Neumann Marianne (1944–1944)

'''Neumann Marianne''' a holokauszt áldozatainak arcaként ismertté vált [[Neumann Gábor (1940–1944)|Neumann Gábornak]] a testvére. 

Édesanyja, '''Róna Margit''' 26, édesapja [[Naményi Elek (1900–1975)|'''Neumann Elek''']] földbirtokos 39 esztendős volt.

A vele állapotos édesanyját, Gábor testvérével és nagymamájával [[1944]] májusában a többi kétezer békéscsabai zsidóval együtt, a zsidók számára kijelölt házakban helyezték el. Az édesapa nem volt a családdal, mivel munkaszolgálatra volt kirendelve. [[Június 16|Június 16-án]] a város zsidóságát átköltöztették a '''dohánybeváltó/szárító''' épületeibe. A 8 darab 42x15 méteres két szintes egyterű, szellős épületben összesen 4000 személyt helyeztek el. '''A békéscsabai gettóba Békéscsaba és Békés megye több településének zsidóságát gyűjtötték össze.'''

Békéscsabáról két "halálvonat" indult. A Dohánybeváltó ipari vágányainak köszönhetően a bevagonírozást feltűnés nélkül bonyolították le. '''Gábort és a szülés előtt álló édesanyját a második vonattal, [[június 26|június 26-án]] deportálták.''' A kassai katonai állomásparancsnokság szerint, a Békéscsabáról indult, Auschwitzba tartó, 3118 személyt szállító, marhavagonokból álló vonat 1944. [[június 27|június 27-én]] haladt át Kassán. Egy-egy vagonban 80-90 embert helyeztek el. A vagonban egy vödör szolgált toalettként, egyben pedig ivóvíz volt. 

Marianne nevét a képgalériában szereplő (Marianne Máj.25 2. oldal) levelezőlapról tudjuk, amit Róna Margit édesanyja írt még a deportálás előtt munkaszolgálatos férjének, Neumann Eleknek, kiemelt rész ebből a következő

azaz „.... a kis Mariannénak még várni kell...”

Természetesen akkoriban még nem volt ultrahangos vizsgálat, így Marianne akár fiúnak is születhetett, de a szülők Mariannét vártak, így maradjunk annyiban, hogy lánynak, Mariannénak született.

Édesapja második házasságából született féltestvérének, Naményi Péternek a Békés Megyei Levéltártól kapott levél ezeket tartalmazza: '''Szegő György''' ''„Két ima egy istenhez”'' című könyvében említ egy vonaton történt szülést: ''„A másik vagonban szült egy asszony. A csecsenő, aki itt nyert életet, valahol a Kárpátok és a lengyel iparvidék között, felsírt, hangja belehasított a vonat monoton kattogásába. Úgy éreztem, többet én nem bírok.”'' Az idézet az 1999-ben megjelent könyv 110. oldalán olvasható. Szegő Györgyöt ugyanazzal a transzporttal szállították el Békéscsabáról, mint az Ön családtagjait. Hogy vajon ez a rövid részlet az Ön testvérére vonatkozik-e, megállapíthatatlan. 

Tekintettel arra, hogy Mariannénak – szintén a levelek tanúsága szerint -legkésőbb június 25-ig meg kellett volna születnie, de június 26-ig a deportálásig nem született meg, ki más lett volna, ha nem ő!
Amikor a szerelvény 29-én megérkezett Auschwitz-Birkenauba azonnal elkezdték a szelektálást. A munkaképeseket a fogolytáborban helyezték el, a többieket megsemmisítették. Amennyiben Marianne édesanyjával együtt túlélte az utazást még aznap a gázkamrába küldhették.

'''A háborút és a holokausztot a családból csak Marianne és Gábor édesapja – felesége, gyerekei és édesanyja nélkül - élte túl.''' 

Fénykép nem készülhetett róla, Péter testvére a családfában egy angyal arccal helyettesítette.