Kner Imre (1890-1944)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2020. január 12., 13:35-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

nyomdász

Tartalomjegyzék

Élete

Kner Imre

Kner Imre 1890. február 3-án született Gyomán Kner Izidor könyvnyomdász és Netter Kornélia első gyermekeként. A család ősei könyvkötők voltak, Imre dédnagyapja, Samu 1830-ban telepedett le Békésszentandráson (a Vág-vidékről érkezve), ahol könyvkötőként tevékenykedett. Imrének öt testvére született: Ilona, Lajos, Endre, Erzsébet és Albert.

1899-ben kezdte meg tanulmányait a mezőtúri református gimnáziumban, majd egy évet Aradon töltött. Édesapja betegsége miatt 1902-ben tért haza és a család gyomai nyomdájában kezdett inaskodni. 1904 szeptemberétől a lipcsei Julius Mäser-féle Technikus für Buchdrucker növendéke volt. Hasznos technikai ismereteket szerzett. Itt tette magáévá a szecessziós ízlést. 1905 őszén hazatért és beállt apja nyomdájába, aminek 1907-től műszaki vezetője lett.

Saját könyvtára nagyjából 8000 kötetből állt, szakkönyvtára több mint 1300 kötetet számlált. A könyvek nagy része német nyelvű volt. Figyelemmel kísérte a német sajtót, az érdeklődését felkeltő kiadványokat meg is vásárolta.

1917. április 29-én házasságot kötött Kulka Etellel. 1921-ben megszületett Zsuzsa lányuk, majd 1923-ban a második gyermekük, Mihály. A család 1925-ben költözött a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti házba, amely ma a Kner Múzeumnak ad otthont.

1944-ben, a német megszállás első napjaiban Kner Imrét internálták, a budapesti Gyűjtőfogházba, onnan pedig Sárvárra vitték és átadták a németeknek. Vas Mór egykori budapesti könyvkereskedő közlése szerint mauthauseni táborlakókat vittek gyalogmenetben Günskirchen felé. Kner Imre lemaradt a menetből, s az őrök végeztek vele.

Munkássága

Sas Ede Szürke vértanúk című könyvének szecessziós borítólapján a 16 éves Kner Imre szignója látható. 1907-től a nyomda műszaki vezetője lett. Szerkesztette a Röpke Lapok című folyóiratot, vezette a nyomtatványraktárt. Az 1910-as évek derekától már ő irányította a nyomda könyvkiadó tevékenységét. Közben 1918-ban Gyomán jegyzői feladatokat is ellátott, 1919-ben pedig a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbizottságának Szellemi Termékek Országos Tanácsában is dolgozott.

1920 előtt adták ki a fametszeteket és illusztrációkat tartalmazó Három csöppke könyvecske című sorozatot. 1920 és 1922 között jelent meg a Kner-klasszikusok 12 kötete, az Almanach, valamint ‒ a világirodalom legnagyobbjaival ‒ a 24 füzetes Monumenta Literarum című sorozat, melyet már Kner Imre tervezett. Kiadványaival már nemcsak hazai, hanem külföldi elismerést is szerzett. Az 1923. évi göteborgi nyomdászkongresszuson a világ legjobb tipográfusai közé sorolták. 1926-ban jelent meg Sacelláry Pál Régi házak, elfakult írások című könyve, ami Kner legsikeresebb rokokó tipográfiájú terméke lett. Kner 1928-ban beszerezte a Bodona antikva betűcsaládot, ezzel pedig elkötelezte magát a klasszicista tipográfia mellett. Az 1928 után megjelent Kner-könyveket már a klasszicista törekvésű tipográfia jellemzi. Ebben a szellemben jelent meg 1932-ben a háromkötetes Goethe-antológia. 1935-ben elhunyt Kner Izidor, a Kner nyomda alapítója. A nyomda neve ezt követően Kner Izidor könyvnyomdája ‒ Kner Imre, Kner Endre lett. Kner Imre az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Miután 1938-ban életbe lépett a zsidótörvény, Kner lemondott valamennyi egyesületi tagságáról és tisztségéről. 1942-ben a nyomda fennállásának 60. évfordulóján megírta A Kner-nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története című tanulmányát.

Kner Imre számos hazai és külföldi nyomdászati társasággal állt kapcsolatban. Már 16 évesen belépett a Könyvnyomdászok Szakkörébe, amiben előadásokat tartott és cikkeket írt. 1923. január 21-én bekerült az abban az évben újjászerveződő Grafikus Művezetők Egyesületébe. 1923-tól már több tisztsége is volt a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületében, aminek élete végéig tagja maradt. 1927-ben a Magyar Bibliophil Társaság tagja lett, ahol többek között kezdeményezésére díjazni kezdték a legszebb könyveket. Cége a társaság több kiadványát megjelentette. 1927-ben levelező tagként beválasztották a Verein „Deutsche Buchkünstler”-be. A Kner-nyomda kiadványai jelen voltak a kölni sajtókiállításon. 1928-ban a megalakuló Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaság alelnökének választották. 1929-ben bekerült a Magyar Nyomdászok Társaságába, melynek az édesapja és több neves nyomdász is tagja volt. A Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete 1933-ban a grafikai művészet területén szerzett érdemei elismeréseként tiszteletbeli tagjává választotta. Kner nyomtatványokkal támogatta az „Atelier” iparművész növendék iskolát. A Magyar Werkbund alakuló ülésén az alelnöki tisztséget kapta meg, majd beválasztották az irodalmi bizottságba is. Vezető szerepet nem vállalt, de tagja lett a Magyar Bibliofilek Szövetségének. Szoros kapcsolatban állt a Fischfach-Ifjak csoporttal, számukra több alkalommal előadásokat tartott, valamint Gyomára is meghívta őket. Tagja volt a Vasárnapi Körnek (tagjainak munkája nyomdájában jelent meg), választmányi tagja az OMKE-nek. Több hazai és nemzetköri kiállítás megszervezésében részt vállalt. Előadásaival, publikációival a hazai és a külföldi szakmai színtéren is képviselte magát.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök