Mezőhegyesi Ménesbirtok

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2020. július 29., 12:14-kori változata

A ménesbirtokot 1784-ben II. József alapította a mezőhegyesi pusztán. Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező gazdasága.

A ménes bemutatása

Kozma Ferenc szobrának leleplezése

Története

Csekonics József századost 1783-ban Hoditz tábornok megbízta a hadsereg pótlovazásával. Csekonics megállapította, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége teljesen kimerült. Tervezetet készített, melyet előterjesztett II. Józsefnek. Az uralkodó 1784. december 20-án jóváhagyta a rendeletet, melyben szerepelt a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, továbbá – a mezőhegyesi pusztán – a Császári és Királyi Ménesintézet megalapítása.

Az építkezést és a lovak beszerzését Csekonics irányította. A ménes építése 1785 áprilisában kezdődött. A terveket a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság készítette, a kivitelezésért Hacker József pesti építésvállalkozó felelt. Az építkezéseket Kohlhoffer és Le Favre katonai mérnökök irányították. 1785. szeptember 28-án létrehozták a ménesparancsnokságot, az első parancsnok gróf Hóditz tábornok lett. Csekonics kapitányt 1786. január 17-én nevezték ki a ménes parancsnokává. 1785–1786-ban laktanya, parancsnoksági épület, istálló, állatkórház, kaszárnya, pékműhely, magtár, elemi iskola és lovarda létesült. A tenyésztés 1786-ban, a takarmánynövény-termesztés 1787-ben indult. Az Osztrák–Magyar Monarchia törökök elleni háborúja miatt az építkezés két évig szünetelt, 1789-ben folytatódott. Mezőhegyesről lovakat és élőmarhát szállítottak a hadseregnek. 1800-ban befejeződtek az alapozó építkezések. Csekonics 1806-ban távozott Mezőhegyesről, ekkorra a ménesnek európai hírneve volt.

1807-ben külön vezetőt neveztek ki a ménes, valamint a gazdaság élére. Mezőhegyest 1815-től katonai törzsménesnek nyilvánították. A 19. század elején fedett lovarda, állatkórház és több istálló is épült. Ebben az időszakban tenyésztették ki a nónius, a gidrán és a mezőhegyesi félvér lótörzseket. Az 1860-as évektől gulya- és mangalicatenyésztéssel is foglalkoztak. 1869-ben a ménesbirtok magyar tulajdonba került (Magyar Királyi Állami Ménes, valamint Magyar Királyi Állami Ménesbirtok névvel). A kiegyezés utáni gazdaságfejlesztés Kozma Ferenc és Gluzek Gyula jószágigazgató nevéhez fűződött. A 19. század végére Mezőhegyes vasúttal, malommal, fúrt kúttal, telefonhálózattal, emberkórházzal és gyárakkal rendelkezett. D'Orsay Olivér ménesparancsnok istállókat építtetett kifutókkal, versenyeket szervezett és altiszti képzést szervezett. A növénytermesztés mellett meghatározóvá vált az állattenyésztés és a hízlalás.

A román megszállás után megkezdődött a kifosztott ménesbirtok talpraállítása. A második világháború alatt a jószágokat, a terményeket és a felszereléseket is elszállították Mezőhegyesről. Az 1950-es évek átszervezései után a gazdaság az 1960-as évekre ismét nyereséget termelt. Az 1970-es évektől specializált termelést folytattak. A dombegyházi és a bánkúti gazdaságokat Mezőhegyeshez csatolták. A gazdaság 1981-ben kombináttá vált és összevonták a cukorgyárral. A mezőhegyesi sportló állami elismerést kapott. A rendszerváltozás után a cukorgyár és a kombinát kettévált. Utóbbi csődhelyzetbe került, majd 1992. december 31-én részvénytársasággá szervezték. A gazdaság a termelés leszűkítésével, tulajdonainak értékesítésével helyreállt.

2004-ben Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. névvel a lótenyésztő ágazat állami tulajdonba került. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. magánkézben folytatta a gazdálkodást. 2016-ban az állam megvásárolta ménesbirtokot. A mezőhegyesi ménesbirtok 2017-től a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. nevet viseli.

Nóniusz, a „tökéletes ló”

Nóniusz

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, angol-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen. Valaha Békéscsaba főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.

Sikerek

• A mezőhegyesi ménes az 1873-as bécsi világkiállításon hívta fel magára a figyelmet.
• 1878-ban Párizsban a kilenc mezőhegyesi lovat bemutató magyar állami ménest aranyéremmel díjazták.
• Kozma Ferenc lótenyésztés területén elért eredményeit a francia kormány a Becsületrend Tiszti Keresztjével, Ferenc József császár pedig a Szent István-rend Lovagkeresztjével jutalmazta.
• Az 1900-as párizsi világkiállításon Tökéletes ló címmel tüntették ki a Nónius XXXVI mént.

Edward Király elismerése

1880–81-ben Ferenc József klabrudi magánménesébe vittek tíz darab nóniusz kancát, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék őket. Az erőteljes méneket az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására. A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus volt a legmegfelelőbb a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885-ös országos mezőgazdasági kiállításon. Kozma Ferenc lókiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös is megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.

Képgaléria

A szeszgyár

A Hotel Central

A ménesparancsnoki épület

Lásd még

• Lovassport
• Mezőhegyes

Források

• A Ménesbirtok története. In: Mezohegyesbirtok.hu (Látogatva: 2020. 07. 24.)
• A mezőhegyesi lófajták szerepe a lótenyésztésben : nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapitásának 200 éves jubileuma alkalmából : Mezőhegyes, 1985. június 27–28. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985. 88 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Borbás Lajos: A mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Áll. Gazd., 1973 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Dvorschák János: Adatok Mezőhegyes történetéhez : a Nonius származása és fejlődése. Budapest : Budapesti Hírlap, 1931 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménes birtok. Békéscsaba: Békés Megyei Könyvtár, 2003
• Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1987 (Látogatva: 2020. 07. 24.)
• Fáy Andor: A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Budapest: Fáy A., 1955 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében. Gyula : Linotype Bt, 2003 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Horváth Mária: Mezőhegyes : 200 éves hírnév. In: Képes Újság, 26. évf. 5. szám (1985) 16–17. p.
• Ménesi György: A lótenyésztésben is lezárult egy korszak. In: Békés Megyei Hírlap, 47. évf. 101. szám (1992. április 29.) 5. p. (Látogatva: 2020. 07. 24.)
• Mezőhegyes lótenyésztésének története 1785-től 1985-ig. 2., bőv. kiad. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985. 83 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ócsag Imre: A nóniusz. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1984. 169 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Tóth István : Mezőhegyes kétszáz éve. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1986. 156 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• A Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménesbirtok rövid leirása. Szeged, 1909 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Csanádi István, id.: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Ménesbirtok : Városi Önkorm., 1996 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• István Pál: Szarvasmarhatenyésztés a Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságban. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1954 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kalmár Edit: A kendergyár : a mezőhegyesi kendergyár története. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Város- és Környezetvédő Egyes., 2007 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kerekes György: Békebeli üdvözlet Mezőhegyesről : válogatás Kerekes György képeslapgyűjteményéből. Mezőhegyes : Agenda Natura Kft., 2012 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kovács János: Volt egyszer egy cukorgyár. Mezőhegyes : Város- és Környezetvédő Egyesület, 2000 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Mezőhegyes képes albuma. Szerk.: Hollós László. Mezőhegyes : Önkorm. Hiv., 1999 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Mezőhegyes lótenyésztésének története 1785-től 1985-ig. Szerk.: Sz. Bozsik Nóra. 2., bőv. kiad Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Mihók Sándor: A gidrán : hagyományos magyar lófajták. Budapest : Mezőgazda : Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége, cop. 2015 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Perneki Mihály: A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok gazdálkodása : 1867–1900. Budapest : Akad. ny., 1976 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Végezés a Mezőhegyesi Ménesbirtok alapításáról, mely nyomtattatott Ő Császári és Királyi Felsége II. József parancsára az 1785. esztendőben. Repr. kiad. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt., 2007 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások

• Mezőhegyes (Wikipédia szócikk)
• Nóniusz (lófajta) (Wikipédia szócikk)