Réthy Pál (1809-1896)

A BékésWiki wikiből

a város első főorvosa, a kórház alapítója

Tartalomjegyzék

Élete

Ősei a XVI. században a német Baden-Würtembergi fejedelemségben laktak. Apja, Schlotterbeck Kristóf Stettin városából 1805-ben települt Szarvasra, ahol vaskereskedéssel foglalkozott.

Schlotterbeck Pál 1809. január 17-én Szarvason született, Schlotterbeck Kristóf és a lengyel származású Scarski Rozália második gyermekeként. Testvérei: Johanna (1807-1890), Lipót (1817-1903), Vilmos (1819-1895), Rozália (1822-1873). Réthy Pál mellett Lipótnak és Vilmosnak is meghatározó szerepe volt Békés megye történetében. Mindhárman 1844-ben vették fel a Réthy nevet Vajda Péter költő, tanár javaslatára.

Réthy Pál iskoláit szülővárosában, Szarvason kezdte, majd a mezőberényi gimnáziumban folytatta. A gimnázium elvégzése után Pozsonyban volt bölcsészhallgató és nevelő. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1836-ban szerzett diplomát. Kiváló tanuló volt, adottságaira hamar kitűnt. Hamarosan Fabini Theophil János világhírű pesti szemészprofesszor tanársegéde lett. Az egyetem elvégzése után a községi tanács hívását elfogadta, Csabán lett főorvos.

Mayer Rozáliát vette feleségül. Gyermekeik: Etelka (Sztraka Ernő felesége), Nina, Mária, Elek, Titusz, Vilma, Pál és Berta.

Az 1896. április 20-án Békéscsabán elhunyt orvos holttestét a kegyelet jeléül a kórház kertjében temették el. A kórház felújításakor hamvai a Bogárházi temetőbe kerültek. 2017-ben a felsővégi evangélikus temetőbe helyezték át, ahol emlékéhez méltó új síremléket kapott.

Munkássága

Békéscsabán hamar megkedveltette magát, a város egyik legjobban tisztelt embere lett. Ő volt az első orvos a városban, aki szlovákul tudott, és akit a nép bizalmába fogadott. 1844-ben tiszteletbeli vármegyei főorvosnak nevezték ki. Fontos feladatának tartotta, hogy a katasztrofálisan rossz állapotban levő közegészségügyet a holtpontról elmozdítsa. Legmaradandóbb tette a csabai kórház megalapítása volt. Erre a célra gyűjtést kezdeményezett az evangélikus egyház bevonásával. A kórház létrehozatala érdekében 1847-ben megírta egyik legfontosabb művét „Szegényeket ápoló és kórintézet felállításáról Békéscsabán” címmel. Réthy Pálnak 1854-ben nyílt lehetősége az első ideiglenes kórház felállítására, amely csak átmenetileg oldotta meg a problémákat. 1864-ben egy városi középületben látták el a betegeket. A társadalmi közadakozást tovább folytatva, a korszerűbb kórház működését új épületben kívánták megvalósítani. A kórházi épület 1881-re készült el, benne orvosként szolgált Réthy Pál mellett dr. Bende Albert és dr. Reisz Miksa. Ugyancsak [[ebben az időszakban (1869) alakított ki egy szegényházat]] az elesett gyámoltalanok befogadására. Mindkét épületet Réthy Pál veje, Sztraka Ernő városi főmérnök tervezte.

Réthy Pál nagy érdemeket szerzett a város korszerű egészségügyének kialakításában, a különböző járványok leküzdésében. 1873-ban a kolera ellen tanúsított kitartó fáradozásáért Békés vármegye főispánja tiszteletbeli tiszti főorvossá nevezte ki, a király pedig 1882-ben Koronás Arany Érdemkereszttel jutalmazta. A megyében uralkodó himlőjárvány megfékezésének érdekében, aktív szervezője volt a himlőoltás minél nagyobb számban történő alkalmazásának. Sokat tett a rendkívül magas csecsemőhalandóság leküzdéséért: megszervezte a városi bábák képzését először Aradon, majd Csabán. Foglalkozott az orvosi tévedésekkel, az elmebetegségek diagnosztikájával, a magyarországi magas csecsemőhalandóság okaival, a magyar orvosi ellátás reformjával, melyekről publikációi is születtek. Több tudományos cikk és társadalompolitikai tanulmány fűződik nevéhez. Tagja volt az országos szakmai szervezetnek, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának.

Tudományos munkássága mellett aktív közéleti tevékenységet folytatott. Képviselője volt az 1848-as örökváltsággal foglalkozó bizottságnak, tagja a választóbizottságnak, a képviselő-testületnek, a megyebizottságnak és több helyi küldöttségnek is. Elsőként érvelt Csaba megyeszékhellyé válása mellett. Több, a várost érintő fejlesztést kezdeményezett (csatorna, híd, járdák, utak). Támogatta testvére, Lipót megyében történő nyomdaalapítását. 50 éven keresztül presbiteri feladatokat látott el.

54 évi szolgálat után 1891-ben vonult nyugdíjba.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök