Dedinszky Gyula (1905–1994)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Simon hivatkozás javítása)
(Nyelvi ellenőrzés)
3. sor: 3. sor:
== Élete ==
== Élete ==
[[Fájl:Dedinszky Gyula.jpg|bélyegkép|Dedinszky Gyula]]
[[Fájl:Dedinszky Gyula.jpg|bélyegkép|Dedinszky Gyula]]
-
A Bács-Bodrog megyei, szlovák lakosú '''Dunagáloson született [[1905]]. [[március 24.|március 24-én]]. Apja, Dedinszky János, evangélikus lelkész, anyja Stollmann Anna'''. A Felvidékről származó családban hat generáción át, 200 évre visszamenőleg mindig volt evangélikus lelkész. Édesapja harminc éven át volt Dunagálos lelkipásztora. Dedinszky Gyulát szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre - édesanyja szlovákul, édesapja magyarul beszélt gyermekeivel. Dedinszky Gyula '''[[1931|1931-ben]] vette feleségül Veres Margitot, házasságukból két gyermek született, Gyula és Tamás.'''
+
A Bács-Bodrog megyei, szlovák lakosú '''Dunagáloson született [[1905]]. [[március 24.|március 24-én]]. Apja, Dedinszky János, evangélikus lelkész, anyja Stollmann Anna'''. A Felvidékről származó családban hat generáción át, 200 évre visszamenőleg mindig volt evangélikus lelkész. Édesapja harminc éven át volt Dunagálos lelkipásztora. Dedinszky Gyulát szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre, édesanyja szlovákul, édesapja magyarul beszélt gyermekeivel. Dedinszky Gyula '''[[1931|1931-ben]] vette feleségül Veres Margitot, házasságukból két gyermek született, Gyula és Tamás.'''
-
Szülőfalujából három elemi elvégzése után a közeli Újverbászra küldte az apja, hogy németül is megtanuljon. A gimnázium első évét is itt végezte, majd '''[[Békéscsaba|Békéscsabára]] került, ahol [[1923|1923-ban]] érettségizett a [[Békéscsabai Evangélikus Gimnázium|Rudolf Főgimnáziumban]]. Tanulmányait a Pécsi Egyetem soproni teológiai fakultásán folytatta.''' Tanára volt Pröhle Károly, valamint az eperjesi teológiáról Sopronba került Deák János. '''[[1927|1927-ben]] első magyar teológusként egy évet a helsinki egyetem teológiai szakán töltött.'''
+
Szülőfalujából a három elemi elvégzése után édesapja a közeli Újverbászra küldte, hogy németül is megtanuljon. A gimnázium első évét is itt végezte, majd '''[[Békéscsaba|Békéscsabára]] került, ahol [[1923|1923-ban]] érettségizett a [[Békéscsabai Evangélikus Gimnázium|Rudolf Főgimnáziumban]]. Tanulmányait ezután a Pécsi Egyetem soproni teológiai fakultásán folytatta.''' '''[[1927|1927-ben]] – első magyar teológusként – egy évet a helsinki egyetem teológiai szakán töltött.'''
-
Lelkésszé szentelése után '''[[1928|1928-ban]] Kiskőrösre került segédlelkésznek''' a kétnyelvű (magyar-szlovák) gyülekezethez. Egy év múlva '''fél évet Ipolyvecen''', majd '''újabb fél évet Szarvason szolgált'''. '''[[1931|1931-ben]] visszahívták Kiskőrösre''', ahol '''lelkésszé választották. [[1942|1942-ben]] hívták Békéscsabára''', miután a város két lelkészt ([[Szeberényi Lajos Zsigmond (1859-1941)|Szeberényi Lajos Zsigmond]] és [[Szeberényi Gusztáv (1890-1941)|Szeberényi Gusztáv]]) vesztett el rövid időn belül. Itt lelkészi munkáját jól felkészülten, nagy odaadással végezte, látogatta a híveket, gyakran egész heteket töltött tanyákon . Csabán a gyülekezet kétnyelvű volt, szlovák nyelvű istentisztelet minden nap volt, magyar nyelvű hetente egyszer. Tehetségére hamarosan felfigyeltek, s '''a bányai egyházkerület lelkészi főjegyzőnek, valamint országos aljegyzőnek választotta'''.  
+
Lelkésszé szentelése után '''[[1928|1928-ban]] Kiskőrösre került segédlelkésznek''' a kétnyelvű (magyar-szlovák) gyülekezethez. A következő évben '''hat hónapot Ipolyvecen''', majd '''újabb fél évet Szarvason szolgált'''. '''[[1931|1931-ben]] visszahívták Kiskőrösre''', ahol '''lelkésszé választották. [[1942|1942-ben]] hívták Békéscsabára lelkésznek''', [[Szeberényi Lajos Zsigmond (1859-1941)|Szeberényi Lajos Zsigmond]] és [[Szeberényi Gusztáv (1890-1941)|Szeberényi Gusztáv]] halála miatt. Lelkészi munkáját jól felkészülten, nagy odaadással végezte, látogatta a híveket, gyakran egész heteket töltött tanyákon. Csabán a gyülekezet kétnyelvű volt: szlovák nyelvű istentiszteletet minden nap, magyar nyelvűt pedig hetente egyszer tartottak. Dedinszky tehetségére hamarosan felfigyeltek: '''a bányai egyházkerület lelkészi főjegyzőnek, valamint országos aljegyzőnek választotta'''. Alelnöki tisztséget töltött be a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyházban.  
Az [[1947|1947-es]] magyar-szlovák lakosságcsere komoly csapást jelentett [[Békéscsaba]] számára, 7000 szlovák hagyta el a várost. A városban maradt szlovákok lemondtak az anyanyelvű oktatásról és istentiszteletről.
Az [[1947|1947-es]] magyar-szlovák lakosságcsere komoly csapást jelentett [[Békéscsaba]] számára, 7000 szlovák hagyta el a várost. A városban maradt szlovákok lemondtak az anyanyelvű oktatásról és istentiszteletről.
-
'''[[1948]] után''' egyre erősebb politikai nyomás nehezedett rá. Hatalmi nyomásra hamarosan '''minden egyházi tisztségétől megfosztották''' azzal az indokkal, hogy zavarja az egyház és az állam közötti jó viszony kialakulását. '''Fél évre a gyülekezeti munkától is eltiltották.''' Alelnöki tisztséget töltött be a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyházban, a 2. világháború után megfosztották hivatalaitól. '''Háttérbe szorított lelkészként szolgálhatott nyugdíjaztatásáig, [[1972|1972-ig]].'''
+
'''[[1948]] után''' egyre erősebb politikai nyomás nehezedett rá. A 2. világháború után '''minden egyházi tisztségétől megfosztották''' azzal az indokkal, hogy zavarja az egyház és az állam közötti jó viszony kialakulását. '''Fél évre a gyülekezeti munkától is eltiltották.''' '''Lelkészként szolgált nyugdíjaztatásáig, [[1972|1972-ig]].'''
-
'''A mellőzés éveiben helytörténeti és néprajzi kutatásokkal kezdett foglalkozni.''' Dolgozott könyvtárakban, a békéscsabai evangélikus szaklevéltárban, beszéltette idős híveit, figyelemmel kísérte azok életét, szokásait. Rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott volna Békéscsaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről, szokásairól, mint ő. Ismereteit számos kéziratban rögzítette, melyekből néhány önálló kötetben is megjelent. Publikációjának egy része egyházi és helyi lapokban látott napvilágot. Munkáival rendszeres és eredményes résztvevője volt a megyei és országos néprajzi pályázatoknak. Minden érdekelte, ami összefüggött a csabaiak hétköznapjaival, ünnepnapjaival. '''Tanulmányt írt Csaba nemzetiségi történetéről, a csabai tanyavilágról, az ottani népéletről, a paraszti munkaeszközökről, a helyi szlovákok történetéről, Stark Adolf munkásságáról.''' A szlovák betű útja Békéscsabán című művében elemzi a városban szlovák nyelven megjelent dokumentumokat a tankönyvektől az egyházi kiadványokon át a parasztírók és mások munkájáig. Feldolgozta a város szociális és kulturális történetét, írt a "Cabiansky Kalendár" jelentőségéről, összegyűjtötte a csabai anekdotákat és vidám történeteket. Németül, finnül, szlovákul beszélt és írt is. Zahorán György, a békéscsabai evangélikus egyház presbitere a [[Haan Lajos (1818-1891)|Haán Lajos]] 20. századi méltó utódjának tartotta.  A publikálások mellett adománnyal támogatta a Harangszót, az Országos Luther-Szövetség hivatalos lapját.   
+
'''A mellőzés éveiben helytörténeti és néprajzi kutatásokkal kezdett foglalkozni.''' Dolgozott könyvtárakban, a békéscsabai evangélikus szaklevéltárban. Figyelemmel kísérte híveinek életét, szokásait. Rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott volna Békéscsaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről, szokásairól, mint ő. Ismereteit számos kéziratban rögzítette, melyekből néhány önálló kötetben is megjelent. Publikációjának egy része egyházi és helyi lapokban látott napvilágot. Munkáival rendszeres és eredményes résztvevője volt a megyei és országos néprajzi pályázatoknak. '''Tanulmányt írt Csaba nemzetiségi történetéről, a csabai tanyavilágról, az ottani népéletről, a paraszti munkaeszközökről, a helyi szlovákok történetéről, Stark Adolf munkásságáról.''' ''A szlovák betű útja Békéscsabán'' című művében elemzi a városban szlovák nyelven megjelent könyveket, dokumentumokat. Feldolgozta a város szociális és kulturális történetét, írt a "Cabiansky Kalendár" jelentőségéről, összegyűjtötte a csabai anekdotákat. Németül, finnül, szlovákul beszélt és írt. Zahorán György, a békéscsabai evangélikus egyház presbitere [[Haan Lajos (1818-1891)|Haán Lajos]] méltó utódjának tartotta.  A publikálások mellett adománnyal támogatta a Harangszót, az Országos Luther-Szövetség hivatalos lapját.   
-
[[1978|1978-ban]] '''részt vett a finnországi egyetem''' – ahol teológiai tanulmányokat folytatott - fennállásának '''50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen'''.  
+
[[1978|1978-ban]] '''részt vett a helsinki egyetem''' fennállásának '''50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen'''.  
'''[[1994]]. [[május 22.|május 22-én]] hunyt el Békéscsabán''' 90 éves korában. [[május 28.|Május 28-án]], szombaton a Felsővégi (Berényi úti) evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomba.
'''[[1994]]. [[május 22.|május 22-én]] hunyt el Békéscsabán''' 90 éves korában. [[május 28.|Május 28-án]], szombaton a Felsővégi (Berényi úti) evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomba.
21. sor: 21. sor:
== Díjak, kitüntetések ==
== Díjak, kitüntetések ==
-
* A szlovák betű útja Békéscsabán című művét 2. helyezéssel és különdíjjal jutalmazták 1970-ben.  
+
* ''A szlovák betű útja Békéscsabán'' című művét 2. helyezéssel és különdíjjal jutalmazták 1970-ben.  
-
* Az 1971-es megyei néprajzi pályázaton másodikként értékelték a Szlovák parasztok élete a békéscsabai tanyákon című munkájával.  
+
* Az 1971-es megyei néprajzi pályázaton másodikként értékelték a ''Szlovák parasztok élete a békéscsabai tanyákon'' című munkáját.  
-
* A XVIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton (1971) 2. helyezést ért el a Békéscsabai szlovák tájnyelv kisszótára című munkájával.
+
* A XVIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton (1971) 2. helyezést ért el a ''Békéscsabai szlovák tájnyelv kisszótára'' című munkájával.
-
* A néprajzi megyei pályázaton 1. helyezést érte el Zahorány Györggyel közösen készített Munkaeszközök és munka a század elején című munkájával 1980-ban.
+
* A néprajzi megyei pályázaton 1. helyezést ért el Zahorán Györggyel közösen készített ''Munkaeszközök és munka a század elején'' című munkájával 1980-ban.  
-
 
+
-
* 1981-ben elnyerte a Sebestyén Gyula Emlékérmet, az önkéntes néprajzgyűjtők legrangosabb díját.  
+
* A Magyar Néprajzi Társaság a Sebestyén Gyula-emlékéremmel díjazta gyűjtő tevékenységét 1981-ben.   
* A Magyar Néprajzi Társaság a Sebestyén Gyula-emlékéremmel díjazta gyűjtő tevékenységét 1981-ben.   
39. sor: 37. sor:
* 1983 októberében Vámos László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője miniszteri dicséretet adott át neki.  
* 1983 októberében Vámos László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője miniszteri dicséretet adott át neki.  
-
* 1983-ban a Munkácsy Mihály Múzeum megyei pályázatán 2. helyezést ért el a Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban című tanulmányával. Ezzel a munkájával a Néprajzi Múzeum pályázatán 3. helyen végzett.  
+
* 1983-ban a Munkácsy Mihály Múzeum megyei pályázatán 2. helyezést ért el a ''Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban'' című tanulmányával. Ezzel a munkájával a Néprajzi Múzeum pályázatán 3. helyen végzett.  
-
* 85. születésnapja köszöntésekor (1990-ben), munkásságát kitüntetve Pro Urbe díjat adott át neki [[Simon Mihály László (1937-2016)|dr. Simon Mihály]] vb-titkár, valamint elismerő plakettot nyújtott át dr. Szabó Lóránt, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója.  
+
* 85. születésnapja köszöntésekor (1990-ben), munkásságát kitüntetve Pro Urbe díjat adott át neki [[Simon Mihály László (1937-2016)|dr. Simon Mihály]] vb-titkár, valamint elismerő plakettet nyújtott át dr. Szabó Lóránt, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója.  
* 1992. november 7-én az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatta dr. Reuss András, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja.  Haan Lajos és Szeberényi Lajos után a 3. csabai lelkész, akit tiszteletbeli doktorrá neveztek ki.  
* 1992. november 7-én az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatta dr. Reuss András, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja.  Haan Lajos és Szeberényi Lajos után a 3. csabai lelkész, akit tiszteletbeli doktorrá neveztek ki.  
48. sor: 46. sor:
== Emlékezete ==
== Emlékezete ==
-
* '''Születésének 100. évfordulójára emlékező kiállítás''' nyílt 2005. márciusában Élet a régi Csabán címmel.  
+
* '''Születésének 100. évfordulójára emlékező kiállítás''' nyílt 2005. márciusában ''Élet a régi Csabán'' címmel.  
-
* Születésének centenáriumi évében '''ünnepségsorozat'''ot tartottak '''Békéscsabán''' 2005. március 5-6. és 24-én: tudományos emlékülés, emléktáblájának megkoszorúzása a Nagytemplomban, ünnepi istentisztelet, [[Dedinszky Gyula-emléktábla (Békéscsaba, Szt. István tér 20.)|emléktábla-avatás]] a Szt. István tér 20. szám alatti parokia falán. A [[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeumban]] emlékkiállítás nyílt.  
+
* Születésének centenáriumi évében '''ünnepségsorozat'''ot tartottak '''Békéscsabán''' 2005. március 5–6. és 24-én: tudományos emlékülés, emléktáblájának megkoszorúzása a Nagytemplomban, ünnepi istentisztelet, [[Dedinszky Gyula-emléktábla (Békéscsaba, Szt. István tér 20.)|emléktábla-avatás]] a Szt. István tér 20. szám alatti parókia falán. A [[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeumban]] emlékkiállítás nyílt.  
* 1999-ben a békéscsabai evangélikus nagytemplom felszentelésének 175. évfordulóján '''[[Dedinszky Gyula-emléktábla (Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom)|emléktáblát]] avattak fel''' 5 lelkésznek, köztük '''Dedinszky Gyulának'''. (Rohály Mihály, Mekis Ádám, dr. Dedinszky Gyula, Kiss György és Povázsai Mihály).
* 1999-ben a békéscsabai evangélikus nagytemplom felszentelésének 175. évfordulóján '''[[Dedinszky Gyula-emléktábla (Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom)|emléktáblát]] avattak fel''' 5 lelkésznek, köztük '''Dedinszky Gyulának'''. (Rohály Mihály, Mekis Ádám, dr. Dedinszky Gyula, Kiss György és Povázsai Mihály).
-
* 2013-ban korábbi Peter Jilemniczky utcát Békéscsabán (a Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium utcáját) '''átnevezték [https://goo.gl/xhCmYa Dedinszky Gyula utcára]'''.
+
* 2013-ban Békéscsabán a korábbi Peter Jilemniczky utcát (a Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium utcáját) '''átnevezték [https://goo.gl/xhCmYa Dedinszky Gyula utcára]'''.
== Művei ==
== Művei ==

A lap 2018. október 16., 11:50-kori változata

evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató

Tartalomjegyzék

Élete

Dedinszky Gyula

A Bács-Bodrog megyei, szlovák lakosú Dunagáloson született 1905. március 24-én. Apja, Dedinszky János, evangélikus lelkész, anyja Stollmann Anna. A Felvidékről származó családban hat generáción át, 200 évre visszamenőleg mindig volt evangélikus lelkész. Édesapja harminc éven át volt Dunagálos lelkipásztora. Dedinszky Gyulát szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre, édesanyja szlovákul, édesapja magyarul beszélt gyermekeivel. Dedinszky Gyula 1931-ben vette feleségül Veres Margitot, házasságukból két gyermek született, Gyula és Tamás.

Szülőfalujából a három elemi elvégzése után édesapja a közeli Újverbászra küldte, hogy németül is megtanuljon. A gimnázium első évét is itt végezte, majd Békéscsabára került, ahol 1923-ban érettségizett a Rudolf Főgimnáziumban. Tanulmányait ezután a Pécsi Egyetem soproni teológiai fakultásán folytatta. 1927-ben – első magyar teológusként – egy évet a helsinki egyetem teológiai szakán töltött.

Lelkésszé szentelése után 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek a kétnyelvű (magyar-szlovák) gyülekezethez. A következő évben hat hónapot Ipolyvecen, majd újabb fél évet Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkésszé választották. 1942-ben hívták Békéscsabára lelkésznek, Szeberényi Lajos Zsigmond és Szeberényi Gusztáv halála miatt. Lelkészi munkáját jól felkészülten, nagy odaadással végezte, látogatta a híveket, gyakran egész heteket töltött tanyákon. Csabán a gyülekezet kétnyelvű volt: szlovák nyelvű istentiszteletet minden nap, magyar nyelvűt pedig hetente egyszer tartottak. Dedinszky tehetségére hamarosan felfigyeltek: a bányai egyházkerület lelkészi főjegyzőnek, valamint országos aljegyzőnek választotta. Alelnöki tisztséget töltött be a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyházban.

Az 1947-es magyar-szlovák lakosságcsere komoly csapást jelentett Békéscsaba számára, 7000 szlovák hagyta el a várost. A városban maradt szlovákok lemondtak az anyanyelvű oktatásról és istentiszteletről.

1948 után egyre erősebb politikai nyomás nehezedett rá. A 2. világháború után minden egyházi tisztségétől megfosztották azzal az indokkal, hogy zavarja az egyház és az állam közötti jó viszony kialakulását. Fél évre a gyülekezeti munkától is eltiltották. Lelkészként szolgált nyugdíjaztatásáig, 1972-ig.

A mellőzés éveiben helytörténeti és néprajzi kutatásokkal kezdett foglalkozni. Dolgozott könyvtárakban, a békéscsabai evangélikus szaklevéltárban. Figyelemmel kísérte híveinek életét, szokásait. Rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott volna Békéscsaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről, szokásairól, mint ő. Ismereteit számos kéziratban rögzítette, melyekből néhány önálló kötetben is megjelent. Publikációjának egy része egyházi és helyi lapokban látott napvilágot. Munkáival rendszeres és eredményes résztvevője volt a megyei és országos néprajzi pályázatoknak. Tanulmányt írt Csaba nemzetiségi történetéről, a csabai tanyavilágról, az ottani népéletről, a paraszti munkaeszközökről, a helyi szlovákok történetéről, Stark Adolf munkásságáról. A szlovák betű útja Békéscsabán című művében elemzi a városban szlovák nyelven megjelent könyveket, dokumentumokat. Feldolgozta a város szociális és kulturális történetét, írt a "Cabiansky Kalendár" jelentőségéről, összegyűjtötte a csabai anekdotákat. Németül, finnül, szlovákul beszélt és írt. Zahorán György, a békéscsabai evangélikus egyház presbitere Haán Lajos méltó utódjának tartotta. A publikálások mellett adománnyal támogatta a Harangszót, az Országos Luther-Szövetség hivatalos lapját.

1978-ban részt vett a helsinki egyetem fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen.

1994. május 22-én hunyt el Békéscsabán 90 éves korában. Május 28-án, szombaton a Felsővégi (Berényi úti) evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomba.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Képgaléria

A fiatal Dedinszky Gyula 1927. szeptember 4-én

Tavasz ünnep Uppsulában (1928. május 16.)

Dedinszky Gyula Kiskörösön 1938 körül

Dedinszky Gyula és Dedinszky Gyuláné első közös finnországi útja (1964)

A Dedinszky házaspár közös finnországi útja

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Dedinszky_Gyula_(1905%E2%80%931994)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök