Gyöngyösi János (1893–1951)

A BékésWiki wikiből

A lap 2015. február 25., 14:29-kori változata

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter

Rokyca-n (Csehország) született 1893. május 3-án. Apja állami tisztviselő volt. Szüleit néhány esztendős korában elvesztette; neveltetéséről nagybátyja, a csabai Gyöngyösi Gusztáv zenetanár gondoskodott.

Középiskoláit Aradon és Békéscsabán, az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. 1920-ban bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. Az olasz hadifogságból 1919 szeptemberében került vissza Békéscsabára, ahol francia írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. 1920-tól 1921-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten. 1921-től Békéscsabán a liberális Békésmegyei Közlöny című napilap felelős-, majd főszerkesztője lett, mellette a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok főtitkára volt. Tagja volt Békéscsaba város képviselő-testületének, a városi Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az Aurora Kör irodalmi szakosztályának is vezetője volt. 1921-ben Békéscsabán könyv-, papír-és zeneműkereskedést nyitott.

1930-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. 1929-ben belépett a Független Kisgazda Pártba; 1939-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. Az 1937-ben általa indított és szerkesztett Békéscsabai Népújság egy demokratikus koalíciós ellenzéki lap szerepét is betöltötte. Bátor és tényekkel alátámasztott cikkei miatt számos sajtópert indítottak ellene.

1944. október 6-a után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy és a Nagy Ferenc kormány külügyminisztere volt 1944. december 22-től 1947. május 30-ig. 1945. január 20-án Moszkvában, mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, aláírta a fegyverszüneti szerződést, majd az 1946. évi párizsi békekonferencián a magyar delegáció elnökeként a párizsi békeszerződést. 1947-től 1951-ig, haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.

Budapesten halt meg 1951. október 29-én. 1990. március 18-án egykori lakóháza, a Szent István tér 9. számú ház falán emléktáblát avattak tiszteletére.-

Művei

• Cincogó nép háborúja. Képeskönyv. Békéscsaba: Tevan K., 1921.
• Ipar, kereskedelem, hitelviszonyok = Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 286-314.
• Mikor a must forr. Színmű. Békéscsaba: 1911.

Kapcsolódó irodalom

• Balogh Sándor és Jakab Sándor: A magyar népi demokrácia története. 1944-1962. Budapest: Kossuth K., 1978. p. 123-124.
• Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái. 11. köt. Budapest: Argumentum K.; MTA Könyvtára., 1992. p. 789-792.
• Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 640-641.
• Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 427.
• Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 457. (Kép)
• Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1-2.
• Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1. (Kép)
• Vida István - Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944-1949. Életrajzi lexikon. Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., 1991. p. 75-76.