Sztraka Ernő (1830-1906)

A BékésWiki wikiből

építész, városrendező, városi mérnök

Tartalomjegyzék

Élete

Sztraka Ernő

Békéscsabán született 1830. március 3-án. A család vezetékneve felvidéki származást feltételez. Nagyapja, Sztraka András Gyulán született. Édesapja, Sztraka Károly, békéscsabai evangélikus tanítóként dolgozott 1825-1863 között. Édesanyja Boer (Beer) Anna volt. E házasságból hat gyermek született: Ernő, György, Apollónia, Emília, Matild és Róza.

Sztraka Ernő elemi iskolai tanulmányait apja tanítványaként végezte. Középiskolás éveit a szarvasi és eperjesi gimnáziumban töltötte. 18 éves korában beállt honvédnek, s mint az eperjesi diák-légió tagja, részt vett az 1848. évi novemberi kassai ütközetben. Ennek szerencsétlen kimenetele miatt sok viszontagság között, több heti keserves bujdosás után visszatért a kollégiumba. A szabadságharc leverését követően egy évig apja mellett tanítóskodott. 1851-ben jogi diplomát, az 1854-55-ös tanévben pedig a bécsi politechnikumban mérnöki oklevelet szerzett.

1863. november 18-án megnősült, feleségül vette Réthy Pál orvostanár és Mayer Rozália leányát, Etelkát. Házasságukból hét gyermek született: Ödön, Irén, Bella, Zoltán, Ernő, Tibor, Géza.

Békéscsabán agyvérzésben halt meg 1906. február 20-án.

Munkássága

Mint okleveles mérnök 1855 őszén Gyulán Bodoky Károly vízügyi mérnök mellett a Körösök szabályozási munkájában vett részt. Három évvel később gyulai járási mérnökké nevezték ki. 1861 szeptemberében Békéscsaba mérnöke lett. Ezt a pozíciót 1892. december 9-ei lemondásáig töltötte be. Általában mindazok a nagy tömegeket foglalkoztató közmunkák, középítkezések, amelyek e három évtized alatt a városban lezajlottak, Sztraka Ernőnek köszönhetők. Ezen 31 esztendőből egy évet (1872-73) a gyulai Alsó-Fehér-Körös Szabályozási Társulat szolgálatában töltött el mint igazgató-mérnök.

Békéscsabai mérnökösködése alatt felmérte a várost: erről térképet, s a beltelkekről telekkönyvet készített az 1818-as Bodoky Mihály és az 1833-as Hammer Jakab-féle térképet után. Az 1860-as évek első felében elkészítette Békéscsaba első városrendezési tervét, amit támogatott a csabai képviselőtestület, így felállították „Csaba város építészeti szakbizottmányát”. 1962 márciusára elkészült a „Csaba város építészeti rendszabályai” című munka, amit megismertettek a lakosokkal is.

Az utcahálózat kialakítását, az a városrendezés elveinek való megfelelést (a kiálló házak lebontása-újjáépítése, ami komoly tárgyalást igényelt a tulajdonossal és a szomszédokkal is; a szél- és szárazmalmok lebontása) a lakosság maradi gondolkodása akadályozta, így évek teltek el, míg Sztraka vezetésével sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. A folyamat együtt járt új utcák és sikátorok megnyitásával. 1868-ban az ő kezdeményezésére váltotta fel a régi utcai pallókat a téglajárda, neki köszönhetően helyeztek el a forgalmasabb utakon petróleumlámpás közvilágítását.

Miután a mezőváros Csaba piaca népszerűvé vált, a városnak nagyobb piactérre volt szükség, amit a város telkek megvásárlásával a mostani Kossuth-térre helyezett át. Megfigyelései és tapasztalatai után Sztraka határozta meg a piac rendjét.

Feladatához tartozott a belvizek lecsapolása, a vízelvezető fő- és mellékcsatornák létrehozása. Az ő tervei szerint történt a Széchenyi-liget (1865) és a Petőfi-liget (1882) parkosítása és beültetése, de neki köszönhető számos utca befásítása is, bár sok elültetett fát megrongáltak a helybéliek. Újsághirdetésekben kanadai nyárfát kínált eladásra.

Mint építész több jelentős középülettel gazdagította Békéscsabát. Ilyen a régi kórházi épület (1864) és a csabai szegényápolda (1869) tervezése, továbbá az építkezések vezetése. Önálló alkotása a Fiume szálloda (1867-68), a régi gimnáziumi épület, az Erzsébethelyi Evangélikus Templom (Békéscsaba), valamint a mai Városháza (kivéve annak homlokzatát, amit Ybl Miklós tervezett). Munkálkodásának köszönhető a Kossuth téri artézi kút, amit a „halászlány” szobra díszített. Nevéhez fűződik a kígyósi vadvízcsatorna (1871) létrehozása is. 1874 nyarán régészeti kutatásokhoz készítette el Haan Lajos részére Gyula város helyszínrajzát. 1877-79 között került sor a Vigadó - benne a színházteremmel - megépítésére Halmay Andor tervei szerint, Sztraka Ernő művezetésével. 1882-ben kenderáztatót helyeztetett el. 1885-ben Sztraka elképzelése alapján alakították át az evangélikus kistemplomot, 1887-ben a Széchenyi-ligeti pavilon tervezője és építésvezetője volt. E széleskörű tevékenység mellett több évtizeden keresztül - 1861-96 között - a Békésmegyei Gazdasági Egylet műszaki szaktanácsadójaként tevékenykedett.

Árvízvédelmi tevékenysége 1888-ban megmentette a várost a megsemmisüléstől. A védelem miatt körgátat tervezett, ami 1889-re el is készült. 1892-ben készítette el utolsó mérnöki munkáját, a közvágóhíd tervét.

Haan Lajoshoz, Szeberényi Ágostonhoz hasonlóan tagja volt a „kórház és szegénygyámoldai ügy bizottmányának”, melynek elnöki feladatait apósa, dr. Réthy Pál látta el. Emellett tagja volt a megyei árvízbizottságnak és Csabán a IV. kerületi megyebizottságnak. 1880-ban beválasztották a békéscsabai evangélikus egyház vezető testületébe (presbyterium). Az evangélikus gimnáziumban gondnoki feladatokat látott el 1883-tól 1905-ig, valamint az evangélikus algimnázium iskolai bizottmánynak is tagja volt.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök