítés terén elméleti, gyümölcs- és zöldségtermesztés terén gyakorlati órákat tartott. Oktatói munkáját 1944-ben kellett megszakítania, mert megkapta behívóját, a második világháború harcai során szovjet hadifogságba esett, onnan 1946-ban tért haza. Hazatérése után nem sokkal megkapta a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlészettudományi Kar (a korábbi Kertészeti Akadémia jogutódja) Zöldségtermesztés Tanszékének tanszékvezető pozícióját. Bár az intézmény több szervezeti változáson esett át, ezt az állást az 1981. évi nyugállományba vonulásáig sikerült megtartania. Egyetemi karrierjének csúcspontját két alkalommal történt rektori kinevezése jelentette, először 1960–1965, majd 1971–1975 között vezette az intézményt.

Tudományos közélet

1948-ban rövid ideig a Földművelésügyi Minisztérium egyetemekkel foglalkozó osztályát vezette. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia szocialista típusú átszervezésekor az Agrártudományi Osztály titkárává nevezték ki, ezt a feladatot 1961-ig látta el. Ugyanebben az évben az MTA levelező tagjává, 1955-ben rendes tagjává választották. Több mint két évtizeden át először a Kertészeti Bizottságban, majd az Agrártudományi Osztályon látott el vezetői feladatokat. Akadémiai karrierjének csúcspontját 1977-ben az MTA egyik alelnökévé történő kinevezése jelentette, ezt a pozíciót 1985-ig töltötte be. Leköszönése után egészen a rendszerváltásig részt vett az elnökség munkájában. Tudományos szerepvállalása nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is érvényesült, 1959 és 1983 között ellátta Magyarország képviseletét a Nemzetközi Kertészeti Tudományos Tanácsban. Bulgáriában és a Szovjetunióban tiszteleti illetve külső akadémiai tagságot, a berlini Humboldt Egyetemtől pedig díszdoktori oklevelet kapott.

Tudományos kutatás

Eredményeit szakkönyvek és szakcikkek írásával ismertette az agrárszektor szereplőivel, ismeretterjesztő előadások tartásán keresztül a közvéleménnyel. Jelentős szerepet vállalt a gyakorlati megvalósításban is. Kutatásai részben a zöldségfélék élettanára irányultak, kiemelten foglalkozott a különböző paprika- és paradicsomfajtákkal. Több paprikafajta nemesítése fűződött a nevéhez. Foglalkozott agrotechnikai megoldások kidolgozásával, ami során legismertebb eredménye a nagyüzemi mértékű, gépesítéssel fóliasátor alatt történő termelés lett. Törekedett a megújuló energiaforrások használatának megvalósítására.

Főbb művei

• Konyhakerti növények termesztése. Budapest, 1948
• A műanyagfólia használata a zöldséghajtatásban. Társszerző: Filius István. Budapest, 1965
• Korai szántóföldi paradicsomtermesztés. Társszerző: Koródi László. Budapest, 1967
• A spenót. Társszerző: Priszter Szaniszló. Budapest, 1972
• Vízfüggönyös fólia sátrak építése és hasznosítása a házikertben. Társszerző: Turi István. Budapest, 1977
• Műanyagok a kertészetben. Budapest, 1985

Díjak, elismerések

• Munka Vörös Zászló érdemrendje (1954)
• Kossuth-díj (1956)
• Magyar Népköztársaság Állami Díja (1973)
• Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1981)

Források

• Hegedűs Pál: Berényből indult... Beszélgetés Dr. Somos Andrásról. In: Mezőberényi Hírmondó, 9. évf. (1999. december) 3. p. (Látogatva: 2020. 04. 20.).
• Kiss Márton – Zsidi Vilmos – Földváriné Kocsis Luca: A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Levéltára. Repertórium. (1697) 1908–1980. Budapest : Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, 1999 (Látogatva: 2020. 04. 20.)

Kapcsolódó irodalom

• Akadémiai Értesítő, 61. kötet 503. szám (1954. január–február–március) 28–29. p.
• Balkus Imre: Egy nap Sarkadon, Gyomán, Méhkeréken és Medgyesegyházán dr. Somos András rektorral. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 81. szám (1975. április 8.) 10. p.
• Balkus Imre: Országosan is elismerést érdemel megyénk fólia alatti zöldségtermelése. Megyénkbe látogatott dr. Somos András, a kertészeti egyetem rektora. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 60. szám (1975. március 12.) 3. p.
• Juhász Károly: Dr. Somos András Sarkadon. Kevés a naposliba – Nyúltenyésztő szakcsoport alakul Kötegyánban és Sarkadkeresztúron. In: Békés Megyei Népújság, 29. évf. 93. szám (1974. április 23.) 10. p.

Külső hivatkozás

• Somos András. In: Wikipedia