Placskó István (1806–1855)

A BékésWiki wikiből

evangélikus esperes-lelkész

Tartalomjegyzék

Élete

Placskó István 1806. augusztus 12-én született a Hont megyei Bakabányán.

Tanulmányait Selmecen, Pozsonyban, majd Bécsben, a teológiai tanintézetben végezte.

1854-ben megszületett a fia, István, aki szintén lelkész lett.

Az 1855-ös kolerajárvány idején is a híveit szolgálta. Megbetegedett, s harmadnapra, 1855. szeptember 7-én hunyt el Szarvason. Az evangélikus ótemetőben helyezték örök nyugalomra. Díszes síremlékét 1861. augusztus 11-én leplezték le.

Munkássága

Iskolái végeztével Szeberényi János szuperintendens segédlelkésze lett Selmecbányán. Ezt követően Csábrágsomoson (szlovákul: Drienovo) látta el a lelkészi feladatokat.

1848 februárjában Békés vármegyébe került, rendes lelkészként a szarvasi evangélikus egyháznál szolgált. Szerepet vállalt a szarvasi gimnázium felvirágoztatásában. Tagja volt annak a küldöttségnek, mely a Szarvas 1848-as forradalomhoz csatlakozását kimondó okiratot szállította Pestre. A 1848. március 26-i istentiszteleten a szabadságról tartott nagy hatású beszédet. A templomi beszédet megjelentették magyarra fordítva. Tábori lelkészként jelen volt a nagybecskereki táborozáson.

1850-ben megválasztották a Békési Evangélikus Egyházmegye esperesének. Ezt a tisztséget a haláláig betöltötte.

Költeménye jelent meg a Kis Koszorúban.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök