Dózsa György Békés megyében

A BékésWiki wikiből

Nincs jogosultságod a következő művelet elvégzéséhez: lap szerkesztése, a következő ok miatt:

Megtekintheted és másolhatod a lap forrását:

[[1513|1513-ban]] '''X. Leó pápa kereszteshadjáratot hirdetett''' a törökök ellen. [[1514]] tavaszán Tomori Pál hadvezér hadiadókat szedett, Szapolyai János erdélyi vajda pedig sereget szervezett. Időközben '''II. Ulászló magyar király megegyezett a törökökkel''', a szultán – a magyar föld helyett – Ázsiába vezette hadait. [[Fájl:DozsaGyorgy zaszlo.jpg|bélyegkép|300px|Dózsa György átveszi a megáldott zászlót]] Bakócz Tamás esztergomi érsek '''kinevezte fővezérré''' a székely származású '''Dózsa Györgyöt''' ([[1470]]–[[1514]]). A hadjárat többszöri elhalasztása belső konfliktusokhoz vezetett. Szapolyai és Tomori nem akart lemondani a lehetőségről és az összegyűjtött forrásokról, ezért portyázást indítottak a török területen elterülő bolgárföldekre. Csapataik sikert aratva, gazdag zsákmánnyal tértek haza. '''Dózsa''' [[1514]]. [[május 9.|május 9]]–[[május 10.|10-én]] Szapolyai hívására Cegléden és Tiszavarsányon keresztül '''a Maros felé indult'''. Ekkor még csak érlelődött a lázadás gondolata. [[Dévaványa|Dévaványán]], [[Békésszentandrás|Békésszentandráson]], [[Szarvas|Szarvason]] és a [[Kondoros|kondorosi]] pusztákon átvonulva, a Hármas-Körösön átkelve, [[május 22.|május 22-én]] '''eljutott [[Békés|Békésre]]'''. Békés mellett toborzás céljából '''tábort ütött'''. Ekkor már 2 000 lovasa és 3 000 gyalogosa volt. Dózsa kihirdette a vármegye népének, hogy vegyék fel a Szent Keresztet és csatlakozzanak seregéhez. Csapatok érkeztek a környező vidékekről és a megyén kívülről is, rövid idő alatt '''20 000 főre emelkedett serege létszáma'''. A csatlakozókat Ványai (Wanya) Ambrus pap szentelte fel. Ványai Ambrus később Dózsa nélkülözhetetlen támogatójává és tanácsosává, valamint a kiáltványai szerkesztőjévé vált. Mészáros Lőrinc ceglédi pap 2 000, Balogh István diák pedig 300 emberrel csatlakozott hozzájuk. Melléjük szegődtek a [[Kamut|kamuti]] birtokosok, Varsányi Gergely és Nagy Demeter nemesek is. A békési táborozás alatt megérkezett Bakócz Tamás levele, melyben '''a sereg feloszlatására és a hadjárat félbehagyására szólította fel Dózsát'''. Dózsa nem volt hajlandó engedelmeskedni, '''kitört a felkelés'''. A táborzás alatt lecsaptak a környező uradalmakra, több várat elfoglaltak, bőséges zsákmányt és ágyúkat is szereztek. Számos jobbágy és paraszt csatlakozott a sereghez, akiket a háború után visszaköveteltek a földesuraik. Az egyetlen nemes, aki csatán kívül vesztette életét a Csongrád és Békés vármegyében is nagy birtokokkal rendelkező Dóczy I. Gergely volt, akit Dózsa parasztjai öltek meg. Dózsa személyének és vezetési formájának köszönhető, hogy jelentős fosztogatás, pusztítás nem történt. [[1514|1514-ben]] [[Mezőberény]] lett a megyeszékhely az ősi székváros Békés helyett. Néhány évvel később Kamut vált székhellyé, ami '''Brandenburgi György''' őrgróf nevéhez fűződik. Brandenburgi megkaparintotta a vármegye területének jelentős részét, továbbá állandó főispáni aspiráns lett. 252 falu tartozott hozzá és '''ténykedésének köszönhető, hogy Dózsa a keresztes háborút a nem magyar érdekeket képviselő urak elleni háborúvá alakította'''. Dózsa a toborzás mellett el kívánta foglalni a Brandenburgi-birtokokat. [[május 24.|Május 24-én]] '''ostrom alá vették Gyula várát''' is, ekkor a sereg 30 000 emberből állt. Ellenállás nélkül foglalták el Nagy-Gyula külvárosait (Karkót, Szentmóriczot, Bagdot és Ujfalut). Dózsa az ostrom megkezdésekor 2 000 katonával elküldte Balogh diákot az apáti rév elfoglalására. A hadjárat parasztfelkelés mellett idegenellenessé is kezdett válni. Dózsa – a Gál István által védett – Gyula várának ostromát otthagyta, mert hírt kapott az ellene gyülekező seregről Csanád megyében. Balogh diák serege vereséget szenvedett, ők a visszavonuláskor csatlakoztak Dózsáékhoz. '''[[május 26.|Május 26-án]] a sereg elhagyta Békés vármegyét.''' További események már a megyehatáron kívül történtek. == Források == * Farkas Emőd: Dózsa György a népszabadság vértanúja. Budapest : Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1903. In: [https://mek.oszk.hu/13200/13205/13205.pdf MEK.hu] (Látogatva: 2020. 08. 29.) * Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest : Lauffer, 1870 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Horváth Mihály: Az 1514.-i pórlázadás, annak okai s következményei. Budapest : Magvető, 1986 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Karácsonyi János: Békésvármegye története. 2. kötet. Gyula : Dobay ny., 1896 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Karácsonyi János: Békésvármegye története. 3. kötet. Gyula : Dobay ny., 1896 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez : 1., a honfoglalástól 1715-ig. Békéscsaba : Békés M. Tcs. Műv. Oszt., 1967 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Márki Sándor: Dósa György és forradalma. 2. kiad. - Budapest : Ráth Mór, 1886 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Márki Sándor: Dósa György. Budapest : Athenaeum, 1913 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Memory before Modernity : practices of Memory in Early Modern Europe, Boston : Brill, 2013 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) * Neumann Tibor: Szapolyai János és a Dózsa-féle parasztháború. In: [http://real.mtak.hu/31014/1/2015_SzSzB_Szemle_1_u.pdf Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 50. évf. 1. szám (2015) 75-83. p.] (Látogatva: 2020. 08. 29.) [[Kategória:Békés]] [[Kategória:Gyula]]

Vissza a(z) Dózsa György Békés megyében laphoz.