Banner Benedek (1884–1968)
A BékésWiki wikiből
(Kategóriák szerkesztése) |
(belső hivatkozás javítása) |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
'''Székudvaron született''', Arad megyében '''[[1884]]. [[április 25.|április 25]]-én'''. | '''Székudvaron született''', Arad megyében '''[[1884]]. [[április 25.|április 25]]-én'''. | ||
| - | '''Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán érettségizett''', majd a '''kolozsvári egyetem elvégzése után''' ([[1901]]-[[1905]]) [[1905]]-ben történelem -földrajz szakos '''tanári szakvizsgát tett'''. Régészetet Posta Bélánál, néprajzot Hermann Antalnál tanult. '''[[1912]]-ben bölcsészdoktori címet szerzett''' ugyancsak Kolozsváron. | + | '''Gyermekkorát Békésen töltötte, [[Békéscsaba|Békéscsabán]] érettségizett''', majd a '''kolozsvári egyetem elvégzése után''' ([[1901]]-[[1905]]) [[1905]]-ben történelem -földrajz szakos '''tanári szakvizsgát tett'''. Régészetet Posta Bélánál, néprajzot Hermann Antalnál tanult. '''[[1912]]-ben bölcsészdoktori címet szerzett''' ugyancsak Kolozsváron. |
Pályájának kezdeti időszakában újságíróként, gyakorló tanárként, magánnevelőként tevékenykedett. '''[[1910]]-[[1914]] között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Műzeumtársulat másodtitkára''' és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. | Pályájának kezdeti időszakában újságíróként, gyakorló tanárként, magánnevelőként tevékenykedett. '''[[1910]]-[[1914]] között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Műzeumtársulat másodtitkára''' és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. | ||
[[1914]]-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon gyarapította ismereteit. '''A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított''', és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. '''[[1915]]. [[október 21.|október 21]]-én orosz fogságba esett'''. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban. | [[1914]]-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon gyarapította ismereteit. '''A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított''', és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. '''[[1915]]. [[október 21.|október 21]]-én orosz fogságba esett'''. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban. | ||
| - | A hadifogságból hazatérve '''[[1921]]-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, [[1934]]-től [[1945]]-ig ezen intézmény igazgatója volt'''. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott, tankönyvet írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenysége elismeréséül a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai sorába választotta. Elnöki minőségben '''vezette az | + | A hadifogságból hazatérve '''[[1921]]-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, [[1934]]-től [[1945]]-ig ezen intézmény igazgatója volt'''. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott, tankönyvet írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenysége elismeréséül a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai sorába választotta. Elnöki minőségben '''vezette az [[Auróra Kör]] szépirodalmi osztályát'''. |
| - | '''[[1923]]-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa.''' '''1925-től gondozta a néprajzi anyagot''', majd az '''1930-as évek elején''' - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - '''a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át'''. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkező ember volt. Muzeológiai érdeklődése egyre inkább megoszlott a néprajz és a régészet között. Ez utóbbi nyilván öccse, '''Banner János''' hatására történt, aki az [[1920]]-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, s akinek '''szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain [[1925]]-[[1943]] között rendszeresen részt vett'''. | + | '''[[1923]]-ban lett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeum]] munkatársa.''' '''1925-től gondozta a néprajzi anyagot''', majd az '''1930-as évek elején''' - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - '''a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át'''. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkező ember volt. Muzeológiai érdeklődése egyre inkább megoszlott a néprajz és a régészet között. Ez utóbbi nyilván öccse, '''Banner János''' hatására történt, aki az [[1920]]-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, s akinek '''szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain [[1925]]-[[1943]] között rendszeresen részt vett'''. |
Tevékenységének középpontjában a megye múzeum ügyének fejlesztéséért folytatott küzdelem állt. [[1935]]-ben rendezte a múzeum anyagát, és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. '''Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása s a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg.''' '''[[1946]]-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt'''. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját. | Tevékenységének középpontjában a megye múzeum ügyének fejlesztéséért folytatott küzdelem állt. [[1935]]-ben rendezte a múzeum anyagát, és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. '''Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása s a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg.''' '''[[1946]]-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt'''. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját. | ||
A lap 2015. február 11., 18:28-kori változata
régész, néprajzkutató, tanár.
Székudvaron született, Arad megyében 1884. április 25-én.
Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán érettségizett, majd a kolozsvári egyetem elvégzése után (1901-1905) 1905-ben történelem -földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. Régészetet Posta Bélánál, néprajzot Hermann Antalnál tanult. 1912-ben bölcsészdoktori címet szerzett ugyancsak Kolozsváron.
Pályájának kezdeti időszakában újságíróként, gyakorló tanárként, magánnevelőként tevékenykedett. 1910-1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Műzeumtársulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. 1914-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon gyarapította ismereteit. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban.
A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, 1934-től 1945-ig ezen intézmény igazgatója volt. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott, tankönyvet írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenysége elismeréséül a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai sorába választotta. Elnöki minőségben vezette az Auróra Kör szépirodalmi osztályát.
1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkező ember volt. Muzeológiai érdeklődése egyre inkább megoszlott a néprajz és a régészet között. Ez utóbbi nyilván öccse, Banner János hatására történt, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, s akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 1925-1943 között rendszeresen részt vett.
Tevékenységének középpontjában a megye múzeum ügyének fejlesztéséért folytatott küzdelem állt. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát, és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása s a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.
Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.
Művei
- Adatok a Nyitra-megyei Ság község tótjainak tárgyi néprajzához. Békés: Derchsel ny., 1912. p. 86.
- Mehmed Tabir, Cuzuki Kenzo és mások. Békéscsaba: Corvina ny., 1922. p. 158.
- A pokol tornácán. Békéscsaba: 1924.
- Mandzsúrián keresztül. Budapest: Egyetemi ny. 1927. p. 81.
- A békéscsaba-fényesi sírmező. Szeged: Szeged Városi ny. 1933. p. 29.
- Középkori gölöncsér-kemence Békéscsabán. Budapest: Egyetemi ny. 1933. p. 7.
- Békéscsaba földrajza. Budapest: Sárik ny., 1936. p. 18.
- Adalékok Gyóni Géza hadifogoly életéhez. Visszaemlékezések. (Hely nélkül.) 1962. p. 45.
Kapcsolódó irodalom
- A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 125 éve. Iskolatörténeti tanulmányok. Békéscsaba: Rózsa F. Gimn. és Nyomdaipari Szakközépisk., 1980. p. 491.,493.,519.,531.
- A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 125 éve. Iskolatörténeti tanulmányok. Békéscsaba: Rózsa F. Gimn. és Nyomdaipari Szakközépisk., 1980. 64. tábla (Kép)
- Banner János Dr.: Banner Benedek emlékének. In: Békési Élet. 5. évf, (1970.) 2. sz. p. 233-242.
- Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 418.
- Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 451. (Kép)
- Békésmegyei fejek. 1929. Békéscsaba: Corvina ny. 1929. p. 111.
- Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai K., 1981. p. 42.
- Magyar néprajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1977. p. 208.
- Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 46-47.
- Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 48. (Kép)
