Urszinyi Andor (1814-1887)

A BékésWiki wikiből

ügyvéd, földbirtokos

Tartalomjegyzék

Élete

A Gömör megyei Csetneken született 1814. november 29-én, Urszinyi Pál és Márton Johanna gyermekeként. Testvérei: Johanna, Anna, Pál, Zsuzsanna (3 évesen elhunyt), János, Zsuzsanna, Karolina és Mátyás.

Birtokos szülei mindent elkövettek a tehetséges Andor iskoláztatásáért. A gimnáziumot Késmárkon, a jogi tanulmányokat pedig Budapesten végezte el.

1839-ben megházasodott, Korpos-Gyalay Erzsébetet vette feleségül. Gyermekeik: Béla, Dezső, Kálmán, Irma és Kázmér.

1887. március 28-án hunyt el Békéscsabán. A békéscsabai felsővégi temetőben helyezték végső nyugalomra március 30-án.

Munkássága

1836-ban Szarvasra került rokonaihoz, Boczkó Dánielhez és Boczkó Károlyhoz, akiknek az édesanyja Urszinyi lány volt. Szarvason ügyvédeskedett egészen 1840-ig.

26 évesen került Békéscsabára, ahol ügyvédi kinevezését követően irodát nyitott. A nagyobb grófi uradalmak ügyészükké is megválasztották. Jelentős szerepet játszott a közéletben; a reformmozgalmak pártolója volt.

Csabán az 1836. évi úrbéri törvények alapján megindult a legelőelkülönítés a város és földesurai között. Urszinyi 1844-ben valamennyi földesúr nevében - amikor már ő is úrbéres földek tulajdonosa volt - mindkét felet kielégítő egyezséget köttetett. 1845-ben a már megnyert bizalom alapján, tevékeny szerepet játszott az örökváltsági és –vételi szerződés elkészítésében. (Igaz, több mint negyedszázadon át nyögte a község a megváltás terheit, amit elkerülhetett volna, hogyha három évig vár az örökváltsági akció megindításával.)

1845 októberében Békés vármegye táblabírója (december 16-ig), 1846-ban a vármegye országgyűlési követe lett. Létrehozásakor a csabai Casino jegyzője, ’42-től választmányi elnöke, ’47-től pedig alelnöke volt.

A szabadságharc idején, amikor Csaba rendezett tanácsú várossá alakult, az 1849. június 13-ai tisztújításon főbírói kinevezést kapott az alig 34 éves ügyvéd. Jelölt volt még a pozícióra Koricsánszky István és id. Omazta Zsigmond is. Ebben a felelősségteljes pozícióban nagy érdemeket szerzett a közügyek intézésében.

A világosi fegyverletétel után ő is visszavonult a közélettől, még az ügyvédi gyakorlattal is felhagyott. Birtokára vonult vissza, ahol gazdasága vezetésével foglalkozott. Csaba egyik legnagyobb területtel rendelkező birtokosa volt (403 katasztrális holddal). Az egyházi ügyektől azonban nem szakadt el: a csabai evangélikus egyház, majd esperesi felügyelő lett (1859-es lemondásáig). Fellépett az egyházi önkormányzatot megtámadó pátens ellen. A magyar nyelvű evangélikus istentisztelet csabai felterjesztésének Urszinyi Andor békéscsabai lakása adott otthont.

Az 1860-as években az osztrák nyomás enyhülését követően újból közszereplést vállalt. A szarvasi főiskola számára 1860-ban ösztöndíj-alapítványt hozott létre, hetedik és nyolcadik osztályos protestáns tanulók számára. 1861-ben Békés vármegye másodalispánjává választották. Az alkotmány felfüggesztésekor azonban ismét visszavonult birtokára.

Ebben az időben barátságot kötött Trefort Ágostonnal, akivel az egész megyére kiható gazdasági egylet létrehozásán fáradozott. Ők dolgozták ki az alapszabályt, majd buzdították a kétkedőket az egylet megvalósítása érdekében. Az egylet sokat tett a vármegye elmaradott mezőgazdaságának átalakításáért, évtizedeken át irányította a vármegye gazdasági életét. A gazdasági gyűléseken indult meg újra és bontakozott ki - Bécs tudta nélkül - a helyi politikai élet. 1861-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-elnökének választották meg Urszinyit. Ezt a tisztséget egészen 1870-ig látta el. Ugyancsak Treforttal együtt munkálkodott a község fejlődésében meghatározó szerepet játszó alföld-fiumei vasút kialakításában.

Urszinyi a bíráskodást a sporttól sem különítette el; az 1868-as békéscsabai lóversenyen bírói tevékenységet látott el. Igazgatósági tagja volt a Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesületnek, ami 1872-ben kezdte meg működését. A városháza 1872-es avatóünnepségén ő is köszöntőbeszédet mondott. Az 1873-as bécsi világkiállítás országos fiókbizottságának tagja volt. Emellett szerepelt a község virilis képviselői között is.

Az 1870-es évektől kezdve romló egészségi állapota és felesége elvesztése miatt végleg visszavonult a közélettől. 1877-ben mivel már gerendási birtokán élt, a csabai házát Beliczey Rezsőnek adta el.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök