Linder László (1893–1980)
A BékésWiki wikiből
(Nyelvi ellenőrzés) |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Élete == | == Élete == | ||
[[Fájl:Linder Laszlo.jpg|bélyegkép|250px|Linder László]] | [[Fájl:Linder Laszlo.jpg|bélyegkép|250px|Linder László]] | ||
| - | '''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1893]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én | + | '''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1893]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én Linder Károly és Jeney Mária gyermekeként.''' Ősei német bányamunkások voltak. Az 1600-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Turóc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az '''édesapja több évtizeden át szolgált [[Békéscsaba|Békéscsabán]], Jaminában evangélikus lelkészként'''. Linder László '''testvére, Károly''' ügyvéd lett. |
| - | Az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került, '''[[1916]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én nyert teológiai képesítést. Ez év [[szeptember 30.|szeptember 30]]-án Budapesten Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök lelkésszé szentelte.''' | + | Az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. [[1912]] szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került, '''[[1916]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én nyert teológiai képesítést. Ez év [[szeptember 30.|szeptember 30]]-án Budapesten Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök lelkésszé szentelte.''' |
'''Papp Ilonát vette feleségül''', gyermekük nem született. | '''Papp Ilonát vette feleségül''', gyermekük nem született. | ||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
A felszentelés napjától [[1917]] júliusáig '''segédlelkész volt Óturán'''. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta. | A felszentelés napjától [[1917]] júliusáig '''segédlelkész volt Óturán'''. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta. | ||
| - | '''[[1917]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-jén a | + | '''[[1917]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-jén a Békéscsabai Evangélikus Egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki [[1920]]. [[november 7.|november 7]]-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. [[1920]]. [[október 12.|október 12-én]] a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség közgyűlés keretében kihirdette, hogy pályázat nélkül, valamint a csabai gyülekezet támogatásával Linder Lászlót választják meg édesapja utódjául. ''' A feladatokat fokozatosan vette át, majd '''[[1925]]-től''' – édesapja halálától – teljesen '''rá hárult''' a mintegy 9.000 lélekből álló '''gyülekezet lelki gondozása egészen [[1960]]-ig''', nyugdíjba vonulásáig. Az [[1936|1936-ban]] Békéscsabán megszerveződő Luther Szövetség élén elnöki teendőket látott el. Még ebben az évben az Evangélikus Egyház Presbiteriuma helyettes igazgató-lelkésznek választotta. |
| - | '''Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt''', az istentiszteleten orgonált is. Emelett zongorán is játszott. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett | + | '''Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt''', az istentiszteleten orgonált is. Emelett zongorán is játszott. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett, és maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását. Himnológiai gyűjtését megjelentette a Békéscsabai Evangélikus Egyházi Könyvkereskedés „''A lutheri reformáció énekköltészete''” címmel. A magyar zene fejlődéséről több alkalommal tartott előadást az Erzsébethelyi Daloskör délutánjain. [[1936|1936-ban]] beválasztották az Egyetemes Énekügyi Bizottságba. |
| - | '''Az [[1920]]-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt''', melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Előszeretettel gyűjtött szlovák népművészeti tárgyakat. Tudatosan megszervezte a szlovák hiedelmek gyűjtését (versenyt indított), amit publikált az | + | '''Az [[1920]]-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt''', melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Előszeretettel gyűjtött szlovák népművészeti tárgyakat. Tudatosan megszervezte a szlovák hiedelmek gyűjtését (versenyt indított), amit publikált az „''Adatok Békéscsaba és környékének néprajzához''” című munkájában. '''Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre.''' [[1931]]-ben és [[1933]]-ban nagy sikerű kiállítást rendezett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeumban]], főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. [[Doboz|Dobozi]] gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. '''[[1934]] októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével'''. Ezt a munkát '''[[1949]]-ig''' végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített – jobbára kéziratban maradt – feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet – elsősorban festett és faragott bútorok – páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. |
| - | '''Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak''': a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A | + | '''Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak''': a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Čabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor [[Haan Lajos (1818-1891)|Haan Lajos]] szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását. Többször adakozott az Evangélikusok Lapja javára. |
'''[[1960|1960-ban]] nyugalmazták''', utóda [[Deme Károly]] lelkész lett. | '''[[1960|1960-ban]] nyugalmazták''', utóda [[Deme Károly]] lelkész lett. | ||
== Emlékezete == | == Emlékezete == | ||
| - | * [[1994]]. [[november 27.|november 27-én]] az | + | * [[1994]]. [[november 27.|november 27-én]] az Erzsébethelyi Evangélikus Templomban '''[[Linder László-emléktábla (Békéscsaba)|emléktáblát]] avattak''' születésének 100. évfordulója alkalmából. |
* [[2006]] júliusában Békéscsabán '''[https://goo.gl/CiRJSU utcát] neveztek el''' róla. | * [[2006]] júliusában Békéscsabán '''[https://goo.gl/CiRJSU utcát] neveztek el''' róla. | ||
A lap 2018. október 18., 13:25-kori változata
evangélikus lelkész, néprajzkutató
Tartalomjegyzék |
Élete
Békéscsabán született 1893. szeptember 17-én Linder Károly és Jeney Mária gyermekeként. Ősei német bányamunkások voltak. Az 1600-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Turóc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az édesapja több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként. Linder László testvére, Károly ügyvéd lett.
Az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került, 1916. szeptember 11-én nyert teológiai képesítést. Ez év szeptember 30-án Budapesten Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök lelkésszé szentelte.
Papp Ilonát vette feleségül, gyermekük nem született.
1960-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd neje halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött.
Pécsett hunyt el 1980. május 13-án, itt is temették el a felesége mellé.
Munkássága
A felszentelés napjától 1917 júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.
1917. augusztus 1-jén a Békéscsabai Evangélikus Egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki 1920. november 7-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. 1920. október 12-én a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség közgyűlés keretében kihirdette, hogy pályázat nélkül, valamint a csabai gyülekezet támogatásával Linder Lászlót választják meg édesapja utódjául. A feladatokat fokozatosan vette át, majd 1925-től – édesapja halálától – teljesen rá hárult a mintegy 9.000 lélekből álló gyülekezet lelki gondozása egészen 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az 1936-ban Békéscsabán megszerveződő Luther Szövetség élén elnöki teendőket látott el. Még ebben az évben az Evangélikus Egyház Presbiteriuma helyettes igazgató-lelkésznek választotta.
Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt, az istentiszteleten orgonált is. Emelett zongorán is játszott. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett, és maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását. Himnológiai gyűjtését megjelentette a Békéscsabai Evangélikus Egyházi Könyvkereskedés „A lutheri reformáció énekköltészete” címmel. A magyar zene fejlődéséről több alkalommal tartott előadást az Erzsébethelyi Daloskör délutánjain. 1936-ban beválasztották az Egyetemes Énekügyi Bizottságba.
Az 1920-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt, melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Előszeretettel gyűjtött szlovák népművészeti tárgyakat. Tudatosan megszervezte a szlovák hiedelmek gyűjtését (versenyt indított), amit publikált az „Adatok Békéscsaba és környékének néprajzához” című munkájában. Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre. 1931-ben és 1933-ban nagy sikerű kiállítást rendezett a békéscsabai múzeumban, főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. Dobozi gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. 1934 októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével. Ezt a munkát 1949-ig végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített – jobbára kéziratban maradt – feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet – elsősorban festett és faragott bútorok – páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak.
Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak: a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Čabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor Haan Lajos szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását. Többször adakozott az Evangélikusok Lapja javára.
1960-ban nyugalmazták, utóda Deme Károly lelkész lett.
Emlékezete
- 1994. november 27-én az Erzsébethelyi Evangélikus Templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából.
- 2006 júliusában Békéscsabán utcát neveztek el róla.
Művei
- Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Békéscsaba: Körösvidéki ny., 1930. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Evangélikus korálkönyvecske elemi és középiskolák számára. Békéscsaba : Evang. Egyházi Könyvkeresk., 1939. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Békéscsaba: Városi Múzeum., 1940. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. 100-104. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Az apáti kincses pince : arannyal-gyémánttal telt hordók az ókígyósi határ földjében Kígyósi népmonda. In: A falu közepe : újkígyósi helytörténeti és honismereti olvasókönyv Zsótér József emlékére. szerk. Harangozó Imre. Újkígyós : Újkígyósért Közalap., 2004. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
Források
- Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. 2. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Az Ev. Nőegyesület előadása. In: Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 220. szám, 1928. szeptember 28. 2. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Babka Tivadar: A három-templomú gyülekezet ünnepe. In: Evangélikus Élet, 28. évf. 44. szám, 1963. november 3. 3. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 279. szám, 1994. november 25. 7. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Békésmegyei Közlöny, 52. évf. 86. szám, 1925. április 17. 3. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Békésmegyei Közlöny, 61. évf. 236. szám, 1934. október 19. 3. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. 69-70. p. (Kézirat.) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Ethnographia, 46. évf. 1935. 1-4. szám. 160. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Evangélikus Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv, 1936. október 29. 24. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Evangélikus Élet, 4. évf. 50. szám, 1936. december 20. 384. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Evangélikus Lap, 6. évf. 42. szám, 1916. október 14. 667. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Evangélikus Nevelő, 1948. június. 335. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Evangélikusok lapja, 8. évf. 4. szám, 1922. január 22. 3. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Hálaadás Békéscsabán. In: Evangélikus Élet, 71. évf. 28. szám, 2006. július 9. 1. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Harangszó, 20. szám, 1930. május 18. 157. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Korniss Géza: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba : Körösvidék ny., 1930. 434. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. 33-37. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Krupa András: Emlékezés Linder Lászlóra. In: Evangélikus Élet, 59. évf. 1. szám, 1994. január 2. 2. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Lelkészválasztó közgyűlés. In: Körösvidék, 1. évf. 161. szám, 1920. október 13. 1. p. (Látogatva: 2017.12.22.)
- Százhatvan szavazattal hetven ellenében ismét Szeberényi Gusztáv dr. az ev. egyház igazgató-lelkésze. In: Békésmegyei Közlöny, 63. évf. 5. szám, 1936. január 8. 1. p. (Látogatva: 2017.12.22)
- Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. 47-48. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. 71-78. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
Kapcsolódó irodalom
- Hetven éves parasztasszony festi virágosra a muzeum uj boglyakemencéjét. In: Békésmegyei Közlöny, 64. évf. 98. szám, 1937. május 1. 3. p.
- Linder László: A keresztény Kennedyhez. In: Evangélikus Élet, 27. évf. 20. szám, 1962. május 13. 3. p.
- Linder László: Az áttérések és reverzálisok jelentőségéről. In: Evangélikusok lapja, 18. évf. 11. szám, 1932. március 20. 84. p.
- Linder László: Az egyház és a gazdasági válság. In: Evangélikusok lapja, 18. évf. 35. szám, 1932. október 30. 239-240. p.
- Linder László: Doboz és környékének pásztormüvészete (5). In: Békésmegyei Közlöny, 63. évf. 15. szám, 1936. január 19. 5. p.
- Linder László: Doboz és környékének pásztormüvészete (6). In: Békésmegyei Közlöny, 63. évf. 21. szám, 1936. január 26. 5. p.
- Linder László: Doboz és környékének pásztormüvészete (7). In: Békésmegyei Közlöny, 63. évf. 9. szám, 1936. január 12. 5. p.
- Linder László: Doboz és környékének pásztormüvészete (8). In: Békésmegyei Közlöny, 63. évf. 33. szám, 1936. február 9. 5. p.
- Linder László: Énekreform. In: Evangélikusok lapja, 18. évf. 42. szám, 1932. december 18. 294-295. p.
- Linder László: Kossuth Lajos kapcsolatai az evangélikus gyülekezetekkel. In: Evangélikus Élet, 26. évf. 36. szám, 1961. szeptember 3. 2. p.
- Linder László: Luther és a zene (folytatás). In: Evangélikus Élet, 4. évf. 41. szám, 1936. október 18. 308. p.
- Linder László: Luther és a zene. In: Evangélikus Élet, 4. évf. 40. szám, 1936. október 11. 299-300. p.
- Linder László: Perikopai énekrend. In: Evangélikus Élet, 9. évf. 47. szám, 4-6. p.
