Haan János (1779–1855)
A BékésWiki wikiből
(kategória javítása) |
|||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
[[Kategória:Békéscsaba]] | [[Kategória:Békéscsaba]] | ||
| + | [[Kategória:Békéscsabai személyek]] | ||
| + | [[Kategória:Békéscsabai Százak]] | ||
[[Kategória:Egyházi személy]] | [[Kategória:Egyházi személy]] | ||
[[Kategória:Személyek]] | [[Kategória:Személyek]] | ||
A lap 2017. július 26., 17:05-kori változata
evangélikus lelkész
Abelován (Nógrád megye) született 1779. február 3-án. Szülei, Haan János tanító és Boon Mária. Iskolai tanulmányait Losoncon kezdte a reformátusoknál, majd Korponán, Csetneken és Rozsnyón folytatta. Innen a pozsonyi főiskolára ment, ahol filozófiát és teológiát tanult. Ezután egy ideig nevelő volt Szakáll Jakabnál. 1805 tavaszán a wittenbergai egyetemre ment, majd két évig nevelősködött (ezúttal Pongrácz Ferencnél) Jenkén.
1809-ben megválasztották lelkésznek a Nógrád megyei Sámsonházára. Még ebben az évben a kerület felszólítására elhagyta egyházát, felvállalta a Napóleon ellen fölkelt nemesi bandériumoknál az evangélikusok részéről a tábori papi hivatalt, ahol kilenc hónapig tevékenykedett. A hadjárat végeztével ismét visszatért sámsonházi egyházába. 1811 májusában megnősült, Petényi Gábor abelovai lelkész lányát, Mária Juditot vette feleségül. Hét gyermekük született.
1818. szeptember 12-én került Csabára. Az esperességnél különbözőhivatalokat töltött be: volt főjegyző, pénztárnok, alesperes. Papsága alatt szentelték fel 1824. június 29-én a csabai nagytemplomot. Ekkor épült több iskola; a helybeli magyar iskola is neki köszönheti létét. Tessedik Sámuel után ő volt az első, aki az egyházi élet nevezetes eseményeit feljegyezte. Igyekezett egyháza javát gazdasági szempontból is előmozdítani: így pl. ő termesztett először Csabán lucernát és dohányt. Fiatal korában szinte semmit nem tudott magyarul, idősebb korára viszont hibátlanul írt, beszélt, szónokolt, sőt énekeket is szerzett, melyek a békéscsabai kis énekeskönyvben találhatók. Beszédeibe szívesen szúrt históriai példákat és természetből vett hasonlatokat. Ifjú korától kezdve nagyon érdekelte a technika: készített kocsikat és hajókat. A megye számára fautakat tervezett. Élete nagy álma volt a perpetuum mobile feltalálása. Békéscsabán hunyt el 1855. szeptember 12-én.
Művei
- Carmen in honorem viri magnifici J. M. Schröckh, dum muneris sui sacrum semisaeculare celebraret. Witeb. 1810.
- Floseulus in coronam pie denati L. B. Alexandri Prónay, supremi Inspectoris ecclesiarum evang. A. C. in Hungária. Arad. 1839.
- O. uzitecnom sadenj dohána. Rozmluwánj mezi Ludomil Ferencoma geho susedom Hutaj Ondrisom, pre lud Cabiansky wydané. Szarvas. 1845.
- Alectrionada etc. Szarvas. 1848.
Kapcsolódó irodalom
- Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békécsaba: 1985. p. 20-26. (Kézirat)
- Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 1. köt. Történelmi rész. Pest : Lauffer, 1870. p. 91.
- Horvát Sámuel: Halotti beszéd, mellyet... Haan János b.-csabai ev. lelkipásztor temetése alkalmával... 1855-dik sept hó 14-én tartott,... Szarvas : Réthy ny., 1855. p. 15.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 4. köt., Budapest : Hornyánszky, 1896. p. 198-199.
- Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba : Városi Tanács V.B., 1970. p. 170-171.
