Wetol sebolaj

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2014. május 21., 01:34-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A Wetol sebolajat a neves békéscsabai belgyógyász főorvos, dr. Wagner Dániel szabadalmaztatta 1914-ben.

Tartalomjegyzék

A Wetol története

Wetol.jpg
A sebolaj feltalálásának körülményei egyelőre nem ismertek. Mivel a feltaláló fia részt vett az I. világháborúban elképzelhető, hogy a találmány szabadalmaztatásában és forgalomba hozatalában ez a tény is szerepet játszhatott.

A készítmény a sebgyógyító hatását a különféle illóolajok kombinációja útján érte el. A sebolajat már az I. világháborúban sikerrel alkalmazták a hadisérültek ellátásánál. A terméket a Wetol Vegyészeti Laboratórium Rt. állította elő. A Wetol sebolajat 1924-től a Népjóléti Minisztérium rendelkezése folytán a közintézmények és üzemek mentőszekrényeiben és orvosi, kórházi intézményeknél kötelezően készleten kellett tartani.

Az 1940-ben kiadott Szabványos vényminták (Formulae Normales, rövid nevén FoNo) című gyógyszerészeti kiadvány a 101-es sorszám alatt a Wetolt helyettesítő "Oleum ad vulnera" sebolaj receptjét tartalmazza. Az elkészítés menetét és gyógyhatását ugyanebben az évben kiadott kézikönyvben Csipke Zoltán és Némedy Imre írta le.

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök