Hegyesi János (1899–1992)

A BékésWiki wikiből

Parasztköltő és politikus

Élete

Füzesgyarmaton született. Apja Hegyesi János, anyja Zsíros Zsuzsánna. Szegényparaszt családból származott, úgy nőtt fel, mint a többi falusi parasztgyermek, csak kissé zárkózottabb volt, és jobban szeretett olvasni társainál. Jó tanuló volt, de nem telt nekik arra, hogy tovább tanuljon. Próbált iparos lenni [1]Budapesten. Az első világháborúban 1919-től 1922-ig katonáskodott. Hazakerülve szántóvető-fuvaros lett belőle, 1924-ben megnősült, fia született. Ekkorra egy kis földet és egy kis telket is szerzett a családnak. Mikorra felépült a házuk, felesége meghalt. „Nem maradt más számomra csak a három éves kisfiam és a kétségbeesett keserűség és a lelkemben a sötét reménytelenség ” írta magáról. Ismét Pestre ment szerencsét próbálni. Volt háziszolga, gyári kifutó, súrolta az edényeket és a padlót éttermekben, kocsit húzott. 1926 őszén hazament [2]Füzesgyarmatra, ahol útőr munkát vállalt. 1930-ban újranősült. „Sok küzdelemmel, de boldog családi szeretetben neveltük fel öt gyermekünket.” írta. 1934-35-ben kezdett közérdekű cikkeket és verseket írni. Írásai meg is jelentek különböző lapokban. Mint ő maga mondta, szeretne „a gondolat erejével, a tollal küzdeni a fajtájáért, egy igazságosabb, szebb jövőért”. Míg nappal kötelességből nehéz testi munkát végzett, éjjel a pihenésre való időben írogatott.

Politikai tevékenysége

Szókimondó, egyenes beszédű, ez jellemezte írását. 1944. december 22-én, [3]Debrecenben, Ideiglenes Nemzetgyűlésen [4]Erdei Ferenc felkérésére [5]Nemzeti Parasztpárt tagjaként beszédet mondott, ami Tisztelt nemzetgyűlés című felszólalása a Rögös Utakon című kötetében megjelent. A készülődő földreformok ismertető beszédeket tartott a Debreceni környéki községekben .A Békés megyei Földbirtokrendező tanácsban nevezték ki . 1945 őszén Békés megye képviselőjeként az országgyűlés jegyzőjévé választották , amit 1949.májusáig töltött be A politikai változások hatására 1949-től 1973-ig nem jelent meg írása, mert önkéntes száműzetésbe vonult. Aktívan részt vett Honismereti mozgalomban. De Füzesgyarmaton sosem ismerték el, s ez nagyon fájt neki.

Halála

Kilencvenkét éves korában, 1992. március 14-én hunyt el. Halála után díszpolgárrá választották. Lezárult egy bámulatra méltó paraszt ember élete, és felettébb küzdelmes életpálya. Az itt maradtak ezután tudják felmérni, mit is hagyott ránk az utolsó magyar paraszt költő, a nemes poéta, az igazi hazafi, akit soha, semmi nem tudott eltántorítani a Veres Pétertől kapott karátjeltől: „Nem tud mást mondani, mint amit gondol”. Összes költeménye közül a legjobban az alábbi vers jellemzi Hegyesi Jánost -írta róla Borbíró Lajos bácsi. János bácsit a nagyközség református templomában ravatalozták fel. A Sárrét „betűhöz értő” nagy fiainak utolsója ment el; [6]Szabó Pál, [7]Sinka István, [8]Ladányi Mihály, vagyis a legnagyobbak méltó társa. Tanúja egy század történéseinek! A föld befogadta örökre, amelyek igazi krónikása, hites költője volt… írta róla Borbíró Lajos, szeghalmi helytörténész.

Vers részletek

  Úgy jöttem én is…
  „Üdvözlésemre nem szolt harang,
  Ágyúdörejtől sem zúgtak hegyek,
  Szerényen jöttem, - s ha menni kell, -
  Ismét szerényen, csendben elmegyek.”
                                             1940

 Az én kutyabőröm
  „Ne kutassátok, honnan jöttem,
   Ki volt az ősöm, mit akarok,
   Hát nem elég, hogy itt születtem,
   Jöttem, láttam- s hogy magyar vagyok?

…

   S ha nem szólhatok lelkem szerint,
   Tollamra, számra zárat teszek:
   Elmegyek majd úgy, ahogy jöttem, -
   De fajtámhoz hűtlen nem leszek!”
                                           1942

---