Boczkó Dániel (1789–1870)

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2021. március 22., 18:24-kori változata

ügyvéd, 1848-as kormánybiztos, országgyűlési képviselő

Élete

Boczkó Dániel

Nyughelye a családi sírboltban, a Kerepesi temetőben

Boczkó Dániel mellszobra

Zászlaki Boczkó Dániel 1789. december 4-én Szarvason született, nemes zászlaki idősebb Boczkó Dániel és Thaisz Julianna gyermekeként. Apja evangélikus lelkész, a felvidéki Liptó megyei Deményfalváról került Szarvasra, ahol 17 éven át Tessedik Sámuel lelkésztársa volt. Három gyermekük született, Dániel, Károly és Sámuel. Mindnyájan jogi pályára léptek.

Boczkó Dániel iskoláit Csetneken, Késmárkon, Győrben, Mezőberényben és Debrecenben végezte. Jogi tanulmányait Pozsonyban, a jogakadémián folytatta.

A tanulmányokat követően Gömör majd Borsod megyében ügyész-gyakornokoskodott. 1816-ban sikeresen letette az ügyvédi vizsgát.

Boczkó Dániel nem nősült meg, gyermeke sem született.

Boczkó Dániel életének 81. évében, 1870. szeptember 9-én hunyt el Csabacsűdön. Temetését szeptember 12-én Pesten Székács József evangélikus püspök végezte. A gyászmenetben haladt a békéscsabai küldöttség is.

Munkássága

Az ügyvédi diploma megszerzése után Békéscsabára költözött, ahol a Stockhammern család birtokainak jogügyi igazgatója lett. 1819. szeptember 24-én nevezték ki tiszteletbeli alügyésznek. Az evangélikus egyház felügyelőjeként az ő kezdeményezésére került a mezőberényi gimnázium Szarvasra.

A politikai szereplést 1825-ben, a Békés megyei szabadelvű ellenzék tagjaként kezdte. 1827. október 9-től Békés vármegye táblabírója, 1836-tól a csabai járás bírája lett. Aktív részese volt az 1830–40 közötti évek megyei és országos mozgalmainak. Az Ellenzéki Kör tagjaként többek közt Petőfi, Irányi, Vasvári, Jókai és testvére, Károly társaságában politizált.

Ügyvédi hivatala mellett jól jövedelmező bérletgazdálkodással is foglalkozott. Békéscsabán két lakással és kétemeletes magtárral rendelkezett. Endrődön ingatlana, valamint szőlője volt. Gazdaságában szarvasmarha- és juhtartással, illetve gabonatermesztéssel foglalkozott. Nemesi származásának és vagyonának köszönhetően az előkelő köznemesség közé tartozott. Jótékony célból több alapítványt is létrehozott. Az 1847-es csabai éhínséget búza-kölcsönnel igyekezett megfékezni.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Békés megyében tevékenykedett. Szarvason a képviselő-testület és a tisztújító szék elnöke lett. 1848-ban beválasztották az orosházi képviselő-testületbe. Az Országos Honvédelmi Bizottság 1848. október 11-én Békés, majd október 18-án Arad megye kormánybiztosává nevezte ki. Ebben a tisztjében szolgálta végig a szabadságharcot. Az 1849. február 8-i aradi csata Boczkó hősi tettéről maradt emlékezetes: a már elvesztettnek tűnő harc során lelkesítette és győzelemre vezette a csapatot. 1849. július 9-én Erdély teljhatalmú kormánybiztosának nevezte ki Kossuth Lajos: Arad megye mellett Krassó, Zaránd, Hunyad, Temes és Torontál megyére is kiterjesztette hatáskörét. Résztvevője volt az utolsó aradi országgyűlésnek 1849. augusztus 11-én. A szabadságharc bukása után a körözöttek listájára került a magyar kormánybiztosokkal együtt. Egy ideig a csabai szőlőkben bujkált. Rablótámadást követően súlyosan megsebesült, melynek köszönhetően elkapták a csendőrök. Kihallgatására majd’ öt hónapot kellett várnia. Az ítéletet 1850. október 23-án mondták ki: a teljes vagyon elkobzását, valamint halálbüntetést.

A büntetést később 10 évnyi várfogságra változtatták, de a vagyonától megfosztották. Boczkónak 1849-ben tulajdonában volt egy békéscsabai zsellérház, egy-egy lakás Gyulán, Vásárhelyen és Pesten, összvagyona 40.000 Ft volt. A büntetést a kufsteini és olmützi börtönökben töltötte. Rabtársai körében nagy tisztelet övezte, „Dani bácsi” névnapja alkalmából ünnepséget is szerveztek. 1856 decemberében, 67 éves korában szabadult. Megmaradt vagyonát visszakapta, majd a csabacsűdi birtokán gazdálkodott.

1861 után visszatért a közéletbe: Békéscsaba országgyűlési követe és a Határozati Párt tagja lett. 1865-ben másodszor is képviselőnek választották meg, melyről 1868 decemberében mondott le. Ennek ellenére 80 éves korában, 1869-ben újból elvállalta a békéscsabai képviselőséget, harmadjára is.

Emlékezete

• Békéscsabán 1911 és 1926 között utca viselte nevét.
• 1998 óta mellszobor őrzi emlékét Békéscsabán, a téren, melyet 2013-ban Boczkó Dániel térre neveztek át (korábban 1919-esek tere).
• 2019. március 22-én Boczkó Dániel, dr. Raffay Sándor, valamint dr. Melich János mellszobrát avatták fel Szarvason.

Források

• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti. szerk.: Pálmány Béla. Budapest : Magyar Országgyűlés, 2002. 127–128. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Balázs Anett: Három mellszobrot avattak fel Szarvason. In: Beol.hu (Látogatva: 2019. 03. 24.)
• Boczkó Dániel, az aradi csata elfeledett hőse. összeáll.: Baur Edina. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 62. szám (1998. március 14–15.) 11. p. (Látogatva: 2018. 05. 10.)
• Boczkó Dániel. (1789–1870.) In: Vasárnapi Ujság, 17. évf. 45. szám (1870. november 6.) 1–2. p. (Látogatva: 2018. 05. 10.)
• Bukovinszky István: Ki volt Boczkó Dániel? In: Békés Megyei Népújság, 43. évf. 114. szám (1988. május 14.) 7. p. (Látogatva: 2018. 05. 10.)
• Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848–1849. évi szabadságharc kormánybiztosa. In: Békési Élet, 13. évf. 4. szám (1978) 435–445. p. (Látogatva: 2018. 05. 10.)
• Gécs Béla: Csabai bírók, csabai históriák, 1717–1918. Békéscsaba : Typografika, 2008. 78–79. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozográfiája : 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009. 235. p. (Látogatva: 2018. 05. 10.)
• Megkezdték az utcanevek megváltoztatását. In: Beol.hu (Látogatva: 2018. 05. 10.)

Kapcsolódó irodalom

• Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. szerk.: Jancsó Benedek. Arad : Monographia-bizottság, 1892–1895. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Boczkó Dániel. In: Békés, 2. évf. 39. szám (1870. szeptember 25.) 3. p.
• Felavatták Boczkó Dániel mellszobrát. In: Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 195. szám (1998. augusztus 21.) 1., 3. p.
• Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története. Budapest : Lampel, 1894–1898. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I. Orosháza : Orosháza Város Önkormányzata, 1994. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. vál. és sajtó alá rend. Jároli József. Gyula : Békés Megyei Lvt., 1998. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825–1848. Budapest : Argumentum Kiadó : Országgyűlés Hiv., 2011. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások

• Boczkó Dániel gyászjelentése
• Boczkó Dániel, zászkali sírhelye. In: Nemzeti Örökség Intézete honlapja
• Boczkó Dániel. In: Wikipedia
• Boczkó Dániel. In: kozterkep.hu
• Cupa lui Boczkó Dániel