Vágréti János (1925–2004)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(→Egyéni és csoportos kiállítások: javítás)
(díjak hozzáadása)
72. sor: 72. sor:
* 2009. október 18. Ifjúsági Ház Art Caffé Galériája, Békéscsaba
* 2009. október 18. Ifjúsági Ház Art Caffé Galériája, Békéscsaba
* 2014. október 17. Csabagyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba
* 2014. október 17. Csabagyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba
 +
 +
== Díjak, kitüntetések ==
 +
* 1972. Nemzetközi Zsűri nívódíj / Az 1954 óta végzett gyermekszakköri vezetés elismeréseként
 +
* 1978. Nemzetközi nívódíj / Szakkörvezetői tevékenységért
 +
* 1979. Megyei Képzőművészeti nívódíj
 +
* 1980. Békés Megye Tanácsának nívódíja
 +
* 1996. Békéscsabáért kitüntetés
== Forrás ==
== Forrás ==

A lap 2017. október 10., 01:55-kori változata

Békéscsabai festő, szobrász és tanár.

Tartalomjegyzék

Élete

Vágréti Pál és Adamik Anna gyermekeként, 1925. január 11-én született Békéscsabán. Nyolc testvére volt. Feleségével, Czeglédi Magdolnával öt gyermeket neveltek fel. Munkássága szülővárosához köthető. Már gyermekként felkeltette figyelmét a rajzolás és a festészet. Ez leginkább a család egyik barátjának, Jankay Tibornak volt köszönhető. Később, 1952-ben Mokos József szabadiskolájában tanult. Itt a festészettel a „szakmát és emberséget, az élethez való viszonyulást, az életre való rálátást” is elsajátította, s figyelme Mokos hatására terelődött a tanítás felé. Halála 2004. február 12-én következett be, 79 éves korában.

Munkássága

1954-ben Fischer Ernő mellett részt vett a tokaji művésztelep megnyitásában, ahol később is dolgozott. Ettől az évtől kezdve számos gyermekszakkört vezetett, melynek köszönhetően tanítványai hazai és nemzetközi díjakat szereztek. 1986-tól nyári gyermek-képzőművészeti táborokat vezetett Szanazugban. Itt a szakmai tanácsadás és a szabad alkotás öröme alatt a tanulók elsajátíthatták a különböző technikákat, a rajzolás tudományát. A festő munkásságát hatalmas gyermekszeretet jellemezte, sok békéscsabai tehetséget fedezett fel és segítette kibontakozásukat. . Ebben a törekvésében a szintén békéscsabai Baji Miklós Zoltán követte őt. A kommunizmus éveiben kevésbé értékelték munkásságát, ám később Németországban, majd hazánkban is újra érdeklődtek művei iránt. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve a Körös-táj Művészeti Társaságnak. Alkotásai rendszeresen szerepeltek csoportos kiállításokon, egyéni tárlatokon, Magyarországon és külföldön egyaránt. Képeit kiállították többek között Németországban és Japánban is, valamint felkérték a dánfoki művésztelep vezetésére. Munkássága három meghatározó korszakra osztható. Elsőként a realista festészet jellemezte, majd ettől fokozatosan eltávolodva, a tárgyi világot felváltva létrejöttek absztrakt festményei, harmadik, utolsó korszakában pedig már csak tárgyi világ nyomai fedezhetők fel művészetében. Vallotta, hogy az alkotás vallomás önmagunkról, világértelmezésünkről. Emellett vonzotta a mítoszok és a biblia világa. Festményeinek jellemzője, hogy nem személyeket ábrázol, inkább emberi vonásokat, jellemeket jelenít meg. Eszmei példaképe Vaszilij Kandinszkij és Paul Klee volt. Hatásukra bontakozott ki sajátos festészete, melyben szakított a hagyományos kompozíciókkal, áttérve a lendületes, szabad formahasználatra és a telt színhasználatra Művészi és pedagógiai munkásságáért Békéscsabáért kitüntetéssel jutalmazták 1996-ban. Tíz évvel később kiállítás nyílt festményeiből a Csabagyöngye Kulturális Központban. A Magyar Festészet Napján az elhunyt festő előtt tisztelegve nyitották meg a tárlatot.

Emlékezete

2005 májusában az ifjúsági házban, a 4. emeleten termet neveztek el róla, ahol az utolsó szakkörét vezette.

Egyéni és csoportos kiállítások

Díjak, kitüntetések

Forrás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/V%C3%A1gr%C3%A9ti_J%C3%A1nos_(1925%E2%80%932004)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök