Pálffy Albert (1820–1897)
A BékésWiki wikiből
a (Képek feltöltése) |
Ker0 (vitalap | szerkesztései) (hivatkozás beszúrása) |
||
| (Egy közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
Írói pályáját a francia szépirodalom hatására kezdte el. Az írói munka inkább kedvtelés volt számára, pályáját hosszú hallgatások tagolják. '''Első novellái''' – melyek még nagy hatást nem váltottak ki – '''[[1843|1843-ban]] jelentek meg'''. Inkább a szépirodalmi lapokban megjelent írásai tettek némi népszerűségre szert. Írásaival újszerű újságírói stílust teremtett meg. Egyre nagyobb figyelemre tettek szert a ''Pesti Divatlap''ban és az ''Életképek''ben megjelent novellái. Az [[1846|1846-ban]] kiadott ''Fekete Könyv'' című regényével hívta fel magára a figyelmet. | Írói pályáját a francia szépirodalom hatására kezdte el. Az írói munka inkább kedvtelés volt számára, pályáját hosszú hallgatások tagolják. '''Első novellái''' – melyek még nagy hatást nem váltottak ki – '''[[1843|1843-ban]] jelentek meg'''. Inkább a szépirodalmi lapokban megjelent írásai tettek némi népszerűségre szert. Írásaival újszerű újságírói stílust teremtett meg. Egyre nagyobb figyelemre tettek szert a ''Pesti Divatlap''ban és az ''Életképek''ben megjelent novellái. Az [[1846|1846-ban]] kiadott ''Fekete Könyv'' című regényével hívta fel magára a figyelmet. | ||
| - | '''Összeismerkedett Petőfi Sándorral''', [[1846|1846-ban]] tagja lett a '''Tízek Társaságának'''. [[1847|1847-ben]] a Kossuth-féle ''Pesti Hírlap''hoz került. A magyar szabadságharc [[1848]]. [[március 19.|március 19-én]] indított napilapjának, a '''''Márczius Tizenötödike''''' szerkesztője lett. ''„Pálffy vezércikkeiben támadta a forradalom vámszedőit, a megalkuvó politikai irányzatokat”'', ezért [[1849|1849-ben]] radikalizmusa miatt '''betiltották a lapot'''. Pálffyt Szegedre vitték, de onnan még a világosi fegyverletétel előtt kiszabadult, különböző helyeken '''bujdosott''' (Gyulán, Belényesen, Aradon). Ez idő alatt sem zárkózott el teljesen a világtól, [[1850|1850-ben]] még egy novellája is megjelent. [[1853|1853-ban]] (az amnesztiában bízva) ismét Pestre költözött, hogy folytassa írói pályáját, de hamar törvényszék elé idézték és letartóztatták. Az amnesztia értelmében bíróság elé nem állították, Csehországba, Budweis városába '''száműzték'''. | + | '''Összeismerkedett [[Petőfi Sándor (1823–1849)|Petőfi Sándorral]]''', [[1846|1846-ban]] tagja lett a '''Tízek Társaságának'''. [[1847|1847-ben]] a Kossuth-féle ''Pesti Hírlap''hoz került. A magyar szabadságharc [[1848]]. [[március 19.|március 19-én]] indított napilapjának, a '''''Márczius Tizenötödike''''' szerkesztője lett. ''„Pálffy vezércikkeiben támadta a forradalom vámszedőit, a megalkuvó politikai irányzatokat”'', ezért [[1849|1849-ben]] radikalizmusa miatt '''betiltották a lapot'''. Pálffyt Szegedre vitték, de onnan még a világosi fegyverletétel előtt kiszabadult, különböző helyeken '''bujdosott''' (Gyulán, Belényesen, Aradon). Ez idő alatt sem zárkózott el teljesen a világtól, [[1850|1850-ben]] még egy novellája is megjelent. [[1853|1853-ban]] (az amnesztiában bízva) ismét Pestre költözött, hogy folytassa írói pályáját, de hamar törvényszék elé idézték és letartóztatták. Az amnesztia értelmében bíróság elé nem állították, Csehországba, Budweis városába '''száműzték'''. |
Hazatérve ismét az újságírással foglalkozott, [[1861|1861-től]] a ''Magyar Sajtó'' munkatársa és a ''Hon'' című napilap külföldi rovatának vezetője, [[1867]]–[[1870]] között pedig az ''Esti Lap'' szerkesztője volt. [[1864|1864-ben]] tagja lett a '''Kisfaludy Társaságnak''', [[1884|1884-ben]] pedig a '''Magyar Tudományos Akadémiának''', tagja volt továbbá a '''Petőfi Társaságnak''' is. Az 1880–1890-es években '''Gyulai Pál''' ösztönzésére újra regényírással foglalkozott, szépirodalmi munkássága ekkor bontakozott ki igazán. Kezdetben szélsőségesen romantikus regényeket írt, később erősen érzelmeseket. Ritkán látogatott haza, visszavonultan élt pesti házában. | Hazatérve ismét az újságírással foglalkozott, [[1861|1861-től]] a ''Magyar Sajtó'' munkatársa és a ''Hon'' című napilap külföldi rovatának vezetője, [[1867]]–[[1870]] között pedig az ''Esti Lap'' szerkesztője volt. [[1864|1864-ben]] tagja lett a '''Kisfaludy Társaságnak''', [[1884|1884-ben]] pedig a '''Magyar Tudományos Akadémiának''', tagja volt továbbá a '''Petőfi Társaságnak''' is. Az 1880–1890-es években '''Gyulai Pál''' ösztönzésére újra regényírással foglalkozott, szépirodalmi munkássága ekkor bontakozott ki igazán. Kezdetben szélsőségesen romantikus regényeket írt, később erősen érzelmeseket. Ritkán látogatott haza, visszavonultan élt pesti házában. | ||
| 70. sor: | 70. sor: | ||
[[Kategória:Újságírók]] | [[Kategória:Újságírók]] | ||
[[Kategória:Ügyvédek]] | [[Kategória:Ügyvédek]] | ||
| + | [[Kategória:Petőfi 200]] | ||
A lap jelenlegi, 2023. február 7., 16:32-kori változata
ügyvéd, lapszerkesztő, regényíró, újságíró
Tartalomjegyzék |
Élete
Pálffy Albert 1820. április 20-án született Gyulán, nemesi családban. Édesapja Pálffy Ferenc, édesanyja Nyéki Róza.
Elemi iskoláit Gyulán, középiskolai tanulmányait Debrecenben, Nagybányán és Aradon végezte. Szülei papnak szánták, de a teológiai tanulmányait nem fejezte be. Ezután Nagyváradon végezte a jogi tanulmányait, majd Pestre került, ahol 1843-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az ügyvédi pályán sem tevékenykedett, mert már ekkor az irodalom érdekelte.
A szabadságharc után Csehországba internálták 2 évre, ahol 1856. szeptember 1-jén feleségül vette Neweklowsky Fannit. Felesége és két gyermeke halála után özvegyen élt tovább.
Pálffy Albert 1897. december 22-én hunyt el Budapesten.
Munkássága
Írói pályáját a francia szépirodalom hatására kezdte el. Az írói munka inkább kedvtelés volt számára, pályáját hosszú hallgatások tagolják. Első novellái – melyek még nagy hatást nem váltottak ki – 1843-ban jelentek meg. Inkább a szépirodalmi lapokban megjelent írásai tettek némi népszerűségre szert. Írásaival újszerű újságírói stílust teremtett meg. Egyre nagyobb figyelemre tettek szert a Pesti Divatlapban és az Életképekben megjelent novellái. Az 1846-ban kiadott Fekete Könyv című regényével hívta fel magára a figyelmet.
Összeismerkedett Petőfi Sándorral, 1846-ban tagja lett a Tízek Társaságának. 1847-ben a Kossuth-féle Pesti Hírlaphoz került. A magyar szabadságharc 1848. március 19-én indított napilapjának, a Márczius Tizenötödike szerkesztője lett. „Pálffy vezércikkeiben támadta a forradalom vámszedőit, a megalkuvó politikai irányzatokat”, ezért 1849-ben radikalizmusa miatt betiltották a lapot. Pálffyt Szegedre vitték, de onnan még a világosi fegyverletétel előtt kiszabadult, különböző helyeken bujdosott (Gyulán, Belényesen, Aradon). Ez idő alatt sem zárkózott el teljesen a világtól, 1850-ben még egy novellája is megjelent. 1853-ban (az amnesztiában bízva) ismét Pestre költözött, hogy folytassa írói pályáját, de hamar törvényszék elé idézték és letartóztatták. Az amnesztia értelmében bíróság elé nem állították, Csehországba, Budweis városába száműzték.
Hazatérve ismét az újságírással foglalkozott, 1861-től a Magyar Sajtó munkatársa és a Hon című napilap külföldi rovatának vezetője, 1867–1870 között pedig az Esti Lap szerkesztője volt. 1864-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, 1884-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémiának, tagja volt továbbá a Petőfi Társaságnak is. Az 1880–1890-es években Gyulai Pál ösztönzésére újra regényírással foglalkozott, szépirodalmi munkássága ekkor bontakozott ki igazán. Kezdetben szélsőségesen romantikus regényeket írt, később erősen érzelmeseket. Ritkán látogatott haza, visszavonultan élt pesti házában.
Művei
- Magyar millionaire. Regény. Pest, 1846. Két kötet.
- A fekete könyv. Regény. Pest, 1847. Két kötet.
- Egy földönfutó hátrahagyott novellái. Pest, 1850. Két kötet. (Névtelenül. Ism. Pesti Napló 79. szám Pesti Röpívek 4. sz.).
- A fejedelem keresztleánya. Regény. Pest, 1856. Két kötet. (Ism. P. Napló 223., Hölgyfutár 111., 112., M. Sajtó 101. Budapesti Hirlap 64. sz. Salamon Ferencz. 2. kiadás. Olcsó Könyvtár 1893. 333.).
- Az atyai ház. Regény. Pest, 1857. (Előbb a M. Sajtóban 223-73. szám, 2. kiadás. Olcsó Könyvtár 1891. 298. szám).
- Egy kastély az erdőben. Elbeszélés. Budapest, 1875. (Olcsó Könyvtár 21.).
- A szebeniház. Beszély. Budapest, 1880. (Olcsó K. 112.).
- Attila Isten ostora. Regény a magyar nép számára. Budapest, 1859. (Vasárnapi Könyvtár III. 8., 2. k. 1872., 3. kiadás 1878. és Tört. Könyvtár 15. 1899. 5. kiadás. Uo.).
- Az ítélőmester leánya. Regény. Budapest, 1881. (Előbb a Hölgyfutárban 1858. 46-71. sz. és Bpest, 1881. Olcsó K. 117.).
- Esztike kisasszony professzora. Regény. Budapest, 1884. Két kötet. Kiadja a Kisfaludy-társaság. (Ism. Kisfaludy-Társaság Évlapjai XVIII. 1882., Pesti Napló 1883. 357. sz.) Újabb kiadása: Bp, 1904.
- Egy mérnök regénye. Budapest, 1885. Két kötet. (Kiadja a Kisfaludy-társaság. Ism. Fővárosi Lapok 148., P. Napló 162. sz.).
- Anya és grófné. Regény. Budapest, 1886. és 1897.
- A báróné levelei. Beszély. Budapest, 1888. (Olcsó K. 240.).
- Egy leány mint özvegyasszony. Regény. Budapest, 1881.
- A régi Magyarország utolsó éveiben. Regény. Budapest, 1894. (Ismert. Bud. Szemle 78. k., Kath. Szemle 1895., Fővárosi Lapok 1897. 55. sz.).
- A Dabóczy család. Regény. Budapest, 1896. (Olcsó K. 365.).
- Ne hallja hirét az anyjának. Regény. Budapest, 1897. (Olcsó K. 384).
- A 63. sz. l-gy. p. Regény. Budapest, 1899. (Olcsó Könyvtár 1114. 1115. Regényei közül a 12., 13., 15., 16. és 17. sz. előbb a Budapesti Szemlében jelentek meg; úgy szintén A grófné betegsége c. beszélye 1883-ban).
- A szerelmeslevél; Siményi, Bp., 1943
- Leány és az arany; Napsugár, Bp., 1944
- A kastély titka; Hungária Ny., Bp., 1944 (Százezrek könyve)
- Az áruló levelek; Hungária Ny., Bp., 1944 (Napsugár könyvek)
Emlékezete
- Gyuláról korán elszármazott, ritkán látogatott vissza, emiatt nem sokat ismerték, halála után hamar elfelejtették. Nevét emlékhely és emléktábla őrzi a városban.
Források
- A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. : száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület. Szerk.: Grin Igor, Szatmári Imre. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 1999., 303–306. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- A magyar irodalom története 4. : a magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Főszerk.: Sőtér István. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kóhn Dávid: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2004. 254–255. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pálffy Albert. In: Mjvk.hu (Látogatva: 2022. 10. 05.)
- Pálffy Albert. In: Wikipedia (Látogatva: 2022. 10. 05.)
- Pálffy Albert. 1821–1897. In: Vasárnapi Ujság, 45. évf. 1. sz. (1898. január 2.) 11. p. (Látogatva: 2022. 10. 05.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 10. kötet. Budapest : Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1980–1981 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Kapcsolódó irodalom
- "Ez a mi munkánk" : a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ érdeklődési körének (Kner Imre Tudományos Diáktársaság) dolgozatai. Szerk.: Papp János. Békéscsaba : Rózsa Ferenc Gimn. és Szakközépiskola, 1972–1974 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Orosz László: Pálffy Albert. Gyula: Erkel Ferenc Múzeum, 1960 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Hatodik alkalommal hajtottak fejet Pálffy Albert előtt. In: Beol.hu
- Időutazás Gyulán – 201 évvel ezelőtt született Pálffy Albert. In: Gyulaihirlap.hu
- Pálffy Albert emléktábla. In: Kozterkep.hu
- Papp Gábor: Kétszáz éve született a modern magyar újságírás gyulai atyja. In: Beol.hu
