Orlai Petrics Soma (1822‒1880)

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2023. január 6., 15:28-kori változata

Orlai Petrics Soma (1822‒1880)

Orlai Petrics Soma sírja a Fiumei úti temetőben

festőművész

Élete

Mezőberényben született Petrics Sámuel néven 1822. október 22-én felvidéki eredetű evangélikus család első gyermekeként. Édesapja Petrics Sámuel jómódú csizmadia, édesanyja Salkovics Karolin volt. Testvérei: Katalin, Dániel, Mihály (gyermekkorában elhunyt), Mihály (gyermekkorában elhunyt), Karolin, Pál, Károly, Albert és Mihály. Édesanyja rokonsága révén másod-unokatestvére volt Petőfi Sándornak.

Orlai tanulmányait 1833-tól a mezőberényi evangélikus gimnáziumban kezdte, majd az iskola Szarvasra költözésekor, 1834-ben ott folytatta. 1839 nyarán az iskolai szünidőt Ostffyasszonyfán töltötte nagybátyjánál, Salkovics Péternél, itt találkozott először Petőfi Sándorral, és kötött örök barátságot vele. 1839–1840-ben Sopronban folytatta gimnáziumi tanulmányait, ahol költészeti–szónoklattani osztályt végzett. 1840-től 1844-ig a Pápai Református Főiskolán jogot tanult. Diáktársa volt többek között Jókai Mór és Petőfi Sándor. Ekkor még Orlai író, Petőfi színész szeretett volna lenni, Jókai festőnek készült. Tanáruk, Tarczy Lajos vezetésével önképzőkört alakítottak: fellépéseket tartottak, irodalmi műveket írtak, melyek közül a legsikeresebbeket díjazták és az évente megrendezett Örömünnepen felolvasták. Orlai Petrics Soma két novellájáért kapott díjat (Hontalanok és Viszontorlás), és az 1845-ben kiadott Tavasz című zsebkönyvben is jelent meg irodalmi alkotása.

1854. július 17-én Békésen kötött házasságot Névery István békési írnok (diurnista, kancellista) és Salacz Terézia leányával, Névery Annával (Nina) (1824–1880). A házasságból három gyermek született: Gyula, Sándor (kisgyermekkorban elhunyt) és Mária (Mariska).

Már 1851-től használta az Orlai nevet, de hivatalosan csak 1853-ban vette fel. Névváltozatai: Orlay, Orlay Petrich, Orlai Petrich.

Orlai Petrics Soma 1880. június 5-én 58 éves korában hunyt el Budapesten, június 7-én helyezték végső nyugalomra a Kerepesi úti (Fiumei úti) temetőben.

Munkássága

1844 őszén Gyulán a megyei tiszti ügyész mellett helyezkedett el joggyakornokként. Közben egyre többet festett, főként arcképeket. 1846-ban Pestre ment jurátusnak. Ekkor ismerkedett meg Than Mórral, akihez élete végéig szoros barátság fűzte, és Barabás Miklóssal, aki a festői pályára biztatta őt. Képzőművészeti tanulmányait Marastoni Jakab magániskolájában (Első Magyar Festészeti Akadémia) kezdte meg. 1846 októberétől özvegy báró Wenckheimné Orczy Terézia támogatásával a bécsi Képzőművészeti Akadémiára járt, majd Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájában tanult, ahol diáktársai között volt Haan Antal, földije és későbbi jóbarátja. Itt kezdte el festeni első, nagyméretű történelmi képét, a Szent István ébredését (Szent István és az orgyilkos), ez volt az első hazai monumentális históriai kép.

A 1848-as forradalom híre Bécsben érte. Családi hagyomány szerint részt vett a szabadságharcban ahol megsebesült, utána otthon, Mezőberényben lábadozott. Itt látogatta meg őt 1849 júliusában Petőfi feleségével és kisfiával Segesvárra menet. Orlai ekkor festette meg a Petőfi Mezőberényben című festményét. Élete során még számos portrét készített a költőről (Petőfi Sándor arcképe, Petőfi Debrecenben, Petőfi Pesten 1848-ban stb.).

A Szent István és az orgyilkost 1850-ben a Nemzeti Múzeum megvásárolta, a képért kapott pénzből fedezni tudta újabb külföldi tanulmányútját, így 1850 őszétől 1851 nyaráig Münchenben Wilhelm von Kaulbach mellett tanulhatott. Itt festette A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című képet, mellyel először szerepelt a pesti Műegylet tárlatán. Anyagi okok miatt megszakította tanulmányait és hazautazott.

1851 végén Debrecenbe ment, ahol a város jómódú polgárait és családtagjaikat festette meg, és egyéni kiállítást rendezett – Magyarországon elsőként –, melyen A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című képét és arcképeit állította ki. 1853-ban ismét Bécsbe utazott, hogy Carl Rahl magániskolájában folytassa képzőművészeti tanulmányait.

Orlai újra és újra visszatért szülőföldjére alkotni: megfestette családtagjait (Anyám, Apám, Petrics Mihály és Pál arcképe) és szülőföldje jeles polgárait (Asztalos István és felesége Wargha Eszter arcképe, Launer Sámuel és felesége Fábry Julianna arcképe, Tormássy Lajos arcképe). 1853 tavaszán készítette el a mezőberényi német evangélikus templom oltárképét (Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket), majd 1854-ben a békési katolikus egyháztól kapott megrendelést (kálvária részére 13 részes stációsorozat), melyeket később több egyházi megrendelés is követett. A békési katolikus templom számára később oltárképet is festett (Krisztus megkeresztelése, 1859).

1854-ben feleségével Névery Ninával Pestre költözött, és az 1855-ös hódmezővásárhelyi portréfestő körútját leszámítva, haláláig Pesten élt.

Pályája felfelé ívelt: számos portrémegrendelést kapott, emellett történelmi, vallási, és irodalmi tárgyú képeket festett, melyekkel rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1855-ben főúri megrendelésre készítette el a Gróf Nádasdy Tamás nádor és Tinódi Sebestyén című festményét, festészetünk első művelődéstörténeti képét. Tevékenyen részt vett a hazai művészeti élet szervezésében. Választmányi tagja volt a Pesti Műegyletnek, tagja a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyletnek. 1859-től egyik szervezője volt a Magyar Képzőművészeti Társulatnak, melynek célja a magyar művészek támogatása, a magyar művészeti élet fellendítése, a nemzeti művelődés előmozdítása, a hazai művészképzés megteremtése volt. A Társulat 1861-ben alakult meg, melynek Orlai igazgató-választmányi tagja lett, olyan neves festők mellett, mint Barabás Miklós, Ligeti Antal és Than Mór. Művészetelméleti írásai, műbírálatai jelentek meg a Délibáb, a Pesti Napló, a Vasárnapi Ujság hasábjain és a Magyar Képzőművészeti Társulat évkönyveiben. Az 1862-es londoni világkiállításon a Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja című festményével szerepelt.

Az 1870-es években pályája hanyatlani kezdett: festményeire már nem volt kereslet, megrendelései csökkentek, Orlai többször volt kénytelen anyagi támogatást kérni egy–egy készülő művének kivitelezéséhez. Utolsó éveiben Petőfi Sándor életére vonatkozó adatokat gyűjtött, melyeket pl. a Budapesti Szemlében tett közzé, emellett Petőfi Bolond Istókjához is készített illusztrációkat. Élete végéig alkotott, utolsó festményeit (Hunyadi László és Czillei, Mária és Erzsébet királynők a novigradi fogságban) 1879-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tárlatán állították ki. Magánélete tragikusan alakult: egyre többet betegeskedett, mellbaj és kínzó fejgörcsök gyötörték, 1876-ban lánya, 1878-ban fia is elhunyt. Szenvedésének betetőzését jelentette 1880-ban feleségének betegsége és halála, néhány nappal később Orlai Petrics Soma, az első akadémikus képzettségű magyar festő, a történeti magyar festészet úttörője is távozott az élők sorából.

Fontosabb művei

Képzőművészeti alkotások:

• Szent István és az orgyilkos/Szent István ébredése (1848)
• Petőfi Sándor apjának arcképe (1846 v. 1848)
• Petőfi anyja, Hrúz Mária (1846 v. 1848)
• Petőfi Sándor arcképe (1848)
• Petőfi Mezőberényben, papucsban (1849)
• Petőfi Mezőberényben, csizmában (1849)
• Anyám (1850-es évek eleje)
• A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása (1851)
• Gróf Nádasdy Tamás nádor és Tinódi Sebestyén (1855)
• Salamon királyt anyja megátkozza (1857)
• Nádasdy Tamás arcképe (1858)
• Kazinczy és Kisfaludy találkozása 1828-ban (1859)
• Sappho (1859/1860)
• Zách Felicián (1860)
• Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja (1862)
• Szent Cecília (1863)
• Emes álma (1864)
• Ónodi gyűlés (1965/66)
• Szép Ilonka sorozat Vörösmarty Mihály költeményéhez (1865/66)
• Coriolanus (1869)
• Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat (1860-as évek)
• Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban (1879)

Irodalmi alkotások:

• Tavasz : zsebkönyv. Szerk. Tarczy Lajos. Pápa, 1845 (Rózsa című vers, Vihar gyermeke című beszélyke, Viszontorlás című beszély)
• Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből. Mezőberény, Magánkiadás, 2005 (Tudnivágy, Választás és A vesztett üdv című versek)
• Adatok Petőfi életéhez I–II. In: Budapesti Szemle, 7. évfolyam 37. szám (1879) 1–19. p. ; 7. évfolyam 38. szám (1879) 336–369. p.

Kiállítások

• 1848 Pesti Kaszinó (Szent István és az orgyilkos)
• 1851 Pesti Műegylet (A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása)
• 1852 Református Kollégium, Debrecen (A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása és arcképei)
• 1850-es évektől haláláig a Pesti Műegylet és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain szerepelt festményeivel.
• 1862 Londoni világkiállításon (Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja)
• 1869 Internationale Kunstausstellung. Üvegpalota, München (Coriolanus)
• 1871 International Exhibition. London (Coriolanus)
• 1879 Országos kiállítás. Székesfehérvár (III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép, Álmos dajka, Az iskola újonca)
• Az 1912-ben megnyitott Ernst Múzeum Petőfi-termében Orlai Petrics Soma néhány, a költőről készült festménye volt kiállítva.
• 1913 Magyar biedermeier-művészet. Ernst Múzeum, Budapest
• 1921 Magyar remekművek. Ernst Múzeum, Budapest
• 1926 Mohács emléke. Ernst Múzeum, Budapest
• 1939 Antik bútor-, óra- és régi debreceni családi portrék. Déri Múzeum, Debrecen
• 1952 Orlai Petrics Soma, (1822–1880). Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 1969 Orlai Petrich Soma emlékkiállítás. Helytörténeti Múzeum, Pápa
• 1981 Orlaitól – Nagy Lászlóig. Helytörténeti Múzeum, Pápa
• 1981 Művészet Magyarországon 1830–1870. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1986 Régi debreceni családi portrék. Déri Múzeum, Debrecen
• 2011–2012 Orlai Petrics Soma – Egy XIX. századi alkotóműhely. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 2017–2018 Az első akadémista : Orlai Petrics Soma (1822–1880). Gróf I. Festetics György Művelődési Központ,Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, Hévíz

Emlékezete

• Dunaiszky László 1861-ben készített szobrot a festőről, mely a Magyar Nemzeti Galériában található.
• Mezőberényben Széri-Varga Géza mellszobra (1997) állít emléket a festőnek, mely a Mezőberényi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium előtt áll.
• Mezőberényben a városháza helyén egykor Orlai Petrics Soma szülőháza állt, melynek emlékét 1974 óta emléktábla őrzi.
• Pápán Kiss László Zsigmond domborműves emléktáblája (2017) a Pápán töltött diákéveknek állít emléket.
• A festőről Mezőberényben, Pápán és Budapesten utcát neveztek el.
• Mezőberényben nevét az Orlai Petrics Soma Könyvtár, Muzeális Gyűjtemény és Művelődési Központ őrzi.
• Orlai Petrics Soma életműve 2014-ben a Mezőberényi Települési Értéktárba, 2016-ban pedig a Békés Megyei Értéktárba került be.

Képgaléria

Orlai Petrics Soma: Petőfi Mezőberényben	Orlai Petrics Soma: Petőfi Sándor arcképe	Orlai Petrics Soma Petőfiről készült festményei az Ernst Múzeum Petőfi-termében	Orlai Petrics Soma: Zách Felicián
Orlai Petrics Soma: Zrínyi Ilona halála	Orlai Petrics Soma: Vörösmarty Mihály arcképe	Orlai Petrics Soma: Kisfaludy és Kazinczy találkozása 1828-ban

Lásd még

• Petőfi Sándor (1823–1849)
• Szendrey Júlia (1828–1868)
• Szendrey Júlia-szobor (Mezőberény)
• Wenckheim–Fejérváry-kastély (Mezőberény)
• Laposi kertek (Mezőberény)
• Ókerti pince (Mezőberény)

Források

• Bodnár Emese: A pápai képzőművész körök története. Pápa : Jókai Városi Könyvtár, 1998 (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Ernst Muzeum kiállításai X. Budapest : Ernst-Muzeum, 1913 (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Ernst-Muzeum kiállításai XLVII. Budapest : Ernst-Muzeum, 1921 (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Ernst-Muzeum kiállításai LXXXIV. Budapest : Ernst-Muzeum, 1926 (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009 (Közlemények Békés megye és környéke történetéből ; 11.) (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Irányi István: Orlai-Petrics Soma és Mezőberény In: Mezőberény története. Szerk. Szabó Ferenc. Mezőberény : Nagyközségi Tanács, 1973. 2. kötet (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma, 1822–1880. Budapest : Képzőművészeti Kiadó, 1984 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből. Mezőberény : Körösi M., 2005 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Sz. Kürti Katalin: Orlai Petrics Soma debreceni kapcsolatai In: Békési Élet, 23. évfolyam 1. szám (1988) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek. Debrecen, 1987 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48.) (Látogatva: 2020. 05. 26.)
• Orlai Petrics Soma, 1822–1880. Szerk. Galamb Zsuzsanna. Budapest : Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány, 2018 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• Baki Miklós: Orlai Petrich Soma In: Művészet, 10. évfolyam 6. szám (1969) p. 6–7. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Bakó Zsuzsanna: Soma Orlai Petrics: The portrait gallery of the Mihálkovics family In: A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 2005–2007. Szerk. Veszprémi Nóra. Budapest : Magyar Nemzeti Galéria, 2008. 182–184., p. 206–207. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Farkas Attila: Petőfi szüleinél : Orlay Petrich Soma képe a Keresztény Múzeumban In: Vigilia, 38. évfolyam 1. szám (1973) p. 17-21. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Jókai Mór: Egy magyar költő életéből In: Jókai Mór: Életemből (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma családi portréi In: Credo, 16. évfolyam 1–2. szám (2010) p. 83–90. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Orlay Soma gyászjelentése(Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Orlay Soma (1822–1880) In: Vasárnapi Ujsag, 27. évfolyam 2. szám (1880. június 13.) p. 383–385. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Orlai Soma In: Vasárnapi Ujsag, 11. évfolyam 32. szám (1864. augusztus 7.) p. 317–318. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Petőfi levelei. Összegyűjt., bev. és jegyz. ell. Badics Ferenc. Budapest : Kunossy, Szilágyi és Társa, 1910 (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Petőfi Sándor kiadatlan arcképe In: Vasárnapi Ujsag, 27. évfolyam 26. szám (1880. június 27.) p. 415–416. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Rombay Dezső: Az Orlay-család In. Pesti Napló, 64. évfolyam 14. szám (1913. január 16.) p. 35–36.
• B. Supka Magdolna: Munkácsy és Orlai Petrich In: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum jubileumi évkönyve. Szerk. Dankó Imre. Gyula : Erkel Ferenc Múzeum, 1960. p. 110–115. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szabó Júlia: Nézzük meg együtt Orlai Petrich Soma Coriolanus című festményét In: Művészet, 19. évfolyam 7. szám (1978) p. 14–17. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szana Tamás: Orlai Petrich Soma In: Koszoru, 1880. 2. kötet p. 76–79. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza In: Békési Élet, 5. évfolyam 3. szám (1970) p. 400–414. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei In: A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve. Szerk. Csengeryné Nagy Zsuzsa, Doroghyné Fehér Zsuzsa. Budapest : Magyar Nemzeti Galéria, 1974. p. 185-199. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Tehel Péter: Orlai Petrich Soma, 1822–1880 In: Szabad Művészet, 6. évfolyam 3. szám (1952) p. 108–114. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Vayerné Zibolen Ágnes: Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából In: 1823–1973 Petőfi. Szerk. V. Nyilassy Vilma. Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1973 (A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve ; 10.) p. 37–52. (Látogatva: 2020. 05. 27.)
• Vayerné Zibolen Ágnes: A költő és festője : Orlai Petrich Soma és festője In: Művészet, 14. évfolyam 1. szám (1973) p. 13–15. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások

• Orlai Petrics Soma In: Hung-Art
• Orlai Petrich Soma In: Wikmedia Commons
• Orlai Petrich Soma In: Petőfi Irodalmi Múzeum
• Orlai Petrich Soma In: Kieselbach
• Orlai Petrics Soma In: Nemzeti Portrétár