Szeberényi Lajos (1820–1875)
A BékésWiki wikiből
a (kép feltöltése) |
|||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
== Munkássága == | == Munkássága == | ||
| + | [[Fájl:Neptanitok konyve 1855 1 jan.jpg|bélyegkép|300px|Néptanítók Könyve (1855. 1. füzet)]] | ||
| + | |||
'''A teológiai diploma megszerzése után nevelőnek állt''' a Trencsén megyei Vieszkán. | '''A teológiai diploma megszerzése után nevelőnek állt''' a Trencsén megyei Vieszkán. | ||
A lap 2018. augusztus 15., 13:44-kori változata
egyházi és pedagógiai író, teológiai tanár
Tartalomjegyzék |
Élete
Maglódon (Pest megye) született 1820. augusztus 15-én Szeberényi Lajos maglódi evangélikus lelkész és Krizsek Katalin gyermekeként. Testvére: András (1824-1895), békéscsabai káplán.
Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A magyar nyelvet csak 7-8 éves korában, rákoscsabai tanulmányai során sajátította el. A gimnáziumot Selmecbányán végezte (1830-1939), ahová nagybátyja, Szeberényi János vitte magával. Itt, az Önképzőkörben kötött ismeretséget Petőfi Sándorral. Barátságuknak 1845-ben egy irodalmi vita vetett véget. Édesapja korai halála miatt nehéz anyagi helyzetbe került. A teológiát 1841-ben Pozsonyban végezte el, ahol 1839-40-ben országgyűlési beszédeket másolt az Országgyűlési Tudósításokba. Nagy hatással voltak rá Deák Ferenc, Széchenyi István és Klauzál Gábor szónoklatai. Ezt követően 1844-től jogi tanulmányokat folytatott Pápán. 1847-ben sikeresen levizsgázott és ügyvéd lett.
1852. május 4-én megházasodott, Fekete Ninát vette feleségül. A házasságból két fiú és négy lány született. Fiuk, Lajos békéscsabai lelkész-tanító.
Hosszú betegeskedést követően, Pozsonyban halt meg 1875. június 4-én.
Munkássága
A teológiai diploma megszerzése után nevelőnek állt a Trencsén megyei Vieszkán.
1846-ban Pestre költözött, és főleg újságírással foglalkozott. 1848-ban munkatársa lett Kossuth Hírlapjának, majd szerkesztője a Népbarát szlovák kiadásának, a ”Prjat el ludu” című forradalmi újságnak. Jenőfi álnéven verses füzetekei jelentek meg. Később az országos rendőrségnél alkalmazták, mint fogalmazót. Itt jutott hozzá azokhoz az útlevelekhez, amelyekkel sok társát és önmagát is megmentette.
A szabadságharc bukása után Hódmezővásárhelyen bujkált, ahol a helyi gyülekezet papját helyettesítette. 1851 őszén a békéscsabai magyar tannyelvű reáliskola tanára lett. Hamarosan elfogták, de fél év nagyváradi fogság után amnesztiát kapott, Csabára internálták. A tanítás mellett pedagógiai irodalommal foglalkozott. Több tankönyvet adott ki elemi és reáliskolák számára.
A tanítók részére indította 1855-ben megyénk első szaklapját, a Néptanítók Könyvét, melyet 1861-ben Iskolai Lap címmel folytatott. A Néptanítók Könyvéhez 1856-ban Kis Kert címmel gyermekek számára készült szépirodalmi melléklap is társult. Az önkényuralom időszakának legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása a Néptanítók Könyve, mivel elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. A folyóirat középpontjában a sokoldalúan művelt pedagógus és a népiskola áll. A kiadvány ellen 1856. január 4-én a hatóságok vizsgálatot rendeltek el alaptalan vádak alapján. Az 1855-ös évfolyamot elkobozták, 1856-tól pedig szigorú ellenőrzés alá vetették, a Réthy nyomdával, mint kiadóval együtt. A sorozatos zaklatások miatt Szeberényi elköltözött Békés megyéből.
1857 őszén Makóra távozott lelkésznek. A Néptanítók Könyvét innen szerkesztette tovább Vince Sándorral együtt az 1861-es megszűnéséig. Makói tevékenységéhez kapcsolódik a Protestáns Népkönyvtár című folyóirat szerkesztése. 1860 és 1864 között a szegedi evangélikus egyháznak volt lelkipásztora. 1864-ben Pozsonyba került magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának. 1865-ben a Kisfaludy Társaság - mely két évvel később tagjai közé választotta - felhívására lefordított néhány száz szlovák népdalt. A dunáninneni evangélikus egyházkerület ez évben jegyzővé választotta, mely tisztséget, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnöki tisztét haláláig viselte.
Művei
- Búzavirágok. Pest: Heckenast, 1848.
- Forradalmi szikrák. Pest: 1848.
- Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest: Heckenast, 1848. p. 121.
- Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest: Heckenast, 1849.
- Tanítók és anyák könyve, 1854.
- Légköri változásokról, 1855.
- „Kis olvasó”. „Az első iskolai könyvecske az evangélikus gyerekek részére”, 1858.
- Néhány év Petőfi életéből. Szeged: Burger Zs., 1861. 35. p.
- Népszerű imakönyv, 1861.
- „Kis Magyar”. Arad, 1862.
- Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. Pest: Kisfaludy-Társaság, 1866. 263. p.
- „Kiniginhofi kézirat”. Budapest, 1874.
- Protestáns egyházi írók életrajza.
Források
- A Móra Ferenc Múzeum évkönyve : történelmi tanulmányok 4. szerk.: Zombori István. Szeged : Móra Ferenc Múzeum, 2001. 49-50. p. (Látogatva: 2018. 04. 21.)
- Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. 160-161. p.
- Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 1. köt. Történelmi rész. Pest: Lauffer, 1870. 97-98. p.
- Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. 717. p.
- Kovács Endréné: Néptanítók könyve. Repertórium. Békéscsaba: A Szerző, 1988. 7-12. p. (Kézirat.)
- Lenthár Márta: Az evangélikus iskolaügyért. In: Békés Megyei Hírlap, 48. évf. 61. szám, 1993. március 13-15. 18. p. (Látogatva: 2018. 04. 21.)
- Markusowszky Sámuel: A Pozsonyi Ág. Hitv. Evang. Lyceum története. Pozsony : Wigand F. K. Könyvnyomdája, 1896. 662-663. p. (Látogatva: 2018. 04. 21.)
- Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gyusztáv – Freuszmuth Frigyes: A Pozsonyi Ág. Hitv. Ev. Egyházközség története. II. rész. Pozsony : Ág. Hitv. Evang. Egyházközség, 1906. 105-106. p. (Látogatva: 2018. 06. 21.)
- Stummer Andrea: A Szeberényi tér névadóiról. In: Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 192. szám, 1994. augusztus 16. 4. p. (Látogatva: 2018. 04. 21.)
- Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője. In: Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében. 2. köt. A 19. század derekától az 1880-as évekig. Békéscsaba: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. p. 147-205., Bibliogr. 359-360. p.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Budapest: Hornyánszky, 1909. 487-490. p.
Kapcsolódó irodalom
- Asztalos István: Petőfi és Selmecbánya. In: A kényes úrfi s a rongyos baka. szerk.: Mezei Zsolt. Pápa : Köntös László, 2001. 63-81. p.
