Bitskoss János (1777–1831)
A BékésWiki wikiből
(Új oldal, tartalma: „római katolikus plébános == Élete == == Források == == Kapcsolódó irodalom ==”) |
(→Élete) |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
== Élete == | == Élete == | ||
| + | |||
| + | Bitskoss (eredeti családneve, a Bitsinszky szlovák felmenőkre utal) János '''1777. május 8-án született Nagyszaláncon'''. Az elszegényedett nemesi család sarja humaniorai és filozófiai '''tanulmányait''' - jó eredménnyel - '''Kassán végezte'''. 1797-ben második évfolyamos filozófia hallgatóként '''járt a nagyváradi jogakadémiára''', majd 3 évvel később ugyanebben a városban '''folytatta teológiai ismereteinek bővítését''' is: a püspöki szeminárium negyedik osztályának tagjai közé került. 4 nyelven (magyarul, szlovákul németül és latinul) beszélt, mire elhagyta az iskolapadot. | ||
| + | |||
| + | Pályafutását Váradolaszin, Székelyhídon és Körösladányban '''káplánként kezdte''', Margittán és Csabán már plébánosként tevékenykedett. | ||
| + | |||
| + | '''1810. december 1-én került a Békéscsabai Római Katolikus Egyházközség élére''' előde, Thuránszky József helyére. Konfliktusokkal tarkított, küzdelmes szakasz kezdődött el ezen a napon. Az elhanyagolt állapotban lévő egyházközség - az ún. “Communitas catholica” (“Katolikus Közösség”) már 1797-ben, Grátzay Imre plébánossága alatt felbomlott - rengeteg feladatot tartogatott számára, de lelkiismeretességének, erélyességének és kötelességtudatának hála meghátrálás nélkül küzdötte le az éle gördülő akadályokat. | ||
| + | A lakosok összetartását segítő templomi foglalkozások korábbi elmaradásának egyik fontos következménye az emberek egyháztól való elhidegülése volt. Az újonnan kinevezett Bitskoss ezért '''személyesen az otthonukban kereste fel a szétszéledt híveket''', felmérte, hogy mennyire vannak tisztában a vallási alapokkal és '''összeírást is készített''', melyből kiderül, hogy az 1811-ben még 2081 lelket számláló katolikus közösség 1821-re 2784 fősre emelkedett, amely jelentős változás volt Csaba történetében. | ||
| + | |||
| + | '''A községi elöljárósággal''' már szolgálata első évében, 1811-ben '''összetűzésbe keveredett:''' átiratában felkérte őket, hogy az 1740-es helytartótanácsi rendelet értelmében a nem katolikus családoknál szolgáló cselédek szabad vallásgyakorlását (katolikus ünnepek megtartása, misére járás, kötelező böjt, stb.) biztosítsák, ám többszöri felszólítás (1811. december 28-án újból elküldte levelét) után is csak 55 evangélikus gazdánál dolgozó hívének életét sikerült megkönnyítenie (1812. január 2-án nyilatkozatot kapott, miszerint az említett családoknál szolgáló katolikusok háborgatás nélkül gyakorolhatják vallásukat). '''Az igazságtalan közteherviselés ellen is felemelte hangját:''' a terhek 1/7-ét vállaló katolikusok közel nem kapták meg a bevételek 14,3 %-át, továbbá az újoncozáskor létszámukhoz mérten túlzottan nagy arányban behívott katolikus ifjak mellett kiállva Bitskoss már nyilvános elszámolást követelt az elöljáróktól (ahonnan a következő lépés a közigazgatási különválás lett volna, amit persze nem engedhettek, és a plébános ellehetetlenítésével - az ő kaszálóján keresztülhaladó kocsiutat jelöltek ki a termés elszállítására - oldottak meg). További jelentős ügyei, melyek szembeállították őt a hatóságokkal a vásár- és ünnepnapok semmibe vételének, illetve a korcsmai hangzavar engedélyezésének kapcsán alakultak ki. Az 1811. január 11-én beadott panaszok azonban semmilyen változást nem idéztek elő; ekkor fordult a plébános a megyéhez, ahol végre értő fülekre találtak kérései. De nem csak a hatóságokkal gyűlt meg az új plébános baja: Rohoska János gazda - főként pénzügyi- , illetve Nagy András mesterkedései nem sok nyugodt percet hagytak a lelkipásztor számára. A gazdával folytatott vitájukra az 1811. március 4-én tartott gyűlés után került sor, amikor az iskola- és templomépítésre az egyház nevében Bitskoss által felajánlott 900 forintot (nagylelkű gesztusakor még pontosan nem ismerte a helyi katolikusok vagyonát, de Rohoska biztosította afelől, hogy a kért összeg hiánya nem okoz majd semmilyen gondot a költségvetésben) a gazda saját malmainak kialakítására költötte el, miközben a plébános az egyházköség elajándékozott pénze miatt már fizetést se kapott. A pénz nélkül maradt tiszteletes kénytelen volt a királyi kancelláriához fordulni, ahol végre rendezték a bonyolult helyzetet, de már késő volt: a pap adósságba keveredett. Az iskola felépült, de a leendő templom képe ilyen körülmények között (Rohoska a hívekkel akarta kifizettetni az új templom építési költségét, amit az atya nem engedett) hamar feledésbe merült. | ||
| + | |||
| + | '''Nagy András'''t veszedelmes emberként jellemezte a plébános: az egyházat néha ajándékkal illető hamis próféta egy 21 pontból álló '''vádiratot fogalmazott meg Bitskoss ellen''', vádjai azonban hamisnak bizonyultak, mivel a szentszék 30 napi börtönbüntetésre ítélte a rágalmazót. | ||
| + | |||
| + | A nehéz, konfliktusokkal tarkított kezdet a hívők hozzáállására nézve pozitív hatásokkal járt: '''az emberek elkezdték tisztelni, majd szeretni''' határozott plébánosukat (viszont a gyermekek kötelező iskolába járatásra kezdetben így sem tudta rávenni híveit). Felajánlások is érkeztek: Petrovszky János (más források szerint Petrovszky Mátyás) gazda 10 mázsás harangot, Szvitok Sámuel 186 forintot ajándékozott az egyház számára, továbbá a kegyúri jogokat gyakorló Károlyi és Stockhammer grófi családok támogatásával és persze az egyházközség hozzájárulásával 1818-1820 között felépült az 1769 óta befejezetlen templom tornya. | ||
| + | |||
| + | Bitskoss '''1820. szeptember 27-én táblabírói kinevezést kapott''' a főispántól, így került be a Békés vármegyei tisztségviselők közé. '''A hivatali esküt október 4-én tette le''', ettől kezdve a jogi ügyek terén is tekintélyt szerezhetett magának. | ||
| + | |||
| + | A plébános 12 év alatt rengeteget tett a Békéscsabai Katolikus Egyházközségért. 1823. augusztus 1-én elhagyta a települést (utóda Erdélyi József volt) és '''Gyulán folytatta''' életét. Szeptemberben iktatták be hivatalába, a plébániatemplom felavatására szolgálatának első évében (napra pontosan a húsvétot követő negyedik vasárnapon, 1824. május 16-án) került sor, a szertartást Vurum József váradi püspök végezte. E kánoni látogatás (canonica visitatio) során '''142 kötetes (91 művet tartalmazó) könyvlajstromot tudott felmutatni'''. Az olvasnivalók többsége a munkájával függött össze, de személyes érdeklődési köre is kirajzolódott az általa birtokolt állományból: nyelvkönyvei mellett építészeti és fizikai szakirodalmat is találunk könyvtárában, ahová legnagyobb részben latinul, németül és magyarul írt könyvek tartoztak. (Érdekesség, hogy az 1751-ben kiadott Rudimenta linguae graecae című művet Kornély Ambrustól kapta, a könyv a későbbiekben Mogyoróssy Jánoshoz, a gyulai könyvtár alapítójához került.) | ||
| + | |||
| + | Egy egészségügyi probléma miatt (szájbetegsége kezelésének reményével) utazott Váradra '''1830-ban''', ahol végül '''lemondott plébániájáról''', híveire egy német nyelvű levelet hagyott, melyben felsorolta egyházi pályafutásának állomásait. Élete során készített leírásai - az esetenként előforduló erős szubjektivitás ellenére is - forrásértékűek. '''Végrendeletében''' a vagyonából egyenlő hányadban részesülők között''' a gyulai nemzeti iskola mellett megtalálhatjuk a csabai, a ladányi, a székelyhídi, a margittai és a gyulai egyházat is'''. | ||
| + | |||
| + | A nagylelkű és határozott lelkipásztor '''1831. május 12-én hunyt el'''. | ||
== Források == | == Források == | ||
== Kapcsolódó irodalom == | == Kapcsolódó irodalom == | ||
A lap 2017. augusztus 22., 14:22-kori változata
római katolikus plébános
Élete
Bitskoss (eredeti családneve, a Bitsinszky szlovák felmenőkre utal) János 1777. május 8-án született Nagyszaláncon. Az elszegényedett nemesi család sarja humaniorai és filozófiai tanulmányait - jó eredménnyel - Kassán végezte. 1797-ben második évfolyamos filozófia hallgatóként járt a nagyváradi jogakadémiára, majd 3 évvel később ugyanebben a városban folytatta teológiai ismereteinek bővítését is: a püspöki szeminárium negyedik osztályának tagjai közé került. 4 nyelven (magyarul, szlovákul németül és latinul) beszélt, mire elhagyta az iskolapadot.
Pályafutását Váradolaszin, Székelyhídon és Körösladányban káplánként kezdte, Margittán és Csabán már plébánosként tevékenykedett.
1810. december 1-én került a Békéscsabai Római Katolikus Egyházközség élére előde, Thuránszky József helyére. Konfliktusokkal tarkított, küzdelmes szakasz kezdődött el ezen a napon. Az elhanyagolt állapotban lévő egyházközség - az ún. “Communitas catholica” (“Katolikus Közösség”) már 1797-ben, Grátzay Imre plébánossága alatt felbomlott - rengeteg feladatot tartogatott számára, de lelkiismeretességének, erélyességének és kötelességtudatának hála meghátrálás nélkül küzdötte le az éle gördülő akadályokat. A lakosok összetartását segítő templomi foglalkozások korábbi elmaradásának egyik fontos következménye az emberek egyháztól való elhidegülése volt. Az újonnan kinevezett Bitskoss ezért személyesen az otthonukban kereste fel a szétszéledt híveket, felmérte, hogy mennyire vannak tisztában a vallási alapokkal és összeírást is készített, melyből kiderül, hogy az 1811-ben még 2081 lelket számláló katolikus közösség 1821-re 2784 fősre emelkedett, amely jelentős változás volt Csaba történetében.
A községi elöljárósággal már szolgálata első évében, 1811-ben összetűzésbe keveredett: átiratában felkérte őket, hogy az 1740-es helytartótanácsi rendelet értelmében a nem katolikus családoknál szolgáló cselédek szabad vallásgyakorlását (katolikus ünnepek megtartása, misére járás, kötelező böjt, stb.) biztosítsák, ám többszöri felszólítás (1811. december 28-án újból elküldte levelét) után is csak 55 evangélikus gazdánál dolgozó hívének életét sikerült megkönnyítenie (1812. január 2-án nyilatkozatot kapott, miszerint az említett családoknál szolgáló katolikusok háborgatás nélkül gyakorolhatják vallásukat). Az igazságtalan közteherviselés ellen is felemelte hangját: a terhek 1/7-ét vállaló katolikusok közel nem kapták meg a bevételek 14,3 %-át, továbbá az újoncozáskor létszámukhoz mérten túlzottan nagy arányban behívott katolikus ifjak mellett kiállva Bitskoss már nyilvános elszámolást követelt az elöljáróktól (ahonnan a következő lépés a közigazgatási különválás lett volna, amit persze nem engedhettek, és a plébános ellehetetlenítésével - az ő kaszálóján keresztülhaladó kocsiutat jelöltek ki a termés elszállítására - oldottak meg). További jelentős ügyei, melyek szembeállították őt a hatóságokkal a vásár- és ünnepnapok semmibe vételének, illetve a korcsmai hangzavar engedélyezésének kapcsán alakultak ki. Az 1811. január 11-én beadott panaszok azonban semmilyen változást nem idéztek elő; ekkor fordult a plébános a megyéhez, ahol végre értő fülekre találtak kérései. De nem csak a hatóságokkal gyűlt meg az új plébános baja: Rohoska János gazda - főként pénzügyi- , illetve Nagy András mesterkedései nem sok nyugodt percet hagytak a lelkipásztor számára. A gazdával folytatott vitájukra az 1811. március 4-én tartott gyűlés után került sor, amikor az iskola- és templomépítésre az egyház nevében Bitskoss által felajánlott 900 forintot (nagylelkű gesztusakor még pontosan nem ismerte a helyi katolikusok vagyonát, de Rohoska biztosította afelől, hogy a kért összeg hiánya nem okoz majd semmilyen gondot a költségvetésben) a gazda saját malmainak kialakítására költötte el, miközben a plébános az egyházköség elajándékozott pénze miatt már fizetést se kapott. A pénz nélkül maradt tiszteletes kénytelen volt a királyi kancelláriához fordulni, ahol végre rendezték a bonyolult helyzetet, de már késő volt: a pap adósságba keveredett. Az iskola felépült, de a leendő templom képe ilyen körülmények között (Rohoska a hívekkel akarta kifizettetni az új templom építési költségét, amit az atya nem engedett) hamar feledésbe merült.
Nagy Andrást veszedelmes emberként jellemezte a plébános: az egyházat néha ajándékkal illető hamis próféta egy 21 pontból álló vádiratot fogalmazott meg Bitskoss ellen, vádjai azonban hamisnak bizonyultak, mivel a szentszék 30 napi börtönbüntetésre ítélte a rágalmazót.
A nehéz, konfliktusokkal tarkított kezdet a hívők hozzáállására nézve pozitív hatásokkal járt: az emberek elkezdték tisztelni, majd szeretni határozott plébánosukat (viszont a gyermekek kötelező iskolába járatásra kezdetben így sem tudta rávenni híveit). Felajánlások is érkeztek: Petrovszky János (más források szerint Petrovszky Mátyás) gazda 10 mázsás harangot, Szvitok Sámuel 186 forintot ajándékozott az egyház számára, továbbá a kegyúri jogokat gyakorló Károlyi és Stockhammer grófi családok támogatásával és persze az egyházközség hozzájárulásával 1818-1820 között felépült az 1769 óta befejezetlen templom tornya.
Bitskoss 1820. szeptember 27-én táblabírói kinevezést kapott a főispántól, így került be a Békés vármegyei tisztségviselők közé. A hivatali esküt október 4-én tette le, ettől kezdve a jogi ügyek terén is tekintélyt szerezhetett magának.
A plébános 12 év alatt rengeteget tett a Békéscsabai Katolikus Egyházközségért. 1823. augusztus 1-én elhagyta a települést (utóda Erdélyi József volt) és Gyulán folytatta életét. Szeptemberben iktatták be hivatalába, a plébániatemplom felavatására szolgálatának első évében (napra pontosan a húsvétot követő negyedik vasárnapon, 1824. május 16-án) került sor, a szertartást Vurum József váradi püspök végezte. E kánoni látogatás (canonica visitatio) során 142 kötetes (91 művet tartalmazó) könyvlajstromot tudott felmutatni. Az olvasnivalók többsége a munkájával függött össze, de személyes érdeklődési köre is kirajzolódott az általa birtokolt állományból: nyelvkönyvei mellett építészeti és fizikai szakirodalmat is találunk könyvtárában, ahová legnagyobb részben latinul, németül és magyarul írt könyvek tartoztak. (Érdekesség, hogy az 1751-ben kiadott Rudimenta linguae graecae című művet Kornély Ambrustól kapta, a könyv a későbbiekben Mogyoróssy Jánoshoz, a gyulai könyvtár alapítójához került.)
Egy egészségügyi probléma miatt (szájbetegsége kezelésének reményével) utazott Váradra 1830-ban, ahol végül lemondott plébániájáról, híveire egy német nyelvű levelet hagyott, melyben felsorolta egyházi pályafutásának állomásait. Élete során készített leírásai - az esetenként előforduló erős szubjektivitás ellenére is - forrásértékűek. Végrendeletében a vagyonából egyenlő hányadban részesülők között a gyulai nemzeti iskola mellett megtalálhatjuk a csabai, a ladányi, a székelyhídi, a margittai és a gyulai egyházat is.
A nagylelkű és határozott lelkipásztor 1831. május 12-én hunyt el.
