Dedinszky Gyula (1905–1994)

A BékésWiki wikiből

evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató. Dunagálos (Bács-Bodrog megye), 1905.március 24. - Békéscsaba, 1994. május 22. Apja, Dedinszky János, evangélikus lelkész, anyja Stollmann Anna. A Felvidékről származó családban hat generáción át, 200 évre visszamenőleg mindig volt evangélikus lelkész. Édesapja harminc éven át volt Dunagálos lelkipásztora. Dedinszky Gyulát szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre - édesanyja szlovákul, édesapja magyarul beszélt gyermekeivel. Dedinszky Gyula 1931-ben vette feleségül Veres Margitot, házasságukból két gyermek született. Szülőfalujából három elemi elvégzése után a közeli Újverbászra küldte az apja, hogy németül is megtanuljon. A gimnázium első évét is itt végezte, majd Békéscsabára került, ahol 1923-ban érettségizett. Tanulmányait a pécsi egyetem soproni teológiai fakultásán folytatta. Tanára volt Pröhle Károly és az eperjesi teológiáról Sopronba került Deák János. 1927-ben - első magyar teológusként -egy évet a helsinki egyetem teológiai szakán töltött. Lelkésszé szentelése után 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek a kétnyelvű (magyar-szlovák) gyülekezethez. Egy év múlva fél évet Ipolyvecen, majd újabb fél évet Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkésszé választották. 1942-ben hívták Békéscsabára, miután a város két lelkészt (Szeberényi Lajos Zsigmond és Szeberényi Gusztáv) vesztett el rövid időn belül. Lelkészi munkáját jól felkészülten, nagy odaadással végezte. Tehetségére hamarosan felfigyeltek, s a bányai egyházkerület lelkészi főjegyzőnek, valamint országos aljegyzőnek választotta. 1948 után egyre erősebb politikai nyomás nehezedett rá. Hatalmi nyomásra hamarosan minden egyházi tisztségétől megfosztották azzal az indokkal, hogy zavarja az egyház és az állam közötti jó viszony kialakulását. Fél évre a gyülekezeti munkától is eltiltották. Háttérbe szorított lelkészként szolgálhatott nyugdíjaztatásáig, 1972-ig. A mellőzés éveiben helytörténeti és néprajzi kutatásokba kezdett. Dolgozott könyvtárakban, levéltárakban, beszéltette idős híveit, figyelemmel kísérte azok életét, szokásait. Rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott volna Békéscsaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről, szokásairól, mint ő. Ismereteit számos kéziratban rögzítette, melyekből néhány önálló kötetben is megjelent. Publikációjának egy része egyházi és helyi lapokban látott napvilágot. Munkáival rendszeres és eredményes résztvevője volt a megyei és országos néprajzi pályázatoknak. Minden érdekelte, ami összefüggött a csabaiak hétköznapjaival, ünnepnapjaival. Tanulmányt írt Csaba nemzetiségi történetéről, a csabai tanyavilágról, az ottani népéletről, a paraszti munkaeszközökről. A szlovák betű útja Békéscsabán című művében elemzi a városban szlovák nyelven megjelent dokumentumokat a tankönyvektől az egyházi kiadványokon át a parasztírók és mások munkájáig. Feldolgozta a város szociális és kulturális történetét, írt a "Cabiansky Kalendár" jelentőségéről, összegyűjtötte a csabai anekdotákat és vidám történeteket. A Magyar Néprajzi Társaság 1981-ben az önkéntes néprajzgyűjtők legmagasabb kitüntetésével, a Sebestyén Gyula-emlékéremmel ismerte el munkásságát. Tudományosmunkáját az Evangélikus Hittudományi Egyetem (Teológiai Akadémia) díszdoktori címmel,Békéscsaba Önkormányzata "A Békéscsaba városért" kitüntetéssel ismerte el. MÜVEI: Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása. Bcs. 1965. Dedinszky Gy. 44 p. (Kézirat.) A Békéscsabát újraalapító telepesek származási helye a helységnevekből képzett családnevek alapján. Bcs. 1978. Dedinszky Gy. 40 p. (Kézirat.) Stark Adolf békéscsabai szőlőnemesítő. Bcs. 1981. Dedinszky Gy. 92 p. (Kézirat.) A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Bcs. 1985. Dedinszky Gy. 120, 174, 12 p. (Kézirat.) Szól a harang. Néprajzi tanulmányok. Bcs. 1986. Új Auróra Szerk. 53 p. A szlovák betű útja Békéscsabán. Cesta slovenskejlitery na Cabe. Bcs. 1987. Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz. 293 p. Békéscsabai családnevek a 18. században. Békéscabianske priezviska v 18. storoci. Bcs. 1988. Dedinszky Gy. 118 p. (Kézirat.) A Biblia néprajza. Bp. 1991. Ev. Sajtóosztály. 123 p. Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából. Vál. és gond. Erdmann Gyula. Gyula. 1993. Békés M. Levéltár. 330 p. Csabai tájszótár. Cabjanskí nárecovislovnik. ... átdolg. és kieg. Andó György és Mazán Mátyás. Bcs. 1993. Békéscsaba M. Jogú Város Önkorm. 186 p. IRODALOM: A 85 éves Dedinszky Gyula köszöntése = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 12. sz. 1. p. DEDINSZKY Gyula A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Bcs. 1985.Dedinszky Gy. 76-81. p. (Kézirat.) ERDMANN Gyula Békéscsaba evangélikus lelkésze, történésze és néprajzosa: Dedinszky Gyula =Népszabadság. 51. évf. 1993. június 2. 126. sz. 19. p. ERDMANN GYULA Dedinszky Gyuláról = Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából. Vál. és gond. Erdmann Gyula. Gyula. 1993. Békés M. levéltár. 5-7. p. LADNYIK Erzsébet Sok virág, kézszorítás, könnyek... DedinszkyGyula az Evangélikus Teológiai Akadémiadíszdoktora = Napi Délkelet. 1992. november 8. 186. sz. 3. p. SOMOGYIOVÁ, Helena Július Dedinszky 85-rocny = Cabiansky Kalendár na rok 1991. Bcs. 1990. Ev. Cirkev; M.Rada; Cabianska Org. Slovákov. 71-73. p. SZABÓ Ferenc Dedinszky Gyuláról és könyvéről = Dedinszky Gyula: A szlovák betű útja Békéscsabán. Cesta slovenskej litery na Cabe. Bcs. 1987. Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz. 278-282. p. TÁBORSZKY László Elhunyt D. Dedinszky Gyula = Békés Megyei Hírlap. 49. évf. 1994. május 26. 122. sz. 3. p. KÉP: A 85 éves Dedinszky Gyula köszöntése =Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 12. sz. 1. p. DEDINSZKY Gyula Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából. Vál. és gond. Erdmann Gyula. Gyula. 1993.Békés M. Levéltár. Borító belső oldala. SOMOGYIOVÁ, Helena Július Dedinszky 85-rocny = Cabiansky Kalendár na rok 1991. Bcs. 1990. Ev. Cirkev; M.Rada; Cabianska Org. Slovákov. 72. p.