Becsey Oszkár (1889–1979)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(kapcsolódó irodalom szerkesztése)
(belső hivatkozás szerkesztése)
1. sor: 1. sor:
-
belgyógyász főorvos. Szabadka (Bács-Bodrog megye), 1889. június 12. - Békéscsaba, 1979. május 13.
+
belgyógyász főorvos
-
Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban kapott orvosi oklevelet. 1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is. Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése. A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. 1946-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta. A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. 90 éves korában hunyt el. Születésének 100. évfordulóján a kórház dolgozói a fertőző osztály falán elhelyezett
+
 
-
emléktáblával adóztak a híres humanista orvos emlékének. 1990-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.  
+
'''Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született [[1889]]. [[június 12.|június 12]]-én.''' Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol '''[[1913]]-ban kapott orvosi oklevelet.'''
 +
 
 +
'''[[1913]]-tól [[1919]]-ig''' az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt '''bel- és ideggyógyászatból''' kitűnő '''képzettséget kapott''', ugyanakkor '''bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit''' is.  
 +
 
 +
Hatéves klinikai tevékenysége után '''[[1919]]-ben''' a békéscsabai városi vezetés meghívására - '''[[Remenár Elek (1876-1959)|dr. Remenár Elek]] igazgató főorvos ajánlására''' - '''osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére'''. '''Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette.''' Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy '''központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását'''. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A '''25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni''', mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után [[1940]]-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. '''[[1942]]-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése'''.  
 +
 
 +
A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. [[1946]]-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására [[1948]]-ban rehabilitálták. '''Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta.''' A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. '''[[1979]]. [[május 13.|május 13]]-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.'''
 +
 
 +
'''Születésének 100. évfordulóján''' a kórház dolgozói '''a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak''' a híres humanista orvos '''emlékének. [[1990]]-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.'''
== Kapcsolódó irodalom ==
== Kapcsolódó irodalom ==

A lap 2015. február 20., 17:48-kori változata

belgyógyász főorvos

Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született 1889. június 12-én. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban kapott orvosi oklevelet.

1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is.

Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése.

A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. 1946-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta. A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. 1979. május 13-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.

Születésének 100. évfordulóján a kórház dolgozói a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak a híres humanista orvos emlékének. 1990-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök