Banner Benedek (1884–1968)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Az evangélikus gimnázium belső hivatkozása)
a (Banner Benedek (1884-1968) lapot átneveztem Banner Benedek (1884–1968) névre: Hosszú kötőjel)

A lap 2021. február 23., 12:12-kori változata

régész, néprajzkutató, tanár

Tartalomjegyzék

Élete

Banner Benedek

1884. április 25-én Székudvaron született. Édesapja Banner József (1848–1931) okl. gazda, édesanyja Wieland Mária Krisztina (1857–1893). Három testvére született: Mária (1882–1927), Miklós (1886–1941) és János (1888–1971).

Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett. A kolozsvári egyetem elvégzése után (1901–1905), 1905-ben történelem-földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. 1912-ben néprajzból doktorált Kolozsváron.

1923-ban eljegyezte Jeney Gizellát, a női ipartanonc-iskola tanítóját, akit 1924. február 3-án, Biharnagybajomban feleségül vett.

Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.

Munkássága

Pályájának kezdeti szakaszában újságíróként, gyakorló tanárként, valamint magánnevelőként tevékenykedett. 1910 és 1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban, ahol – egykori iskolatársa – Gyóni Géza fogolytársa volt.

A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanított, melynek 1934 és 1945 között az igazgatója is volt. Igazgatóként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az Auróra Kör szépirodalmi osztályát elnökként vezette.

1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett régészettel is foglalkozott. Ez utóbbi öccsének, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 1925–1943 között rendszeresen részt vett. Békés megyében is több ásatáson jelen volt: 1942-ben a Kerepeczky-tanyánál, 1951-ben az eleki téglagyárnál, 1930-ban Békéscsaba–Fényesen egy szkíta és kelta temető területén, 1932-ben Telekgerendáson. 1940-ben szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. 1945 és 1950 között a múzeum régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta.

Az 1926-ban megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották Szalay József mellé. 1929-ben virilis jog gyakorlással bízták meg a békéscsabai képviselő testületben.

Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. 1936-ban a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt. Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Banner_Benedek_(1884%E2%80%931968)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök