Molitorisz János (1827–?)
A BékésWiki wikiből
1848-as honvédtiszt
Tartalomjegyzék |
Élete
Molitorisz János 1827. május 1-én született mosóczi Molitorisz János és Petsenya Katalin fiaként Szarvason. Feltehetően nemesi származású, azonban ezt a források konkrétan nem említik.
A szarvasi evangélikus gimnáziumban tanult, ami ekkor helyileg Mezőberényben volt. A szarvasi épület romló állapota miatt 1802–1834 között az iskola Mezőberényben működött.
Felesége Kubinyi Erzsébet (?–1864) volt, akit nem említ a Kubinyi család leírása egyik ágon sem, de valószínű, hogy nemesi családtag volt. Körülbelül száz évvel korábban már volt egy Kubinyi–Molitorisz házasság.
Munkássága
1848. október 2-án honvédönkéntes-altisztnek ajánlotta Békés vármegye. 1849. április 1-én már hadnagy volt a 30. honvédzászlóaljban.
Perczel Mór tábornok 1849. március 15-én Szegeden átvette a IV. bácskai hadtest parancsnokságát Hadik Ágoston ezredestől. Perczel segédcsapatokat kért támadó előkészületeihez, többek között a Békés vármegyeiekből szervezett, Kölgey Ferenc őrnagy által vezetett 30. honvédzászlóaljat és a szintén Békés vármegyeiekből álló, Okolicsányi István őrnagy vezette gyalogszabadcsapat-zászlóaljat. A tavaszi hadjárat során folyamatosan kitüntették magukat a Békés vármegyei alakulatok, emellett nagy tekintélyt vívtak ki helytállásukkal.
Molitorisz János júniusban a 30. honvédzászlóaljtól az összesített IV. hadtestben szolgált hadnagyként. A szabadságharc bukása után, 1849. szeptember 15-én besorozták a császári sereg 37. gyalogezredéhez, ahonnan 1857-ben alacsonyabb fokozatban őrmesterként szerelt le.
1861 decemberében a Csanád megyei kinevezett tisztikar tagja volt a IX. Alberti kerületben, méghozzá községi jegyzőként Ambrózfalván. 1861–62-ben a csanádpalotai járás csendbiztosa volt. 1867-ben a békési és csanádi, majd 1890-ben a Csanád megyei Honvédegylet tagja volt. 1889–90-ben – ambrózfalvai lakosként – a Csanádmegyei Történelmi és Régészeti Társulat tagjainak listáján szerepelt a neve.
Botrány Csanádpalotán
Molitorisz 1862. január 11-én éjjel 11 és 12 között Burger Sámuel kocsmájánál egy nőt vett észre leskelődni a kocsmaablakon. Mikor a nő meglátta, elszaladt, de Molitorisz utolérte, kérdőre vonta, majd hazakísérte. A házból többen kijöttek és elszaladtak, viszont nem jutottak messzire. Egyiküket, Hadobás Györgyöt meg is pofozta. Többen rátámadtak Molitoriszra, csak a kocsmáros odaérkező segítségével menekült meg. Molitorisz nem hagyta ennyiben a dolgot, felkeltette a perzekutort és felfegyverkezve visszatértek a kocsmához. Öt embert találtak ott – köztük Hadobás Györgyöt –, mindet letartóztatták. Hadobás kétszer is menekülni próbált, még a községházáról is. Molitorisz és a perzekutor minden próbálkozása után alaposan megverte őt. Egy másik tettest, Heller Györgyöt az árokból halászták ki és szintén a községházára vitték, majd a két fő tettest Molitorisz biztatására a perzekutorok újfent alaposan elvertek. Molitorisz 1862 decemberében fegyelmivel elvesztette az állását, bár az ügyben felmentették. A két fő tettes, Hadobás és Heller György szintén felmentést kapott.
Források
- A 30. zászlóalj története. In: Békés Megyei Károlyi-huszár és Honvéd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület honlapja (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- A Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat Évkönyve 1889/90. 1. kötet. Szerk.: Czinkotszky Márton. Budapest : Hornyánszky Viktor, 1890 (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme – 21. Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest : Grill Károly, 1942 (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Budapest : Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1983. In: Arcanum.hu (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- Gilicze János: Betyárok, rablók, pandúrok Palotán. In: Marosvidék, 5. évf. 1. szám (2004) (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- Kedves Gyula: A szabadságharc huszárai. Budapest : Hadimúzeum Alapítvány, 1992
- Nagy Iván: Magyarország családai, 11. kötet. Budapest : Ráth Mór, 1868. In: Arcanum.hu (Látogatva: 2020. 11. 24.)
- Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. Szeged : Csongrád Megyei Levéltár, 1986 (Látogatva: 2020. 11. 24.)