Melich János (1872–1963)

A BékésWiki wikiből

nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, könyvtári tisztviselő

Tartalomjegyzék

Élete

Melich János (1872-1963)

1872. szeptember 16-án született Szarvason. Édesapja, Melich Márton földműves, édesanyja, Molnár Judit volt. Tíz testvéréről tudunk, akik közül öt érte meg a felnőttkort. Elemi iskolai tanulmányait végig szülővárosában végezte, de a középiskolát is itt kezdte 1883-ban, majd 1889-től a szepességi Késmárk evangélikus líceumában folytatta. Itt érettségizett 1891-ben. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetem magyar-német szakán kezdte, ahol egyik oktatója, Szinyei József előadásai és barátsága meghatározó szerepet játszottak további életében. 1963. november 20-án, Budapesten hunyt el.

Munkássága

1894-ben Melich János a bécsi Theresiananum-ban kapott munkát, mely akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia főtisztviselőinek utánpótlására szolgáló intézmény volt. Itt két évet töltött, magyar nyelvű korrepetitori feladatokat látott el. Ez idő alatt a munkája mellett tanulmányokat folytatott a bécsi egyetem szláv filológiai tanszékén. A századforduló éveiben egyéb teendői mellett rendszeresen részt vett kutató- és tanulmányutakon. Ezek közül a legjelentősebbek közé tartoztak az 1897 és 1898 nyarán kolostori könyvtárakban végzett kutatásai, melyek során késő középkori idegen nyelvű művekben számos magyar és horvát nyelvű glosszát fedezett fel. Ezek összegyűjtéséből születtek első tudományos publikációi.

Melich János életének két - egy fiatalabb és egy idősebb - szakaszában is dolgozott könyvtárban, töltött be fontos tisztségeket különböző pozíciókban. 1896-ban szerzett állandó állást a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában (ma Országos Széchenyi Könyvtár), ahol a ranglétra fokain egyre magasabbra lépve 1919 októberében a múzeum igazgatója őt nevezte ki a könyvtár vezetői teendőinek ellátására. Ezt a tisztséget 1922 decemberéig tartotta meg. Könyvtárigazgatóként nevéhez fűződik a trianoni békeszerződés által leválasztott területek hungarikumainak összegyűjtése és a külföldi könyvtárközi kölcsönzés megindítása. A könyvtári pályára 1943. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában főkönyvtárnoki kinevezéssel tért vissza az egyetemi katedrától való megválása után. Megbízási ideje alatt jelentőségteljes feladatot adtak neki a 2. világháború szövetséges légitámadásai, melynek során a könyvtári kincsek biztonságba helyezését személyesen koordinálta. Tisztségétől 1948. október 1-i hatállyal vált meg. Melich János terjedelmes, mintegy 4500 példányból álló nyelvészeti magánkönyvtárral rendelkezett.

Hivatásának egy másik vonala az egyetemi oktatás volt: 1901-től magántanárként tartott kurzusokat a budapesti egyetemen, 1911-től nyilvános rendkívüli, 1921-től pedig nyilvános rendes tanári kinevezést kapott az egyetem szláv filológiai tanszékén. Egyetemi karrierjének csúcspontját jelentették az 1935-ös és 1936-os évek, amikor a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét töltötte be. Az egyetemi katedrától véglegesen 1941-ben vált meg.

Fontos pozíciókat töltött be a magyar tudományos közélet csúcsszervének számító Magyar Tudományos Akadémiában is. 1902-ben levelező taggá, 1920-ban pedig rendes taggá választották. 1933-1946 között igazgatói tag volt, 1935-1943 között a Nyelv- és Széptudományi Osztályt vezette. 1949. október 1-i hatállyal a tagok közel felét, köztük Melich Jánost is tanácskozó taggá minősítették vissza. A rehabilitációra 1989-ben, 26 évvel halála után került sor.

A Magyar Tudományos Akadémián kívüli tudományos közéletben is sikereket ért el. Hazai téren legjelentősebb volt a Magyar Nyelvtudományi Társaság működésében betöltött szerepe, melynek 1904-től választmányi tagja, 1915-től titkára, 1922-től alelnöke, 1943-tól tiszteleti elnöke lett. Munkássága a nemzetközi tudományos világban is elismerésre talált. Különböző szintű tagságot szerzett Finnország, Lengyelország, Észtország, Bulgária és Poroszország vezető tudományos köztestületeiben. Több kitüntetésben részesült, melyek között elsődleges volt az 1939-ben megkapott Corvin-lánc. 1939-ben

Melich János munkássága során a nyelvtudomány három nagy területével foglalkozott:

Emlékezete

Főbb művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök