Szisz Ferenc (1873–1944)

A BékésWiki wikiből

autóversenyző, az első, franciaországi grand prix (nagydíj) győztese

Tartalomjegyzék

Élete

Szisz Ferenc
Marcel Renault és Szisz Ferenc az 1902-es Párizs–Bécs versenyen

Szisz Ferenc 1873. szeptember 20-án született Szeghalmon. Édesapja Szisz János urasági lovászmester, édesanyja Somogyi Julianna háztartásbeli. Édesapja harcolt az 1848–49-es szabadságharcban. A család később Békés vármegyében, Szeghalmon telepedett le, édesapját kocsisként foglalkoztatta a Wenckheim család.

Szisz Ferenc az iskolai tanulmányait Dobozon, majd a gyulai gimnáziumban végezte. A szeghalmi uradalmi gépműhelyben gépészeti ismereteket szerzett. Az érettségi után Schmied József gépész inasa volt Gyulán. Lakatosként és rézöntőként dolgozott, emellett autótervező és mérnöki tanulmányokat végzett. Az 1890-es években egy mezőhegyesi fűtőházban alkalmazták. Ezt követően vándorútra indult, Budapesten, Bécsben, Münchenben, Elzász-Lotaringiában vállalt munkát.

Elzászban megismerkedett az osztrák származású Elisabeth Dornnal (Bettivel), akivel később házasságot kötött, gyermekük nem született. Az 1930-as években a testvére, Szisz János két lánya lettek a fogadott gyermekeik.

Szisz Ferenc 1944. február 21-én hunyt el. A franciaországi Auffargis-ban helyezték örök nyugalomra. Síremlékét a Francia Autóklub és a Renault-művek gondozza.

Munkássága

1900-ban Párizsba költözött. Egy esztergálócégnél dolgozott, amikor találkozott az autógyártással és -versenyzéssel foglalkozó Renault testvérekkel, Louis és Marcel Renault-val. Szisz a Renault gyárhoz került, először a szerszámgéposztálynál, majd az autógyártásnál foglalkoztatták.

1902-ben Louis Renault versenyszerelője lett – a szerelő a pilóta mellett ült a versenyeken, a versenyhelyszínre vezette az autót, elvégezte a tesztelést. Miután 1903 májusában a versenybalesete után elhunyt Marcel Renault, testvére pedig befejezte a versenyzést, Szisz Ferenc lett a Renault csapat pilótája. Szisz 1905-ben az autóversenyzés csúcsaként számon tartott Gordon Bennett-kupa franciaországi válogatófutamán és az amerikai Vanderbilt-kupán is az ötödik helyen ért célba. Még ugyanebben az évben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének.

A Francia Autóklub (ACF) 1906. június 2627-én megrendezte a világtörténelem első grand prix-ját. A kétnapos futamnak Sarthe megye adott otthont, a versenypálya 103,81 km hosszúságú volt, a futamon 34 versenyző indult. Szisz szerelője Marteau volt. A magyar pilóta 32 perces előnnyel ért célba a 3A rajtszámú Renault AK 90CV versenyautóval, s megnyerte a tizenkét körös Francia Nagydíjat. Az első helyezett Szisz 45 ezer frank díjazásban részesült, továbbá megkapta a francia állampolgárságot. A győzelemnek köszönhetően a Renault autóeladásai megduplázódtak. Szisz elindult az 1907-es és az 1908-as Francia Nagydíjon is: 1907-ben másodikként ért célba, a következő évben azonban műszaki hiba miatt kiállni kényszerült. Versenyzett az 1908-as Savannah-i Grand Prix-n, de nem ért célba az egyesült államokbeli versenyen.

1909-ben Louis Renault átalakította a vállalatot, a Renault abbahagyta a versenyzést. Szisz távozott a francia gyártól, saját javítóműhelyet nyitott Neuilly-sur-Seine-ben. 1914 júliusában az Alda konstrukcióval rajthoz állt a Francia Nagydíjon, melyen valamennyi korábbi győztes elindult. A 41 éves Szisz balesetet szenvedett a futamon. Három héttel később újra versenyzett, megnyert egy helyi futamot az Anjou-pályán. Az első világháború alatt a francia seregben szolgált sofőrként, Nyolc hónap után tífuszos lett és kórházba került. A háború után Renault és Citroën gépjárműveket javított a műhelyében. 51 éves korában, 1924-ben állt rajthoz az utolsó versenyén, a Francia Nagydíj betétfutamán.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök