Dózsa György Békés megyében

A BékésWiki wikiből

1513-ban X. Leó pápa kereszteshadjáratot hirdetett a törökök ellen. 1514 tavaszán Tomori Pál hadvezér hadiadókat szedett, Szapolyai János erdélyi vajda pedig sereget szervezett. Időközben II. Ulászló magyar király megegyezett a törökökkel, a szultán – a magyar föld helyett – Ázsiába vezette hadait.

Dózsa György átveszi a megáldott zászlót

Bakócz Tamás esztergomi érsek kinevezte fővezérré a székely származású Dózsa Györgyöt (1470–1514). A hadjárat többszöri elhalasztása belső konfliktusokhoz vezetett. Szapolyai és Tomori nem akart lemondani a lehetőségről és az összegyűjtött forrásokról, ezért portyázást indítottak a török területen elterülő bolgárföldekre. Csapataik sikert aratva, gazdag zsákmánnyal tértek haza.

Dózsa 1514. május 9–10-én Szapolyai hívására Cegléden és Tiszavarsányon keresztül a Maros felé indult. Ekkor még csak érlelődött a lázadás gondolata. Dévaványán, Békésszentandráson, Szarvason és a kondorosi pusztákon átvonulva, a Hármas-Körösön átkelve, május 22-én eljutott Békésre. Békés mellett toborzás céljából tábort ütött. Ekkor már 2 000 lovasa és 3 000 gyalogosa volt. Dózsa kihirdette a vármegye népének, hogy vegyék fel a Szent Keresztet és csatlakozzanak seregéhez. Csapatok érkeztek a környező vidékekről és a megyén kívülről is, rövid idő alatt 20 000 főre emelkedett serege létszáma. A csatlakozókat Ványai (Wanya) Ambrus pap szentelte fel. Ványai Ambrus később Dózsa nélkülözhetetlen támogatójává és tanácsosává, valamint a kiáltványai szerkesztőjévé vált. Mészáros Lőrinc ceglédi pap 2 000, Balogh István diák pedig 300 emberrel csatlakozott hozzájuk. Melléjük szegődtek a kamuti birtokosok, Varsányi Gergely és Nagy Demeter nemesek is. A békési táborozás alatt megérkezett Bakócz Tamás levele, melyben a sereg feloszlatására és a hadjárat félbehagyására szólította fel Dózsát. Dózsa nem volt hajlandó engedelmeskedni, kitört a felkelés. A táborzás alatt lecsaptak a környező uradalmakra, több várat elfoglaltak, bőséges zsákmányt és ágyúkat is szereztek.

Számos jobbágy és paraszt csatlakozott a sereghez, akiket a háború után visszaköveteltek a földesuraik. Az egyetlen nemes, aki csatán kívül vesztette életét a Csongrád és Békés vármegyében is nagy birtokokkal rendelkező Dóczy I. Gergely volt, akit Dózsa parasztjai öltek meg. Dózsa személyének és vezetési formájának köszönhető, hogy jelentős fosztogatás, pusztítás nem történt.

1514-ben Mezőberény lett a megyeszékhely az ősi székváros Békés helyett. Néhány évvel később Kamut vált székhellyé, ami Brandenburgi György őrgróf nevéhez fűződik. Brandenburgi megkaparintotta a vármegye területének jelentős részét, továbbá állandó főispáni aspiráns lett. 252 falu tartozott hozzá és ténykedésének köszönhető, hogy Dózsa a keresztes háborút a nem magyar érdekeket képviselő urak elleni háborúvá alakította. Dózsa a toborzás mellett el kívánta foglalni a Brandenburgi-birtokokat.

Május 24-én ostrom alá vették Gyula várát is, ekkor a sereg 30 000 emberből állt. Ellenállás nélkül foglalták el Nagy-Gyula külvárosait (Karkót, Szentmóriczot, Bagdot és Ujfalut). Dózsa az ostrom megkezdésekor 2 000 katonával elküldte Balogh diákot az apáti rév elfoglalására. A hadjárat parasztfelkelés mellett idegenellenessé is kezdett válni. Dózsa – a Gál István által védett – Gyula várának ostromát otthagyta, mert hírt kapott az ellene gyülekező seregről Csanád megyében. Balogh diák serege vereséget szenvedett, ők a visszavonuláskor csatlakoztak Dózsáékhoz.

Május 26-án a sereg elhagyta Békés vármegyét. További események már a megyehatáron kívül történtek.

Források

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/D%C3%B3zsa_Gy%C3%B6rgy_B%C3%A9k%C3%A9s_megy%C3%A9ben”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök