Ballagi Mór (1815–1891)

A BékésWiki wikiből

teológus, nyelvész, tanár

Tartalomjegyzék

Élete

Ballagi (Bloch) Mór

Ballagi Mór 1815. március 18-án Bloch Móric néven született a Zemplén vármegyei Inóczon, zsidó családban. Édesapja Bloch Móric haszonbérlő.

Tizennégy évesen önállósította magát, Nagyváradon papnak tanult. Pápán, a Beth–Hammidras növendéke lett. Móron, majd Surányban házitanítóskodott. A plébánosnak köszönhetően megtanult latinul és görögül. A pápai főiskolán filozófia szakon végzett. Tanulmányait Pesten, a mérnöki főiskolán folytatta, származása miatt nem kapott oklevelet. Latin magánórákat tartott, majd 1839-ben Párizsban járt mérnöki egyetemre. 1842-től Tübingenben filozófiát és keresztény teológiát tanult, bölcsészdoktori képesítést szerzett. Itt kötött barátságot Székács Józseffel.

1843 májusában áttért a protestáns vallásra. A nevét Blochról Ballagira változtatta.

1845-ben megházasodott, Lehoczky Idát vette feleségül, négy gyermekük született: László, Josephine, Géza és Aladár. Miután különváltak, Ballagi nevelte a gyerekeket Ballagi.

Ballagi Mór 1891. szeptember 1-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Eötvös József felkérésére mozgalmat indított a zsidóság magyarosodásáért, megírta A zsidókról című röpiratát. Miután hazatért Párizsból a zsidó emancipációért tevékenykedett, lefordította a Tórát (Mózes öt könyve, Józsué könyve). 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, megismerkedett Széchenyi Istvánnal és Kossuth Lajossal. Kísérletet tett egy magyar rabbiszeminárium felállítására, mely nem kapott elegendő támogatást.

1844-ben Vajda Péter kezdeményezésére a szarvasi főgimnázium tanára lett. Az oktatásban a dualista felfogást, a hit és a tudomány egyensúlyát kívánta képviselni, a reformeszméket közvetítő, liberális gondolkodású tanárok egyike volt. Vajda–Ballagi-féle iskola a „szeretni a hazát és szeretni egymást” alapelvet képviselte. Ballagi támogatta Vajda iskolafejlesztési elképzeléseit (az "istenészeti" osztály, fizikus- és filozófiai képzés, szertárbővítés). Vajda és Ballagi együtt tevékenykedett a szarvasi szlovákok magyarosításáért, a protestáns egyházak egyesítéséért, a szarvasi kisdedóvó felállításáért. Mindketten a liberalizmust és a toleranciát képviselték. Vajda Péter temetésén (1846. február 12.) emlékbeszédet mondott, az országos gyászünnepségek szervezőjévé vált. Vajda halála után a gimnázium igazgatója lett. Az iskolai segédkönyvek, szótárak, szójegyzékek és nyelvészeti kiadványok mellett iskolatörténet és politikai röpirat köthető a nevéhez. Írásait főként az Athenaeum, a Hasznos Mulatságok és a Pester Tagblatt című lapok közölték. Gyűjtötte a tájszavakat, közmondásokat, meséket és népdalokat.

1848 nyarán a szabadságharc eseményei megakadályozták, hogy a pesti egyetemen a keleti nyelvek tanára legyen. A szabadságharcban Görgei Artúr hadtestének irodai fogalmazója volt. 1849 júniusától a Görgei, majd Aulich Lajos vezette hadügyminisztérium elnöki osztályának titkáraként szolgált. A világosi fegyverletétel után eltiltották a tanítástól, Szarvasra internálták. Kondoroson földet bérelt, gazdálkodással foglalkozott. Emellett folytatta a tudományos tevékenységet.

1851-től hivatalos engedéllyel a kecskeméti református teológiai intézet tanára lett. 1855-től 1877-ig a Pesti Theológiai Akadémián oktatott. 1862 és 1867 között az iskola igazgatója volt.

1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1861-ben megválasztották az ómoravicai választókerület országgyűlési képviselőjévé. Ugyanebben az évben Hajdúkerület és Bács megye díszpolgára lett. Szótárait 1867-ben Fekésházy-jutalommal tüntette ki a tudományos akadémia. 1871-ben beszédet mondott a Magyarországi Protestáns Egylet alakuló ülésén. 1884-ben Ferenc József királyi tanácsosi címmel tüntette ki.

Több egyházi tisztséget viselt, volt a Dunamelléki Egyházkerület világi tanácsbírója, zsinati póttag, konventi rendes tag, presbiter. Részt vett a Dunamelléki Református Tanári Nyugdíjintézet és a Protestáns Árvaegylet megalapításában. Tagja volt a fővárosi képviselő-testületnek és a tanügyi bizottságnak. Közreműködött a Protestáns Naptár, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Protestáns Theologiai Könyvtár, a Protestáns Tudományos Szemle, valamint a Házi Kincstár elindításában (utóbbinak Arany János, Jókai Mór és Tompa Mihály is a munkatársa volt). 1889-ig szerkesztőként tevékenykedett.

Válogatott munkái

Emlékezete

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök