Cseres Tibor (1915–1993)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (A Válasz munkatársa + forrás)
a (Cseres Tibor (1915‒1993) lapot átneveztem Cseres Tibor (1915–1993) névre: Hosszú kötőjel)

A lap 2021. március 9., 12:35-kori változata

író, újságíró

Tartalomjegyzék

Élete

Cseres Tibor Gyergyóremetén született 1915. április 1-jén, Portik Cseres Tibor néven. Édesapja moldvai favágó volt, majd hároméves katonai szolgálat után császári testőr a bécsi udvarban, ahol az őrmesterségig vitte; közben egy gazdálkodó lányát vette el feleségül szülőfalujában. A család felváltva Gyergyóremetén, Budapesten és Bécsben lakott. Cseres apja 1917-ben csendőrnek állt Erdélyben, a második román betöréskor pedig beállt a székely hadosztályba. Román fogságba esett, Brassóba vitték, ahonnan munka közben megszökött, és átjött Magyarországra, ahol kertészeti munkás lett. A család 1922-ben követte, de az édesanya korán meghalt.

Cseres Tibor az elemi iskolát a szülőfalujában végezte, Marosvásárhelyen, majd Budapesten járt középiskolába. 1933-ban Budapesten érettségizett, aztán több egyetemen jogi, állatorvosi és bölcsészeti előadásokat hallgatott, míg végül 1937-ben Kolozsváron közgazdász oklevelet szerzett.

1935-ben a Válasz c. folyóirat munkatársa lett. 1937‒1938-ban a Békésmegyei Közlöny szerkesztője volt Békéscsabán. 1938 végétől gyakran teljesített katonai szolgálatot, a második világháború végéig összesen 56 hónapot szolgált. 1944 őszén hadnagyként megszökött a frontról. 1945–1946-ban ismét Békéscsabán újságíró, a Viharsarok című munkás- és parasztújság egyik alapítója és felelős szerkesztője volt. 1947-ben Budapesten miniszteri tanácsos, ettől az évtől kezdve szabadfoglalkozású író, 1951‒1956-ig az Irodalmi Újság, 1963‒1970-ig pedig az Élet és Irodalom munkatársa. Több évtizedig a főváros XII. kerületének, Németvölgynek a lakója volt.

Élete folyamán sok díjjal tüntették ki, ezek közül a legrangosabbak a József Attila- és a Kossuth-díj. Újságíróként, dokumentaristaként, riporterként is számon tartották. Cseres Tibor 78 éves korában, 1993. május 24-én hunyt el Budapesten.

Munkássága

Az Írószövetség élén

Cseres Tibor 1983-ban mintegy ötven magyar íróval együtt nyílt levélben tiltakozott az Új Symposium jugoszláviai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának menesztése ellen. 1984. június 6-án Csurka Istvánnal és Mészöly Miklóssal együtt tiltakozó nyilatkozatot tett közzé Duray Miklós szlovákiai magyar író letartóztatása ellen, akinek bírósági tárgyalásán személyesen is megjelentek.

1987 és 1989 között a Magyar Írószövetsége elnöke volt. Kiállt a magyar írók mellett egy olyan korban, amikor szilenciumra ítéltek sok olyan értelmiségit, aki a rendszer ellen véleményt nyilvánított. 1988-ban a szövetség nyílt levélben kérte a kormányt, forduljon az ENSZ-hez a romániai magyarság sorsa érdekében, a falurombolás ellen.

Cseres Tibornak a rendszerváltás idején állítólag felajánlották a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöki tisztét. 1990 februárjában Németh Miklós miniszterelnök felkérte, hogy vegyen részt a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság munkájában. A magyar PEN klub tiszteletbeli tagjává választották. Az írószövetség választmányi tagjaként, a Füst Milán prózaírói jutalom kuratóriumának, valamint a Holland‒Magyar Kulturális Egyesületnek az elnökeként is tevékenykedett. Segítette a Tokaji Írótábort, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalakítását, a Kortárs és a Magyar Napló erősítését, a Lyukasóra indítását.

Írói munkássága

Cseres Tibor műveiben a magyar történelem sorsfordító időszakait ábrázolja. Írásai elsősorban azok számára értékesek és érdekesek, akiket foglalkoztat az erdélyi értelmiségi sors és általában Erdély múltja. Alkotói pályáját versírással kezdte, Palos Tibor néven két verseskötetet ‒ Tájkép, elöl guggolva én és Zöld levél árnyéka ‒ jelentetett meg Békéscsabán 1937-ben, illetve 1942-ben. Közben novellákat és elbeszéléseket is írt, melyeknek világa a falusi életmód; ezek már a világháború után láttak napvilágot. 1955-ig írói munkássága mélyponton van, próbál alkalmazkodni a kor munkás-paraszt diktatúrájának irodalom- és kultúrpolitikájához. Elbeszéléseket, verseket, regényeket, színjátékokat, riportokat írt. Az 1956-ban kiadott Here-báró című regénye Örkény István figyelmét is felkeltette.

A hatvanas évektől kezdve komoly sikereket könyvelhet el. 1964-ben a Hideg napok című regényében a téma meglepő újdonságról árulkodik: Magyarország a második világháborúban, az újvidéki lakosság elleni 1942-es atrocitásokra fókuszálva. A regényt angol, francia, horvát, lengyel, német, orosz, román és szerb nyelvre is lefordították. A Hideg napok megfilmesítették, forgatókönyvét Cseres Tibor maga írta; Kovács András fekete-fehér játékfilmjét 1966-ban mutatták be, a film fődíjat nyert a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon, melyen a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díjában is részesült, továbbá az 1967-es Magyar Filmszemle fődíját nyerte. Cseres Tibor jelentősebb művei közé tartoznak még a Játékosok és szeretők (1970), a Parázna szobrok (1976), a Vízaknai csaták (1988) és a Vérbosszú Bácskában (1991) című regények.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Főbb művei

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Cseres_Tibor_(1915%E2%80%931993)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök