Béke szabadkőműves páholy (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2021. március 26., 11:23-kori változata

A békéscsabai páholyt 1871-ben alapították. A források szerint 1885-ig működött – azonban valószínű, hogy a tagjai még a 20. század elején is aktívak voltak. A Béke páholy nevében megjelenik a béke, mint elérendő cél. Emellett utal a megyére és a városra is.

1872-ben a páholy tagja volt Zsilinszky Mihály szarvasi tanár. Wessermayer Ferencnek, a tiszántúli vasúttársaság pályafőnökének 1875-ben mesterfokozata volt a Béke páholyban. 1875-ben több más páholyból érkezett társával megalapította a debreceni Haladás páholyt. A szabadkőművesség szabályai szerint legalább hét mesterfokozatú tag alakíthatott csak új páholyt.

A békéscsabai páholyról 1876-ban a következőképp tesznek említést: „A vidéki páholyok sikerrel folytatják a nevelés terén működésüket, a testvéreink által kezdeményezett vagy pártfogolt intézetek közül különösen kiemelendőnek tartjuk a békéscsabai és beregszászi polgári leányiskolákat és a kassai gyermekkertet.”

A páholyok az egyháztól való eltávolodást, a tudomány felé fordulást propagálták, ami sokszor konfliktushoz vezetett. Békéscsabán a Polgári Leányiskolát – a jelentések alapján – a Béke páholy anyagilag támogatta, az iskolát alapító Nőképző Társulat tagjai között szabadkőművesek is voltak. Egy 1878-as újságcikk kiemeli, hogy a békéscsabai szabadkőműves páholy nem vett részt a helyi izraelita nőegylet táncvigalmán. Ebben az időszakban a páholyok számtalan jótékonysági rendezvényen vettek részt, valamint nagy összegeket adományoztak. A szabadkőművesség titkos jellege sokszor elrettentette az embereket, az adakozásaikat azonban jó néven vették.

A páholy létezése 1928-ig csak városi legenda volt. Valószínűsítették létezésüket, de konkrét bizonyíték sosem volt rájuk. Az 1928-ban előkerült tagdiploma bebizonyította létezésüket. A tagdiplomán az újságcikk szerint olyan korábbi békéscsabai vezetők nevei szerepeltek, akikről nem is gondolta volna senki, hogy a páholytagok voltak (a neveket nem hozták nyilvánosságra).

A Békésmegyei Közlöny tudósítása szerint a 60 cm hosszú és 50 cm széles oklevél felső részén egy jelképes rajz látható, egyik sarkában a holddal, a másikban pedig egy denevérszárnyas gyermekfejjel. Középen díszesen a „Post tenebras lux” felirat olvasható (jelentése: Sötét után fény). A rajzot jobbról és balról egy lelógó függöny övezi, mintha színpad lenne. A oklevél szövege a következő: „A.:V.:E.:N.:É.:M.:D.: Magyarország Nagy Oriense nevében, és védelme alatt minden rendes sz.:k.:-nak Üdvözlet, Erő, Egyesülés. Mi világosságai a Békés Csaba keletén dolgozó BÉKE című t.: és i.: .:-nak tisztünk erejénél fogva bizonyítjuk, hogy t.: és i.: .: unkban az i.: v.: 000872 év hó VI/29 napján sz.: k.:-nek avattatott fel, minek erejéül nevezett T.:-ünknek kiadtuk a jelen bizonyítványt t.: i.: .:-nek pecsétje alatt és őt minden T.: hajlamába ajánljuk hasonlót igérvén rendes bizonyítvánnyal ellátott minden T.:-nek.” (Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 18. szám (1928. január 22.) 2. p.)

Az okmány végén a főmester, az első felügyelő, a második felügyelő, a szónok, valamint a titkár aláírása található. Az okmányon bal alsó részén a Ne varietur (jelentése: Soha nem változott), jobb oldalán pedig a Kincstárnok felirat olvasható.

A bélyegző felirata: Nihilobstat. A Magyarország Nagy Oriense nagymestere (jelentése: Semmi nem áll az útban).
A körbélyegző szövege: Magyarország Nagy Oriense 000871.

1936-ban dr. Sebők Elek ügyvéd Gyulán, a Békés vármegye közigazgatási bizottságán jelezte, hogy mivel a kormány betiltatta a páholyokat (1920 után ismét), így azok a vármegyében sem kívánatosak. Vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispán válaszában kijelentette, hogy nincs tudomása a vármegyében működő páholyról. Amennyiben elfogadjuk állítását, akkor kijelenthetjük, hogy 1936-ban már nem működött a Béke páholy.

A belügyminiszter a magyarországi páholyokat hivatalosan 1950-ben záratta be teljes mértékben, azonban nagy részük 1989 után újraéledt.

Források

• A belügyminiszter felosztotta a szabadkőműves páholyokat. In: Friss Ujság, 55. évf. 134. szám (1950. június 13.) 6. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Békésmegyei Közlöny, 5. évf. 16. szám (1878. február 24.) 3. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyneveink 1991-ig. Budapest : ELTE Magyar Nyelvészeti Tankszékcsoport Névkutató Munkaközössége, 1992 (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről. In: A múlt felfedezői : epizódok és arcélek a Magyar Történelmi Társulat és a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat múltjából. Szerk.: Erdész Ádám, Katona Csaba. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2011. 59–60. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Magyarországi és magyar vonatkozású páholyok listája. In: Deakpaholy.hu (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Szabadkőműves-mozgalom Békésben. In: Magyarság, 17. évf. 162. szám (1936. július 17.) 4. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Szabó Gyula: A debreceni szabadkőművesség a dualizmus korában. In: Történeti Tanulmányok 8. Debrecen : Debreceni Egyetem Történeti Intézet, 2000. 167–182. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)
• Volt-e Békéscsabán szabadkőműves páholy? In: Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 18. szám (1928. január 22.) 2. p. (Látogatva: 2020. 10. 09.)

Kapcsolódó irodalom

• Gécs Béla: Töredék történetek Csaba múltjából. In: Csabai Mérleg, 18. évf. 4. szám (2008. február 28.) 8. p.