Lőcsei Pál (1922–2007)

A BékésWiki wikiből

A lap 2016. október 25., 13:15-kori változata

Lőcsei (Lerner) Pál Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse.

Élete

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán. Édesapja, Lerner Sámuel vendéglőt és szatócsboltot üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28-30. szám alatt.

Lőcsei Pál az evangélikus Rudolf-reálgimnáziumban tanult, ahol kitűnő eredményeket ért el. 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben tagja volt a fegyveres ellenállásnak. 1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult.

1945 május 23-án Békéscsabán indult, Cseres Tibor szerkesztette Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő.

1947-ben került Budapestre, ahol a Szabad Nép elméleti rovatvezetője lett. 1954 decemberében a politikai hatalom bírálata miatt eltávolították a pozíciójából. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Olyan kollégáival együtt állt ki a demokratizálás mellett a Sztálin halálát követő forrongásban, mint Fejtő Ferenc, Méray Tibor. Hitt a rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett a történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága. 1956 októberében a Magyar Szabadság című lap alapítói között volt.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsájtotta meg neki. 1957 januárjában letartóztatták, 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult.

A börtönéveket követően, 1965 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutatóintézetében főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. A '80-as évek közepétől szamizdatpublikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált a napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagja. Kényszerből családszociológusként is dolgozott.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában.

Művei

• Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerkesztő, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1971)
• Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző, Kossuth könyvkiadó, Budapest 1972)
• Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző, Enke Verlag, Stuttgart, 1974)
• A változó család (társszerző, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978)
• A családi élet mai problémái (társszerző, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
• Leveles könyv (társszerző, Liget könyvek, Budapest 1989)
• 1956-os Intézet Évkönyve (társszerző, Budapest 1999)
• Írások nehéz időkből (társszerző, Omni Media, Budapest 1999)
• A 20. század ujjlenyomata (társszerző, Városháza, Budapest 2001)
• Nagy Imre és kora (társszerző, Nagy )Imre Alapítvány, Budapest 2002)
• Emberpár és család az államszocializmusban (posztumusz), Gondolat kiadó, Budapest 2008
• Egy élet szilánkjai (posztumusz), Nagy Imre Alapítvány - Gondolat kiadó, Budapest 2010

Források

• Dányi László: Hazaért Lőcsi Pál, 2009. Megtekintés: 2016. október 19.
• 1956-os Intézet - Oral History Archívum Megtekintés: 2016. október 25.
• Dányi László: Hogyan menekült meg a kitűnő zsidó gimnazista Békéscsabán?, 2014