Berekméri Zoltán (1923–1988)

Berekméri Zoltán (fotóművész)
[[Fájl:Berekmeri Zoltan.jpg |Bélyegkép| Ismeretlen fotós által készített kép az idősebb Berekméri Zoltánról. A tulajdonos engedélyével feltöltve.]] Berekméri Zoltán '''[[1923]].''' '''[[július 22.|július 11-én]]'''  született Kecskeméten - elhunyt Pomázon '''[[1988]].''' '''[[május 21.| május 21-én]]'''.
'''[[Békéscsaba | Békéscsabán]]''' járt középiskolába, kereskedelmi érettségit 1941-ben tett a [[Békéscsabai Községi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola | Békéscsabai Községi Felső Kereskedelmi Középiskolában.]]
Már 14 évesen fotózni kezdett. Diákként különböző kiállításokon vett részt: Az 1941-42-es tanévben Szegeden az Országos Diák-fotókiállításon elnyerte a '''Magyarország Diák'''-'''fényképészbajnoka''' címet, majd Debrecenben, Budapesten és Nagyváradon is díjazták képeit.

'''[[1942.|1942-től]]''' a békéscsabai 1. sz. postahivatalban dolgozott tisztviselőként. Képeit /postai alkalmazását felhasználva/, eljuttatta Európa országaiba és más kontinensekre is.
Ifjúkori barátjának, fotóstársának /akivel több pályázaton együtt vettek részt/ és postai munkatársának Gellért Gézának írt levele. 
'''[[1958|1958-tól]]''' a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze lett nyugdíjazásáig 1978-ig. Sok ezer fényképet készített, erre az időszakra esik legtermékenyebb alkotói korszaka.

Alapító tagja a '''[[Magyar Fotóművészek Szövetsége|Magyar Fotóművészek Szövetségének]]''' '''[[1956|1956-ban]].''' A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség /FIAP/ '''[[1958|1958-ban]]''' vette fel tagjai sorába.
A Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége AFIAP /1958/ és EFIAP címmel tüntette ki.
Gentben és Rio de Janeiróban bronzérmet nyert a képeivel.
Életében egyetlen önálló kiállítása volt: 1985-ben a budapesti Ernst Múzeumban. A kiállításról Végvári Lajos írt a Fotó c. lap egyik az évi áprilisi számában, megemlítve, hogy az Őszi szél című képét Hevesy Iván a magyar fotótörténetet bemutató könyvének címlapjára tette. 
Kincses Károly fotóművész így írt róla: '''„Kevés nálánál egységesebb és magasabb színvonalú művészi életművet tudhat magáénak az e századi magyar fotográfia. Csendes, szemlélődő, érzelmekben gazdag képei elszakadtak az őt meg nem értő kor aktualitásától, s egy időtlen, tér nélküli világ lenyomatait őrzik. Fő műfaja a lírai tájkép, a csendélet, a zsáner. …Sajátossága a zárt, kiegyensúlyozott kompozíció. Nagy mesterségbeli tudás és gondos kidolgozás jellemezte.”'''

Mentális betegsége a depresszió, amelyben a túlzott alkoholfogyasztás hónapjai és a nyugodtabb időszakok váltották egymást, míg végül a pomázi elmeszociális otthonba került, ahol 1988. május 21-én 65 évesen elhunyt. Békéscsabán a Ligeti Katolikus temetőben nyugszik, sírját időnként felkeresik az alkotótársak.

Emlékezete:

Békéscsabán '''[[1992|1992-ben]]''' emlékkiállítással tisztelegtek művészete előtt. '''[[1995|1995-ben]]''' egy Berekméri Zoltánról elnevezett /időközben megszűnt/ fotóklubot hoztak létre.
Műveinek nagy részét a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban  és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. Nem lehetetlen azonban, hogy Békéscsabán töltött évei alatt ismerősöknek, barátoknak ajándékozott fotóiból, így több képe lappanghat magántulajdonban