Haan Lajos (1818-1891)

A BékésWiki wikiből

evangélikus lelkész, tanító, történetíró

Haan Lajos portréja

Tartalomjegyzék

Élete

Haan Lajos síremléke

Sámsonházán (Nógrád megye) született 1818. augusztus 13-án, Haan János lelkész és Petényi Judit gyermekeként. Testvérei: Vilmos János, Vilhelmina Johanna, Anna Constantina, Károly Albert, Constantina Elisabetha és Gábor Antal.

Alig egyhónapos volt, amikor édesapja lelkészi hivatása miatt az egész család Békéscsabára költözött. Elemi iskolai tanulmányait Csabán, a gimnáziumot pedig Mezőberényben végezte el. Bölcseleti és teológiai ismereteit a jó hírű eperjesi kollégiumban kezdte bővíteni 1834-ben. Már ekkor is foglalkoztatta a magyar–nemzetiségi kapcsolat: a magyar–szlovák önképzőkörnek előbb könyvtárnoka, majd alelnöke lett.

1839 őszén a békési főszolgabírónál, Vidovich Ferencnél vállalt nevelői állást. 1841 szeptemberében a Német Szövetségbe utazott, hogy befejezze teológiai tanulmányait, ám a Jénában, majd Berlinben töltött egy-egy félév után hazaindult társaival. Hazatérte után, 1842 novemberében tanítói állást vállalt Csabán, egy – az evangélikus egyház által létesített – „felsőbb magyar iskolában”, ahol már kizárólag magyarul oktatta tótul beszélő diákjait. Ugyanebben az évben édesapja mellé segédlelkésszé választották, 1843. június 6-án pedig Selmecbányán lelkésszé szentelték.

1846. október 1-én feleségül vette Wilim Karolinát. 1848. szeptember 20-án megszületett lányuk, Karolina Szidónia (Linka). Felesége – aki szívtágulásban és vízkórban szenvedett – gyermekük születése után két hónappal meghalt. Haan Lajos később újranősült, első neje húgát, Wilim Amáliát vette el.

Az 1848–49-es szabadságharc idején három hétig tábori lelkészként, saját feljegyzései szerint főhadnagyi rangban szolgált Becskereken. 1849 áprilisától hat éven át Nagylakon volt önálló lelkész, majd 1855-ben átvette édesapja helyét Békéscsabán, s ott is szolgált haláláig.

1858-ban az észtországi Tudós Társaság, 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat, 1877. május 24-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta.

1891. augusztus 12-én Békéscsabán hunyt el. A Kastélyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

Munkássága

Tanítói pálya

A "felsőbb magyar iskola" 1842-es létrejötte mérföldkőnek számított Békéscsaba életében. Az iskola szellemének megfelelően Haan Lajos tevékenysége is azt a célt szolgálta, hogy minél több szlovák (tót) ajkú lakosnak legyen lehetősége magyarul tanulni.

Saját elmondása szerint következetes, inkább dorgáló, mintsem büntető tanító volt. Komolyan vette hivatását, s mindent megtett, hogy emeljen valamit az oktatás színvonalán. Naplójában leírta, hogy egy-két év után diákjai már tökéletesen beszéltek és írtak magyarul.

Lelkészi hivatás

Érdeklődése a lelkészi hivatás iránt már gyermekkorában elkezdődött. 1845. november 9-én az Evangélikus Nagytemplomban az ótemplom fennállásának századik évfordulója alkalmából Haant megbízták ugyanazon prédikáció előadásával, amelyet száz évvel azelőtt Tessedik Sámuel is elmondott. Önálló lelkészi pályája Nagylakon kezdődött 1849-ben. Békéscsabára 1855-ben tért vissza: apja halála után ugyanis őt választották a helyére lelkésznek. A tanítói hivatás mellett, lelkészi teendőit is igen komolyan vette. Foglalkozott minden a várost érintő kérdéssel, segítő kezet nyújtott az arra rászorulóknak. Kevés szabadidejét kutatásra, írásra fordította.

Csabai lelkészségének 25. évfordulója alkalmából, 1881-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

Történetírás

Békéscsaba múltja iránt már kisgyermekkorában elkezdett érdeklődni: gyakran kérdezgette a templomba járó öregeket, forgatta a régi anyakönyveket. Tanítóként adatgyűjtésbe és rendszerezésbe kezdett Csaba történetét illetően, művét pedig 1845-ben nemcsak magyarul, de szlovákul is kiadták a presbitérium megbízásából B-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról címmel. Munkájában részletesen beszámolt a város kialakulásáról, helyrajzáról és gazdasági helyzetéről, de jellemezte annak néprajzát s lakóinak szokásait is. 1870-ben elkészült Békés vármegye hajdana című, két kötetes alkotása, 1878-ban pedig Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről című kutatása. 1885-ben megbízták Békés megye történetének megírásával. Művét – bár még halála előtt elkészült – végül nem adták ki, kézirata azonban megtalálható a Békés Megyei Levéltárban. Haan munkássága nemcsak helytörténeti szempontból jelentős. Egész életében szem előtt tartotta a magyar és a szlovák nemzetiség békés együttélését. 18471894-ig alapító tagja és alelnöke volt a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatnak. Az évkönyvekben rendszeresen publikált. Az első csabai casinóban jegyzői tisztet töltött be. Ő rendezte az első koncerteket, ő hívott meg pesti művészeket a csabaiak szórakoztatására.

Szerkesztői tevékenysége

Emlékezete

Békéscsabán utcát és teret neveztek el róla, a szoborsétányon pedig 1975 óta megtekinthető Kiss Kovács Gyula Haan Lajosról készült mellszobra.

Emlékét több tábla őrzi:

Művei

Műveinek részletesebb felsorolása az MTA Történeti adattárában olvasható.

Lásd még

Evangélikus Kistemplom (Békéscsaba)

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök