Pisont István (labdarúgóedző)

A BékésWiki wikiből

magyar és izraeli bajnok magyar válogatott labdarúgó, labdarúgóedző

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Díjak, elismerések 4 Kiemelkedő eredményei 4.1 Játékosként 4.2 Edzőként 5 Források 6 Kapcsolódó irodalom 7 Külső hivatkozás

Élete

Pisont István 1970. május 16-án született Orosházán. Cigány családból származik. Édesapja futballozott, négy testvére született: András, Richárd, Éva és Angéla. Fiútestvérei szintén labdarúgók lettek.

Általános iskolai tanulmányait Gádoroson végezte, Orosházán esztergályos végzettséget szerzett.

1998-ban megházasodott, Diós Ágnest vette feleségül. Két gyermekük született: Petra és Patrik.

Munkássága

A Gádorosi TSZ SK-ban kezdett el futballozni, 14 évesen már a felnőttcsapatban játszott. Gádorosról a serdülő- és az ifjúsági válogatottba is meghívást kapott.

1988-ban a Szarvasi Vasas Spartacus csapatában játszott. Két mérkőzés után behívták katonának, a Budapest Honvéd játékosa lett. 1989. március 11-én a Rába ETO elleni mérkőzésen lépett pályára első alkalommal az NB I-ben. Első gólját 1989. augusztus 26-án a Haladás ellen szerezte. A fővárosi együttessel három alkalommal magyar bajnok lett, 1989-ben Magyar Kupát nyert.

A Budapest Honvéd játékosaként 1991-ben egy Argentína elleni mérkőzésen mutatkozott be a magyar labdarúgó-válogatottban. Harmincegy alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban, egyetlen gólját 1998-ban Azerbajdzsán ellen szerezte.

1995-ben fél évet a belga Charleroi együttesében szerepelt, az év őszén visszatért Kispestre. A középpályásként játszó Pisont a kispesti szurkolóktól A legnagyobb király becenevet kapta. Edzéseken a francia válogatott labdarúgó, Marius Trésor világbajnokságon bemutatott ollózós mozdulatát gyakorolta, csapattársai Trezor, majd Trezi néven szólították.

1995 és 1998 között az izraeli Beitar Jerusalem játékosa volt. Az 1996–1997-es és az 1997–1998-as szezonokban bajnoki címet ünnepelt csapatával. Az 1998–1999-es idényt Németországban, az Eintracht Frankfurtnál töltötte. 1999-ben visszatért Izraelbe: a Hapoel Tel-Aviv csapatával 2000-ben bajnokságot és Izraeli Kupát nyert. Együttesével a 2001–2002-es idényben az UEFA-kupa negyeddöntőjéig jutott. 2002-ben a MSZ Asdód, 2003-ban a Bnei Jehuda játékosa volt Izraelben. 2003-ban Magyarországra szerződött, egy idényt az MTK Budapestnél töltött, majd 2004 és 2008 között a Vecsési FC-nél játszott. 2006-ban kinevezték a vecsési csapat edzőjévé, játékosként továbbra is a csapatot erősítette.

2009-től utánpótlás-válogatottaknál dolgozott. A 2009-es U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatott másodedzője volt. Edzette az U17-es labdarúgó-válogatottat, 2012-ben az Európa-bajnokság elitkörébe jutott csapata. 2015–2016-ban a Szentlőrinci AC utánpótlás szakmai igazgatójaként tevékenykedett, 2016-ban kinevezték a DVTK másodedzőjévé. 2017-ben edzőként visszatért korábbi együtteséhez, a Budapest Honvédhoz. Megbízott vezetőedzőként 2020-tól az NB I-es Honvédot irányította, 2020 tavaszán Magyar Kupát nyert az együttesével. 2020 decembere és 2021 februárja között ismét a felnőttcsapat vezetőedzője volt.

Alapító tagja a Pisont István Tehetséggondozó és Fejlesztő Alapítványnak. Tiszteletére a 2000-es években Gádoroson megszervezték a Trezi-kupát.

Díjak, elismerések

• Az év játékosa Magyarországon (1991)
• Az év külföldi labdarúgója Izraelben (1998)
• Gádoros díszpolgára (2017)

Kiemelkedő eredményei

Játékosként

• magyar bajnok (3): 1988–1989, 1990–1991, 1992–1993
• Magyar Kupa-győztes: 1989
• izraeli bajnok (3): 1996–1997, 1997–1998, 1999–2000
• Izraeli Kupa-győztes: 2000

Edzőként

• Magyar Kupa-győztes: 2020

Források

• A becenévből kupa is lett Gádoroson. In: Békés Megyei Hírlap, 61. évf. 169. szám (2006. július 21.) 15. p. (Látogatva: 2021. 08. 31.)
• A szakember munkájára a klub számít a jövőben is. In: Honvedfc.hu (Látogatva: 2021. 09. 20.)
• "Beilleszkedtünk a közösségbe". In: Dvtk.eu (Látogatva: 2021. 09. 20.)
• Dénes Tamás: Meggypiros mezben. Szeged : Nemzeti Értékek, 2019. 358. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• „Gádoros díszpolgára”. In: Gádorosi Híradó, 23. évf. 10. szám (2017. október) 2. p. (Látogatva: 2021. 08. 30.)
• 50 dolog, amit (nem) tudtál Pisont Istvánról. In: Honvedfc.hu (Látogatva: 2021. 08. 30.)
• Pietsch Tibor: István, a király! In: Nemzeti Sport, 106. évf. 26. szám (2008. január 27.) 8. p. (Látogatva: 2021. 09. 01.)
• Szabó Tímea: Sportsorsok : 21 interjú magyar sportolókkal. Budapest : Kék Európa Stúdió, 2017. 96–107. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szále László: Kitörők : interjú tizenöt cigány értelmiségivel. Budapest : Kornétás, 2009. 145–152. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Zombori András: Lámpaláz? Az nincs! In: Nemzeti Sport, 114. évf. 36. szám (2016. február 6.) 4. p. (Látogatva: 2021. 09. 20.)

Kapcsolódó irodalom

• Csillag Péter: Gádorosi Betlehem. In: Nemzeti Sport, 118. évf. 342. szám (2020. december 24.) 3. p.
• Fogott az átok. In: Nemzeti Sport, 11. évf. 32. szám (2000. február 2.) 6. p.
• Gádorostól Kispestig... In: Labdarúgás, 36. évf. 3. szám (1990. március) 13. p.
• 25 év 25 labdarúgója : Bp. Honvéd, Kispest-Honvéd. Szerk.: Göbölyös János. Szigetszentmiklós : Futballmédia Iroda, 2001. 219–227. p.
• Kiss B. László: Jöhet a második király Pisontéktól. In: Magyar Hírlap, 48. évf. 254. szám (2015. október 30.) 15. p.
• Nyemcsok László: A Pisont család köszöni a Honvédnak. In: Békés Megyei Hírlap, 46. évf. 256. szám (1991. november 1.) 8. p.
• Pietsch Tibor: A Jóisten lelkifröccse. In: Hosszabbítás - Nemzeti Sport, 111. évf. 154. szám (2013. június 8.) 2–3
• Pietsch Tibor: A templom tornyán túl. In: Hosszabbítás (Nemzeti Sport), 118. évf. 125. szám (2020. május 16.) 15. p.

Külső hivatkozás

• Gajdács Pál: Gádorost tartja a Betlehemének Pisont István. In: Beol.hu