Placsintár György (1826–?)

1848-as honvédtiszt, Békés vármegyei írnok, esküdt

== A Placsintár család ==
Az erdélyi '''Szamosújvárból eredeztethető''' nemesi család. Placsintár Lukács és testvére, Deodat [[1737|1737]]. [[augusztus 26.|augusztus 26-án]] III. Károly királytól '''nemesi rangot kaptak'''. Apjuk hősiesen harcolt többek között Bécs [[1682|1682-es]] ostrománál, míg ők Békés vármegyében küzdöttek: [[1735|1735-ben]] a Péró-féle felkelés leverésében vettek részt. Lukács Békés vármegyébe költözött, [[1757|1757-ben]] kihirdette fia, Lázár nemességét. Deodat unokái szintén Békés vármegyében telepedtek le. A família viszonylag későn, '''[[1826]]. [[december 28.|december 28-án]] lett igazolt békési nemesi család'''.

== Élete ==
'''Placsintár György''' Nagy Iván könyve alapján '''[[1826|1826-ban]]''', míg Bona Gábor szerint [[1825]]. [[augusztus 2.|augusztus 2-án]] '''született Placsintár Deodat ágán'''. (A források többsége Nagy Iván évszámát igazolja.) Édesapja Placsintár Dávid (1779. szeptember 25., Szamosújvár – 1848. augusztus 26., [[Gyula]]), édesanyja Dániel Karolina (?–1860). Testvérei: Amália (1825–1858) és Mária Magdolna.
Apját a főispáni helytartó [[1837]]. [[április 18.|április 18-án]] Békés vármegyei táblabírónak nevezte ki.

[[1840|1840-ben]] '''a nagyváradi jogakadémia filozófiai fakultásának''' első, míg [[1844|1844-ben]] második évfolyamos '''hallgatója volt'''. [[1846|1846-ban]] a Békés vármegyei táblabíróság gyakornoka lett, majd beajánlották az egyik megüresedett írnoki posztra. '''Ügyészi oklevelét [[1847]]. [[október 4.|október 4-én]] mutatta be''' a békési rendek előtt. 

== Munkássága ==
[[1848|1848-ban]] '''a 29. honvédzászlóalj számvevő segédjeként szolgált'''. Ezt a zászlóaljat főleg román nemzetiségűekből szervezték, de megbízhatatlanságuk miatt magyar alakulatokkal kívánták bővíteni. Erre rácáfolt a románok hősiessége, amit egy [[1849]]. [[február 8.|február 8-án]] kelt közlönyben is kiemeltek. Placsintár György az alakulattal '''részt vett Arad ostromában'''. [[1849]]. [[május 16.|május 16-án]] már '''számvevő hadnagy volt''' az aradi V. hadtest pécskai katonai ruházati raktáránál. [[július 22.|Július 22-én]] áthelyezték a szerveződő 133. zászlóaljhoz, amely főleg kecskeméti, tótkomlósi és hódmezővásárhelyi állományú volt. Placsentár később '''főhadnagyi rangban''' Josef Bergmann aradi várőrségi parancsnok és ezredes segédtisztje volt az aradi kapitulációig, [[1849]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-ig]].

Az [[1848]]–[[1849|49-es]] forradalom és szabadságharc után, [[1861|1861-ben]] '''Békés vármegye esküdtjévé választották'''.  [[1867|1867-ben]] a Honvédegylet tagjai között szerepelt.

== Források ==
* Bona Gábor: [https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/ Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Budapest : Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1983] (Látogatva: 2020. 12. 22.)
* Héjja Julianna Erika: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Kbmkt_11/?pg=0&layout=s Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009] (Látogatva: 2020. 12. 22.)
* Nagy Iván: [https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Nagyivan-nagy-ivan-magyarorszag-csaladai-1/ Magyarország családai. 9. kötet. Budapest : Ráth Mór, 1868] (Látogatva: 2020. 12. 22.)

[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:1848/49]]