Vajda Péter (1808–1846)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2022. október 14., 17:27-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

költő, újságíró, pedagógus

Tartalomjegyzék

Élete

Vajda Péter 1808. január 20-án született a Veszprém megyei Vanyolán. Édesapja Vajda Péter, édesanyja Kovács Judith. Nyolcan voltak testvérek.

1819-től a soproni evangélikus gimnáziumban tanult, figyelme az angol és német nyelvű irodalom és tudomány felé fordult. 1826-ban távoznia kellett, miután a diákok szabadságáról elmélkedett, és felszólalt a büntetések ellen. Tanulmányait a győri akadémián folytatta. Győrben házitanítóként alkalmazták, sokat kirándult. 1828-tól orvosi tanulmányokat végzett Pesten, a természettudományok mellett az irodalom érdekelte. Társai körében népszerűvé tette a piros nyakkendő viselését. Orvosi diplomát nem szerzett, 1831-ben távozott – feltételezhetően egy tiltakozó diákmozgalomban való szerepvállalása miatt.

1836-ban megházasodott, Papp Katalint vette feleségül.

Vajda Péter 1846. február 10-én hunyt el Szarvason. A szarvasi evangélikus Ótemetőben helyezték örök nyugalomra. Petőfi Sándor búcsúverset írt Vajda Péter halálára, „a természet leghívebb fiának”, a „függetlenség hősének” nevezte a költőt. Síremlékét 1861-ben állították.

Munkássága

Első versei 1831-ben a Koszorú, cikkei a Hasznos Mulatságok (a Hazai és Külföldi Tudósítások kulturális melléklete) című lapokban jelentek meg. 1833-tól utóbbi társszerkesztőjeként dolgozott. Kezdetben Uzdi Gyula, majd Bogárdy és Darázsy álnéven is írt. Költeményeiben a szabadsághoz, az egyenlőséghez, a testvériséghez, az igazsághoz és a joghoz kapcsolódó, radikális eszmék jelennek meg. A költemények mellett regények, elbeszélések, útleírások köthetők a nevéhez.

Első tanulmányát 1832-ben Nemzetiség címmel a Tudományos Gyűjteményben közölte. 1834-től szépprózai műveket is írt, első regénye A legszebb lány címmel jelent meg. A Vajkoontala című elbeszélés közönségsikert hozott a számára.

1834-ben külföldi ismeretterjesztő lapok mintájára Lipcsében elindította a Garasos Tár című lapot, melynek szerkesztője, a cikkek szerzője és fordítója volt. Az ismeretterjesztő folyóiratnak három hónap alatt 12 lapszáma jelent meg. Lipcse után tanulmányúton járt Angliában, Hollandiában és Itáliában. Hazatérte után a Rajzolatok c. laphoz, majd az Athenaeumhoz került. 1838-ban ismét a Hasznos Mulatságok folyóiratnál dolgozott, majd Kunoss Endre és Sztancsics (Táncsics) Mihállyal elindították a Természet c. folyóiratot, valamint a Lombok nevet viselő irodalmi mellékletet. 18351840 között az Auróra, a Kritikai Lapok, a Társalkodó munkatársa volt. 1840-ben Vahot Imre és Erdélyi János társaságában szerepet vállalt a Nemzeti Almanach Társaság megalapításában, 1846-ig szerkesztette az Almanach-sorozatot. 1841-ben kinevezték a Világ című lap felelős szerkesztőjének. 1841-től a Pesti Hírlap is közölte írásait. Cikkeiben a haza, a szabadság, az egyenlőség, az egyenjogúság, a jövő megalapozásának eszméi jelentek meg. Gondolatai Kossuth Lajosra és Petőfi Sándorra is hatottak.

Vajda Péter a pesti közélet aktív szereplője volt. 1837-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1841-ben a Kisfaludy Társaság tagja, 1841-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat titkára, 1842-ben az Iparegyesület jegyzője lett. A Magyar Drámaíró Egyesület szervezőjeként tevékenykedett, drámákat írt és főként Shakespeare-t fordított. Nyelvújítóként közreműködött a magyar irodalmi és szakmai nyelv kialakításában.

Tanári pályáját az 1840-es évek elején a budapesti evangélikus gimnázium segédtanáraként kezdte. 1842-ben ismeretterjesztő tankönyvet készített (pl. Képes Ábéczé). 1843-ban kinevezték a szarvasi főgimnázium igazgatójának. Szarvason több reformot bevezetett (szakrendszerű oktatás, órai kísérletek, testi fenyítés eltörlése), könyvtárat, nyelvművelő társaságot, önképzőkört és ösztöndíjat hozott létre. Hívására Ballagi (Bloch) Mór teológus, nyelvész és Greguss Ágost irodalomtudós, esztéta is a gimnázium tanára lett. Vezetése alatt a gimnázium országos hírnévre tett szert. Írásaiban továbbra is radikális eszméket, forradalmi gondolatokat közvetített. 18441845-ben az Életképek irodalmi divatlap közölte a munkáit. Erkölcsi beszédeit kötetben kívánta kiadni, a cenzor azonban vizsgálatot indított ellene, mely a halála miatt tárgytalanná vált.

Válogatott írásai

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök