Pátkai Ervin (1936–1985)
A BékésWiki wikiből
a (+ emlékezete, kép) |
a (Pátkai Ervin (1936-1985) lapot átneveztem Pátkai Ervin (1936–1985) névre: Hosszú kötőjel) |
A lap 2021. március 15., 12:15-kori változata
szobrászművész
Tartalomjegyzék |
Élete
Békéscsabán született 1936. április 11-én. Szegény családból származott, édesanyja korai halála miatt nővére volt a gondviselője.
Iskoláit szülővárosában végezte, a csabai gimnáziumban érettségizett. A Színművészeti Főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. Ezután egy évig a vasútnál volt pályamunkás, majd ismét jelentkezett a Színművészetire, s ezzel párhuzamosan a Képzőművészeti Főiskolára is. Mindkét helyen felvételt nyert, de választása az utóbbira esett. Budapestre került, ahol Medgyessy Ferenc tanítványa lett.
1956-ban került Párizsba. Szobrászati tanulmányait a párizsi École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on fejezte be, ahol H. Georges Adam tanítványa volt.
Élete utolsó időszakában évenként járt szülőhazájába. Egyre jobban erősödött vonzalma szűkebb otthona, Békéscsaba iránt, ahol régi osztálytársai és barátai várták. Életének tragikus esemény vetett véget: 1985. június 28-án Párizsban halálos égési sérüléseket szenvedett egy gázrobbanás következtében. Elhunytával minden idők egyik legnagyobb magyar szobrászművészét veszítette el a művészvilág. Két évvel halála után emlékkiállítás nyílt tiszteletére Békéscsabán a Megyei Könyvtárban.
Munkássága
Több éven keresztül anyagi gondokkal küszködött, így különféle munkákat vállalt. 1961-től azonban pályája fölfelé ívelt, ami megváltoztatta életét is. Ebben az évben megkapta a Fiatalok II. Párizsi Biennáléja, majd 1966-ban a Modern szobrászat díját. Szobrait az állam és a magángyűjtők kezdték vásárolni. 1969-től a Fiatal Szobrászok Szalonjának zsűritagja lett. Képzőművészeti munkásságáért 1973-ban megkapta a Művészetek Lovagrendje kitüntetést. 1973–1976 között a Párizsi Sorbonne-on szobrászatot tanított. Nevével összefüggésbe került a madridi operaház, a párizsi Beauborg-központ, továbbá Párizs egyik elővárosa, a Marne la Wallée, melyet az ott lakók "Pátkai város"-nak neveznek. Életművének nagyon fontos része ez, mivel szobrászati-építészeti irányító tevékenysége tükröződik benne. Egész városrészek arculata alakult ki Pátkai elgondolásai nyomán.
Monumentális szobrai először Franciaországban tűntek fel, majd másutt is Európában. Kiállított a világ minden táján. Könyvek jelentek meg róla; az egyik francia művészeti folyóiratban "korunk Michelangelojá"-nak nevezték. Összegezte a görög építészet tektonikáját, a barokk játékos szárnyalását, a gótika misztikumának mágikus varázsát, transzcendenciáját, de az inka, sőt a kínai és más távol-keleti művészetek pagoda- és misztérium csodáit is belesejthetjük alkotásaiba. Művészetében nagyon ősi, mégis forradalmian új, zseniális megoldásokat alkalmazott.
Pátkai Ervin nagy fontosságot tulajdonított a rajzoknak is. Mint szobrainak, úgy rajzainak sem adott mindig címet. Témái a fantasztikus tájak, viaduktvariációk, táncoló idomok, megbillenő városszerkezetek. A rajzokban ugyan fellelhetők szobrászi gondolatok, viszont nem voltak alapjai, vázlatai egy-egy szobornak. Művei között több építészeti jellegű rajz található. 1975. május 24-én önálló kiállítása nyílt az akkor újonnan felépült orléans-i művelődési házban. Ez alkalommal vetítették először a "Pátkai - ahogy Vanier látja" című diamontázst.
Irodalmi munkássága is jelentős: alapító tagja és művészeti vezetője volt a Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratnak. Támogatásával, közreműködésével készült az urbanizáció mai kérdéseivel foglalkozó Ember és város című értékes kiadvány (Antológia. Wien. 1977. 255. p.). Egy ideig tagja volt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségének.
Emlékezete
- Tiszteletére 2016-ban emléktáblát avattak Békéscsabán.
Katalógus
- Pátkai Ervin szobrászművész emlékkiállítása. A Megyei Könyvtárban 1988. június 2–30-ig. Előszó: Lipták Pál. Fel. kiad.: dr. Ambrus Zoltán. Békéscsaba: 1988. 4 p.
Források
- Akire emlékeznek, él. In: Evangélikus Élet, 81. évf. 23. szám (2016. június 12.) 30. p. (Látogatva: 2020. 10. 08.)
- Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest: Hitel, 1992. 287. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Budur Lajos: In memoriam Pátkai Ervin. In: Békés Megyei Népújság. 40. évf. 222. szám (1985. szeptember 21.) 9. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Ember Mária: Pátkai Ervin emlékére. In: Új Aurora. 15. évf. 3. szám (1987.) 39–43. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kiss Katalin: Isten hozott, Kataline! In: Napi Délkelet. 1. évf. 90. szám (1992. augusztus 1.) 9. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai K., 1994. 706. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pátkai Ervin. In: Magyar Műhely. 22. évf. 70. szám (1985.) 64. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pátkai Ervin ötven rajza. Bev. tanlm.: Ember Mária. Békéscsaba: Megyei Könyvtár. 1987. 50. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Schéner Mihály: Pátkai Ervin szobrászművészről. In: Új Aurora. 15. évf. 3. szám (1987.) 29–32. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)