Túzokrezervátum (Dévaványa)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Torokp (vitalap | szerkesztései) 2012. április 6., 21:48-kor történt szerkesztése után volt.

Tartalomjegyzék

A település

A túzok madár
A városról az első írásos feljegyzések 1330-ból származnak. A település neve ekkor Jana falu, majd 1334-ben már Vana néven említik. Ekkor [Dévaványa] még Békés megyéhez tartozik, 1422-ben [Luxemburgi Zsigmond király] azonban [Heves megyéhez] csatolta. A 16. századra a térség egyik legjelentősebb települése lesz. 1528-ban Wama néven találunk róla említést. A török behatolást követően az egész Dél-Alföld oszmán uralom alá került. A település viszonylag védett volt, hiszen úgynevezett khász birtok volt, azaz az itt élők a török császár jobbágyainak számítottak, így részben mentesültek a hatalmas kizsákmányolások alól. Emiatt Ványát egyfajta gazdasági fellendülés jellemezte. Majd a [török hódoltság] megszűnését követően megkezdődött a lakosság visszaköltözése. A település 1723-tól szerepel hivatalosan Dévaványa név alatt. Folyamatosan fejlődött, növekedett a lakosság lélekszáma, illetve a terület is, így 2000-ben Dévaványa ünnepélyes keretek között városi rangra emelkedett.

A túzok

Jellemzői

A [túzok] a madarak osztályába, a darualakúak rendjébe tartozik. Megközelíti egy [pulyka] méretét. A kakas magassága akár 100 centiméter is lehet, és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is. A tyúk viszont átlagosan 4,5 kilogramm. A madárra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található dísztollszálakból álló bajusz. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket szarupikkelyek borítanak. Hátán a toll vöröses árnyalatú barnássárga, amelyen fekete és világos harántsávok húzódnak. A hasa fehér, melltájéka viszont világosbarna.

Élőhelye

A túzok élőhelye a [füves puszta], a nagyobb gabona- és kukoricatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt nagyon ritkán látható. Hazánkban található a legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye. Ez a terület a város közelében a Dévaványai Túzokrezervátum, amely a [Körös-Maros Nemzeti Park] része. Ugyanakkor a Hortobágyon,Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is találkozhatunk a madárral.

Védettsége Magyarországon

Hazánkban 1970-től számít védett állatnak a túzok. Számos tényező veszélyezteti a madár fennmaradását. Ilyenek az árvizek, belvizek, valamint az infrastruktúra és a belterületek fokozott növekedése. Jelenleg a túzok eszmei értéke egymillió forint.

Az egyedek száma

A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció - a védelmi tevékenységnek köszönhetően - az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott, és jelenleg több mint 500 egyedet számlál.

A Dévaványai Túzokrezervátum

Elhelyezkedése, területe

A Dévaványai- ecsegi puszták a Körös-Maros Nemzeti Park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyófolyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete. Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrőd határait érinti. A magyarországi túzokállomány jelentős részének védelmére létesítették a Dévaványai Tájvédelmi Körzetet 1975-ben. A térségben 1975-től 1990-ig 3433 hektár volt védett, majd ez a terület 1990-től 13 081 hektárra növekedett.

Feladata

A rezervátum alapfeladata, hogy a vadon élő túzok fészekaljait megmentse, mivel azokból sok veszélybe került a mezőgazdasági munkák miatt. Azokat a tojásokat, amelyek természetes környezetükben elpusztulnának a kaszálások, vegyszerezések miatt, a rezervátum munkatársai a telep keltetőgépeibe helyezik el. Az itt kikeltetett, majd felnevelt madarakat ősszel vagy tavasszal visszaengedik vadon élő társaik közé. A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai ezt követően folyamatosan figyelemmel kísérik a madarak életét, és ha szükséges, segítenek nekik.

Túzok-mentőállomás

1979-ben létesítették a túzok-mentőállomást, amelynek épülete a népi építészet formavilágát idézi. Folyamatos kiállításokon mutatják be az ideérkezőnek a madárfaj tulajdonságait, európai és hazai elterjedését. Az épület mellett megtekinthetőek a körülbelül 15 kilogrammos hím, illetve a 4 kilogramm körüli tojók is. A bemutatóházban a Sárrét és a [Nagykunság] növény- és állatvilágát ismertető kiállítást is láthatunk.

Más élőlények a területen

A Körös-Maros Nemzeti Park e részterületének döntő hányada ma pusztai táj, melyen jellegzetes szikes pusztai élőhelyeket találhatunk, de cickórós pusztát, ürmös szikes pusztát, valamint vakszikeseket és ecsetpázsitos szikréteket is. A valamikori sziki tölgyesek maradványaként megmaradt szikes erdei réttársulás foltjaiban a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) jelentős állományai élnek. Nemrég került elő a Magyarországon új fajnak számító pusztai tyúktaréj. Ez a pusztai térség biztosít élőhelyet a világszinten veszélyeztetett parlagi sasnak és a kerecsensólyomnak. Különösen értékes része a területnek a Hortobágy-Berettyó és annak hullámtere. A Nemzeti Park területére esik a folyó egy igen ritka szakasza, ahol nem történt meg az átvágás a folyószabályozások során. Így a folyó az ősi medrében folyik és hatalmas kanyarokat ír le. Itt számos hínárfajunk él, amelyek közül védett a vízi rucaöröm, a vízi tündérfátyol és a csemegesulyom. A nem védett fajok közül meg kell említenünk a sárga vízi tököt és az éles kolokánt is. A folyó menti részek jelentős értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek és a bakcsók mellett a ritkább kis kócsag és üstökös gém is megtalálható.

Lásd még

Források

-Javaslat a fészekmentésből származó nevelt túzokok hatékonyabb hasznosítására -Túzokvédelmi mintaterület Üzemeltetési szabályzat Dévaványa-Ecsegi puszták törzsterület


Kapcsolódó irodalom


Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök