Lőcsei Pál (1922–2007)

A BékésWiki wikiből

A lap 2018. január 3., 20:59-kori változata

Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse

Lőcsei (Lerner) Pál

Élete

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán kispolgári zsidó családban. Édesapja, Lerner Sámuel szatócsboltot és kocsmát üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28-30. szám alatt. Testvére Ligeti (Lerner) László és Lerner Tibor. Édesapja német fogságban öngyilkos lett, édesanya, Diamant Valéria Auschwitzban hunyt el.

A fiatal Lőcsei Pál a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumban tanult, 1940-ben ballagott el.

1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult, ahol megismerte a demokratikus politikai kultúra, a demokrácia és a szocializmus kapcsolatát. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a Sztálin halálát követő forrongásban, mint Fejtő Ferenc, Méray Tibor. Hitt a Rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsájtotta meg neki. Lehetősége lett volna Jugoszláviába menekülni, ő azonban inkább Sopronban próbálkozott meg folyóiratot indítani. 1957 januárjában letartóztatták az ellenforradalmi eseményekben való részvétel gyanújával (ahogyan Zelk Zoltán, Tardos Tibor és Háy Gyula írókat is ), 1958-ban 8 év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult. Két és fél évig rendőri felügyelet alatt állt, de egészen 1988-ig jogfosztottként, diszkrimináltként élt.

Kende Évát vette feleségül, egy fiuk biztosan született.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a budapesti Rákoskeresztúri köztemetőben található.

Munkássága

A gimnázium befejezését követően, 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben, a német megszállást követően tagja lett egy antifasiszta fegyveres ellenállásnak. Az 1945 május 23-án Békéscsabán indult Cseres Tibor által szerkesztett Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a szentesi Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben került Budapestre, a Szabad Nép kommunista lap elméleti rovatvezetője lett. Kezdetben az agrárrovat, majd a szovjet-marxista elmélet, azaz a sztálini leninizmus gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Igyekezett írásaival segíteni a magyar nép felemelkedését. Ekkor vette fel a Lőcsei vezetéknevet a Lerner helyett. Az 1954 októberében a Szabad Nép taggyűlésén elhangzó beszéde következményeként a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából és a Szabad Népet is elhagyni kényszerült. 1956 októberében a rövid életű Magyar Szabadság alapítói között volt.

A börtönéveket követően, 1963 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutató Csoportjában (majd Intézetében) főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. Társszerzője volt négy családszociológiai kötetnek. Kényszerből családszociológusként is dolgozott.

A '80-as évek közepétől szamizdatpublikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált a napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagja volt. Az 1989 utáni éveket – részben idős kora miatt – visszavonultan töltötte. 1990-ben Nagy Imre emléktábla-avatásán ünnepi beszédében emlékezett egykori párttársára. 1996-ban kedvezményezte az ’56-os forradalomra emlékező kiállítás megszervezését a Rózsa Ferenc Gimnáziumban.

Emlékezete

• Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában.

Díjak, kitüntetések

• 1993-ban Aranytoll-díjat kapott.
• 1996-ban megkapta a Nagy Imre-emlékplakettet.
• 2003-ban kiérdemelte a Nagy Imre-érdemrendet.

Művei

• Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerkesztő, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1971)
• Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző, Kossuth könyvkiadó, Budapest 1972)
• Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző, Enke Verlag, Stuttgart, 1974)
• A változó család (társszerző, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978)
• A családi élet mai problémái (társszerző, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
• Leveles könyv (társszerző, Liget könyvek, Budapest 1989)
• 1956-os Intézet Évkönyve (társszerző, Budapest 1999)
• Írások nehéz időkből (társszerző, Omni Media, Budapest 1999)
• A 20. század ujjlenyomata (társszerző, Városháza, Budapest 2001)
• Nagy Imre és kora (társszerző, Nagy Imre Alapítvány, Budapest 2002)
• Emberpár és család az államszocializmusban (posztumusz), Gondolat kiadó, Budapest 2008
• Egy élet szilánkjai (posztumusz), Nagy Imre Alapítvány - Gondolat kiadó, Budapest 2010

Források

• Békés Megyei Népújság, 2. évf. 22. szám, 1957. január 27. 4. p. (Látogatva: 2018.01.02.)
• Békés Megyei Hírlap 2000. május 29. (55. évf., 124. sz.) 1.p (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Dányi László: Hazaért Lőcsi Pál, 2009. (Látogatva: 2016. 10 19.)
• Dányi László: Hogyan menekült meg a kitűnő zsidó gimnazista Békéscsabán?, 2014 (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Elhunyt Lőcsei Pál újságíró, a Viharsarok munkatársa. In: Békés Megyei Hírlap, 62. évf. 114. szám, 2007. május 17. 5. p. (Látogatva: 2018.01.02.)
• 1956-os Intézet - Oral History Archívum (Látogatva: 2016. 10 25.)
• Lőcsei Pál: Egy élet szilánkjai : írások, beszélgetések, dokumentumok. szerk. és előszó: Kende Éva. Budapest : Nagy Imre Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2010. 17-24., 105., 202., 266. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Lőcsei Pál: Önéletrajzi emlékezés a Magyar Október 30. évfordulójára. In: Magyar Füzetek, 1987. 18. sz. 131-137. p. (Látogatva: 2018.01.02.)
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé In. Beszélő Online, 2007. február (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Nagy Imre-emléktábla. In: Békés Megyei Népújság, 45. évf. 249. szám, 1990. október 24. 3. p. (Látogatva: 2018.01.02.)
• Nemzeti Örökség Intézete - Lőcsei Pál (Látogatva: 2016. 10, 25.)
• Tárgyszerűen tájékoztatni ’56-ról. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 252. szám, 1996. október 29. 3. p. (Látogatva: 2018.01.02.)
• Varga Zsuzsanna: Lőcsei Pál 1956-os riportja a termelőszövetkezetekről 263. p. In. Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008) V: 2016. 10. 25.)

Kapcsolódó irodalom

• Család és házasság a mai magyar társadalomban. vál., bev. Lőcsei Pál. Budapest : Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. 310 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Hovanyecz László: Lőcsei Pál halálára. In: Népszabadság, 65. évf. 114. szám, 2007. május 17. 5. p.
• Isten éltesse! In: Békés Megyei Hírlap, 60. évf. 18. szám, 2005. január 22. 13. p.
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé. In: Beszélő, 12. évf. 2. sz. 2007. 60-61. p.
• Lőcsei Pál: A krónikás beköszöntője. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 244. szám, 1996. október 18. 5. p.
• Lőcsei Pál: A női munkavállalás és a hagyományos magyar család. In: Kortárs, 29. évf. 10. sz. 78-90. p.
• Lőcsei Pál: A társtalanság problémái Budapesten. In: Kortárs, 15. évf. 12. sz. 1971. 1941-1951. p.
• Lőcsei Pál: A tradicionális magyar család sorsa századunk második felében. In: Mozgó világ, 9. évf. 3. sz. 1983. 105-113. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (1.) : a megfontolt cselekvés városa. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 247. szám, 1997. október 22-23. 6. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (2.) : a sajtószabadság kivívása In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 248. szám, 1997. október 24. 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (3.) : sínfelszedés a megye és az ország védelmében. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 249. szám, 1997. október 25-26. 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (4.) : a „rend” védői a rendbontók mellé állnak. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 250. szám, 1997. október 27. 8. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (5.) : a remények és kétségek 72 órája. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 251. szám, 1997. október 28. 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (6.) : szovjet katonai támadás az alvó város ellen. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 257. szám, 1997. november 4. 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba tizenkét napja az 1956-os forradalomban. In: Évkönyv. Budapest : 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalap., 1992. 282-300. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Lőcsei Pál: Emberpár és család az államszocializmusban, 1945-1985 : válogatott családszociológiai írások. Budapest : Gondolat, 2008.
• Lőcsei Pál: Mennyi az elvált a valóságban? In: Kortárs, 9. évf. 10. sz. 1965. 1655-1672. p.
• Lőcsei Pál: Mit köszönhet az ország és a világ ötvenhatnak? In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 247. szám, 1996. október 22-23. 9. p.
• Lőcsei Pál: Sorsdöntő nap. In: Beszélő, 12. évf. 2. sz. 2007. 62-68. p.
• Lőcsei Pál: Társtalanság, házasságközvetítés, erkölcs. In: Budapest, 5. évf. 5. sz. 1967. 26-27. p.
• Méray Tibor: Lőcsei Pál (1922-2007) sírjánál. In: Társadalomkutatás, 25. kötet, 3. szám, 2017. 219-224. p.
• Pajkossy Gábor: Lőcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején, 1956-1958. Gondolat Kiadói Kör, 2013.
• Pajkossy Gábor: Lőcsey Pál és a Magyar Szabadság. In: Beszélő, 16. évf. 12. szám, 2011. december.
• Szalay László: Egy úttévesztés jóvátétele - Lőcsei Pál emlékére. In: Beszélő, 12. évf. 6. sz. 2007.
• Szász István: Búcsú Lőcsei Páltól. In: Népszava, 134. évf. 114. szám, 2007. május 17. 4. p.