Féja Géza (1900–1978)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Kategória beillesztése)
(hivatkozások javítása)
6. sor: 6. sor:
Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Féja Géza - a legidősebb -, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel Féja Géza születése után egy felvidéki város, '''Léva''' lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. '''Az iskolai szünidőket mindig parasztok között töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat.''' Ez az élmény döntötte el írói sorsát. [[1920]]-tól a '''budapesti tudományegyetem''' 27 bölcsészkarára járt, az '''Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát''', majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.
Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Féja Géza - a legidősebb -, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel Féja Géza születése után egy felvidéki város, '''Léva''' lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. '''Az iskolai szünidőket mindig parasztok között töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat.''' Ez az élmény döntötte el írói sorsát. [[1920]]-tól a '''budapesti tudományegyetem''' 27 bölcsészkarára járt, az '''Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát''', majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.
-
'''1924'''-től '''1932'''-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A 20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így [[1929]]-ben rendszeres cikkírója lett '''Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs''', majd [[1932]]-től '''Szabadság''' című hetilapjának. '''Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal'''; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő '''Válasz''' című folyóiratnak.
+
[[1924]]-től [[1932]]-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A 20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így [[1929]]-ben rendszeres cikkírója lett [[Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944)|Bajcsy-Zsilinszky Endre]] '''Előőrs''', majd [[1932]]-től '''Szabadság''' című hetilapjának. '''Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal'''; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő '''Válasz''' című folyóiratnak.
Szenvedélytől fűtött egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a '''Forrás''' című antológiában jelentek meg ([[1927]]). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. [[1933]]-[[1937|37]] között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói '''Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa''', a '''Kazinczy Kiadó lektora''', [[1934]]-[[1944]] között a '''Magyarország című lap''' belső munkatársa volt. A 30-as években egyike volt a kor meghatározó publicistáinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: '''részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában'''. [[1937]]. [[Március 15.|március 15-én]] ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát.
Szenvedélytől fűtött egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a '''Forrás''' című antológiában jelentek meg ([[1927]]). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. [[1933]]-[[1937|37]] között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói '''Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa''', a '''Kazinczy Kiadó lektora''', [[1934]]-[[1944]] között a '''Magyarország című lap''' belső munkatársa volt. A 30-as években egyike volt a kor meghatározó publicistáinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: '''részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában'''. [[1937]]. [[Március 15.|március 15-én]] ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát.
46. sor: 46. sor:
* Simon István Írószobám. Beszélgetés Féja Gézával. In: Kortárs. 19. évf. 1975. 12. sz. 1975-1985. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Simon István Írószobám. Beszélgetés Féja Gézával. In: Kortárs. 19. évf. 1975. 12. sz. 1975-1985. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával In: Napjaink. 15. évf. 1976. 1. sz. 6-7. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával In: Napjaink. 15. évf. 1976. 1. sz. 6-7. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
-
 
-
== Kép ==
 
-
 
-
* Balogh Ferentz Féja Géza, a népkönyvtárőr. Bcs. 1991. Békés Megyei Könyvtár. Előzéklap hátoldala, 116., 117. p. A Könyvtári Jegyzések különszáma.
 
-
* Féja Géza Pálya vagy sors? = Új Írás. 16. évf. 1976. 8. sz. 122., 124. p.
 
-
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával. In: Napjaink. 15. évf. 1976. 1. sz. 6., 7. p.
 
[[Kategória:Személyek]] [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsabai Százak]] [[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Személyek]] [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsabai Százak]] [[Kategória:Békéscsabai személyek]]

A lap 2017. július 28., 18:27-kori változata

író, publicista, szociográfus

Tartalomjegyzék

Élete

Féja Géza 1900. december 19-én a Baranya megyei Szentjánospusztán született. Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Féja Géza - a legidősebb -, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel Féja Géza születése után egy felvidéki város, Léva lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. Az iskolai szünidőket mindig parasztok között töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat. Ez az élmény döntötte el írói sorsát. 1920-tól a budapesti tudományegyetem 27 bölcsészkarára járt, az Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát, majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.

1924-től 1932-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A 20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így 1929-ben rendszeres cikkírója lett Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, majd 1932-től Szabadság című hetilapjának. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak.

Szenvedélytől fűtött egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a Forrás című antológiában jelentek meg (1927). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. 1933-37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-1944 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. A 30-as években egyike volt a kor meghatározó publicistáinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában. 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát.

Irodalomkritikusként is elsősorban a társadalmi elégedetlenség jeleire és a szegénység megnyilatkozásaira figyelt fel. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. Ő fedezte fel Szabó Pált és Sinka Istvánt. Szabó Dezsőt tartotta egyik mesterének. Elsőként adta ki Ady legjelentősebb publicisztikai írásait Jóslások Magyarországról címmel (1936). 1937-ben jelent meg éles társadalomkritikájú irodalmi szociográfiája, a Viharsarok -az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szóló megdöbbentő vádirat. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.

1945 tavaszán Békéscsabára került, ahol 1956-ig dolgozott könyvtárosként. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A Városi Népkönyvtár szervezését 1945. május 2-án kezdte meg, amely ekkor a múzeum épületében kapott helyet. Egymaga készített katalógust, létrehozta a "Békési Gyűjtemény"-t. 1952. január l-jével státusrendezés címén megfosztották a maga munkájával teremtett könyvtár vezetésétől, és segédkönyvtárossá minősítették. Ezt az állapotot a Megyei Könyvtár alapítása oldotta fel, ahol Féja igazgatóhelyettesi beosztást kapott. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. 1956 őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető Békés megyei Szabadság rádióban.

1956-60 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. Békéscsabára csak évek múltával, az Áchim-ünnepségek, könyvheti rendezvények kapcsán tért vissza.

Munkája elismeréséül 1966-ban József Attila-díjat kapott. 1978. augusztus 14-én Budapesten hunyt el. Munkásságáról Békéscsaba város sem feledkezett meg. Halálának 10. évfordulóján (1988) teret neveztek el róla.

Forrás

Művei

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A9ja_G%C3%A9za_(1900%E2%80%931978)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök