Albrecht Dürer (1471–1528)
A BékésWiki wikiből
Magyar származású német festőművész, grafikus és szerző, a német reneszánsz egyik legjelentősebb alkotója.
Tartalomjegyzék |
Élete és művészete
Idősebb Albrecht Dürer aranyműves a Gyula melletti Ajtósról származott. Hosszabb európai, főleg németalföldi tartózkodás után 1455-ben Nürnbergben telepedett le. 1467-ben feleségül vette Barbara Holpert, munkaadójának, Hieronymus Holper ötvösnek lányát. Tizennyolc gyermekük született, de csupán három fiú élte meg a felnőttkort.
Ifjabb Albrecht Dürer 1471. május 21-én Nürnbergben, harmadik gyermekként látta meg a napvilágot. Édesapja korán felismerte a fiúban rejlő lehetőségeket, így előbb iskolába járatta, majd műhelyében megkezdte kitanítását az ötvösmesterségre. Tizenhárom éves korában készült önarcképén már megmutatkozott kiemelkedő grafikai tehetsége és készsége. A festészet jobban vonzotta, mint az aranyművesség, így apja 1486-ban inasnak adta Michael Wolgemut helyi festő és fametszőmester műhelyébe. 1490-ben inaséveit maga mögött hagyva, elkészítette legkorábbi ismert festményét – édesapjának portréját –, melynek A művész apjának portréja címet adta. Majd még ez év tavaszán tanulmányútra indult.
Első vándorútja során feltehetőleg bejárta a Rajna középső vidékét, továbbá Németalföldön is megfordult. Colmarba (Franciaország elzászi régiója) azzal a céllal érkezett, hogy megismerje Martin Schongauer festő és grafikust, azonban Schongauer elhunyt, mielőtt ez megtörténhetett volna. Colmar után Bázelbe ment, ahol Martin Amerbach kiadónak készített metszeteket. Ebből az időből származik első hitelesített fametszete is, amely Szent Jeromost ábrázolja. 1493-ban a franciaországi Strassburgban tartózkodott, majd visszatért Bázelbe, ebből az évből két jelentős festménye maradt fenn az utókor számára: az Önarckép eryngiummal és a Fájdalmas Krisztus. Előbbit egyesek a nyugati festészet első igazi önarcképeként tartják számon.
1494 tavaszán visszatért Nürnbergbe, nyáron pedig édesapja megállapodása alapján feleségül vette Agnes Freyt. Dürer haláláig jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, gyermekük azonban nem született. Agnesről több rajzot is készített férje az évek során.
1494 őszén – csupán pár hónappal a házasságkötést követően – újabb vándorútra indult, most Velencébe. Itáliában behatóan megismerhette többek között Lorenzo de Credi, Antonio Pollaiuolo, Mantegna és da Vinci munkásságát. Az antik kultúra és a humanista alkotások nagy hatást gyakoroltak művészetére, alkotásai pedig a reneszánsz új korszaka felé mutattak.
1495 tavaszán indult vissza Nürnbergbe. Számos gyönyörű vízfestékkel készült tájképe – melynek műfaját ő maga kezdeményezte – maradt fenn a hazaútról. Egyik kiemelkedő akvarellje a Malmok folyóparton. Ekkor kezdte az állatokat is élethűen ábrázolni, mint azt 1495-ös Tengeri rák és 1502-es a Nyúl című akvarelljei is jól példázzák.
Hazatérése után nem sokkal kezdett el első fametszet-sorozatán, az Apokalipszisen dolgozni, melyben a Jelenések könyvének jeleneteit dolgozta fel. Ez a vállalkozás jelentős anyagi nyereség mellett nagy hírnevet és szakmai elismerést is hozott neki. Később készült sorozatai közül a legnagyobb sikert a Mária élete és a Nagy passió művekkel érte el.
1500 körül egyre többet kezdett foglalkozni az emberi anatómiával, arányokkal, a kiszámítható szépséggel. Kereste a tökéletes formaábrázolás törvényszerűségeit. Számos tanulmányt készített vizsgálatairól, melyeknek egyik eredménye 1504-ben készült Ádám és Éva című rézmetszete volt. Ezen a pontján művészetének már teljesen szakított a gótikus ábrázolásmód formai nyelvével. Nehéz időszaka volt ez a művész életének, 1502-ben elhunyt édesapja, 1505-ben pedig pestis kezdte tizedelni Nürnberg lakosságát.
1505-ben főleg a járvány elől menekülve, második itáliai útjára indult, melyről Willibald Pirckheimer barátjával való levelezésének köszönhetően bőséges információ áll rendelkezésünkre. Már elismert művészként érkezett Velencébe, ahol többek között egy nagyszabású megrendelés is várta: a németek velencei temploma, a S. Bartolommeo számára kellett oltárképet készítenie. Az 1506-ban elkészült festmény a Rózsafüzérünnep címet viseli. Dürer leveleiben nagy tisztelettel beszélt Giovanni Bellini festőről, a legjobbnak tartotta kortársai között, és ezt az is alátámasztja, hogy munkáiban később fellelhető Bellini hatása.
1507-ben hazatért. 1508-ban Bölcs Frigyes szász választófejedelem megrendelésére megfestette a Tízezer keresztény vértanúsága című oltárképet. Mindeközben már várt rá egy újabb munka, Jacob Heller gazdag kereskedő a frankfurti dominikánus templom oltárképének megfestésével bízta meg. 1509-ben impozáns házat vásárolt Nürnbergben, amely még ma is áll.
1512 és 1519 között főleg I. Miksa német-római császár szolgálatában munkálkodott, réz- és fametszeteket készített a császár családtörténeti krónikájához, továbbá részt vett monumentális Diadalkapujának elkészítésében is. A festés ebben az időszakban háttérbe szorult. 1518 nyarán találkozott Luther Mártonnal, és az ezt követő években lelkes követője lett tanainak.
1520 júniusában Németalföldön járt feleségével, hogy Antwerpenben V. Károllyal megerősíttesse a korábban I. Miksa által folyósított életjáradékát. Útjáról naplójában írt, továbbá számos tájkép és arckép is őrzi az élményeit. 1521-ben festett Szent Jeromos című képén felismerhető a németalföldi művészet hatása.
Hazatérésük után egészsége hanyatlani kezdett. Élete utolsó éveit főleg elméleti művek kiadásával töltötte. 1525-ben jelentette meg A mérés tankönyve című munkáját, ezt két évvel később az Erődítéstan, majd 1528-ban az Arányelmélet négy kötete követte, habár utóbbinak megjelenését már nem élte meg.
1526-ban festette A négy apostol című képét, mely festői életművének mesterien kivitelezett lezárása volt.
1528. április 6-án halt meg, a nürnbergi Johannis temetőben helyezték örök nyugalomra.
Származása
Dürer maga számolt be a Családi krónikában magyarországi származásáról, és ebben nagyrészt atyja jegyzeteire hagyatkozott.
„Az idősebb Albrecht Dürer a Magyar Királyságban született az ő nemzetségéből, a nyolc mérföldnyire Várad alatt lévő Jula nevű városka közelében, egy közvetlenül mellette fekvő Eytas nevű kis faluban, nemzetsége pedig ökrökből és lovakból élt.”
Jula Gyula városára, Eytas pedig a határában fekvő Ajtós falura utal. Tudjuk még, hogy apai nagyapját Anthoni [Antal] Dürernek hívták, és Gyulán tanulta ki az ötvösmesterséget, de nem telepedett le a városban. Ajtóson valószínűleg egy paraszti telken élt, itt gazdálkodással is foglalkozhatott. Idősebb Albrecht Dürer 1427-ben született Ajtóson. Két testvére volt, Laßlen [László], aki szíjgyártó volt, és Johannes [János], aki plébános lett Váradon. Laßlen fia Niclas Dürer ötvös volt, aki Kölnben élt, és az Unger [Magyar] megkülönböztető nevet használta.
A Dürer (Türer) családnév az Ajtós német fordítása, idősebb Albrecht Dürer saját magának tervezett címerében pedig egy fakapu szerepel nyitott szárnyakkal egy hármas halmon. Olyan forrás azonban nem maradt fenn, amelyben a családtagok neve magyar formában szerepelne. A család nemzetiségét pedig nem említi a krónika. Tehát azt nem tudhatjuk biztosan, hogy Magyarországra betelepült német, vagy magyar nemzetiségű felmenőkkel rendelkezett-e a festő.
Gyulai emlékezete
- 1878-ban jelent meg Haan Lajos Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről című kötete.
- 1896-ban Gyula egyik utcája az Ajtós, egy másik pedig a Dürer nevet kapta.
- 1928-ban, Dürer halálának 400. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek. Gyulára látogatott Herman Luppe, Nürnberg főpolgármestere is, akit a város díszpolgárává avattak. Két Dürer-emléktábla átadására is sor került, az egyikre a Hódi utcában, a másikra pedig az Apor Vilmos téren. Továbbá az Ajtós utcát Ajtóssy Albert, a Dürer utcát pedig Dürer Albert utca névre keresztelték át.
- 1929-ben Nürnberg főpolgármestere egy Técsy László gyulai szobrász által készített Dürer-plakettet kapott ajándékba.
- 1935-ben Nagy P. István megalapította a Dürer Nyomdát, akkori nevén a Dürer Nyomda és Lapkiadóvállalatot.
- 1963-ban felavatták Kocsis András bronzból készült Dürer-mellszobrát a szoborsétányon.
- 1971-ben, születésének 500. évfordulója alkalmából Gyula delegációja Nürnbergbe látogatott. Ugyanebben az évben történt a Dürer Terem névadása is, továbbá Kis Nagy András Dürert ábrázoló domborművét is ekkor avatták fel, amely a terem falán került elhelyezésre. A termet 2017-ben lebontották.
- 1972-ben helyezték el a terem délnyugati homlokzatán Kiss Sándor Bartókot, Dürert és Munkácsyt ábrázoló Tiszta forrásból című domborművét.
- 1990-ben 53 alapító taggal megalakult Gyulán a Dürer Társaság. (1998-ig működött.)
- 1992-ben a Dürer Teremben a Dürer az ex librisen című kiállítás volt látható.
- 1993-ban a Dürer Társaság katalógust jelentetett meg az 1992-es kiállítás anyagából.
- 1995-ben egy helyi általános iskola vette fel a nevét. A névadó ünnepségen emléktáblát is avattak.
- 2006-ban elkészült a Kossuth téren az Anamorfózis oszlop, amely Dürer Ádám és Éva című alkotásának mozaikból készült mását mutatja.
- Halálának 480. évfordulójára Gyula Város Önkormányzata, a Gyulai Dürer Társaság és a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület egy magyar–német nyelvű Dürer-könyv kiadását kezdeményezte, mely 2008-ban A nyitott ajtók és Dürer und die offenen Türen címmel jelent meg.
Képgaléria
Források
- Dusnoki-Draskovich József: Gyula város és a Dürer család. In: A nyitott ajtók és Dürer und die offenen Türen. Szerk.: Erdész Ádám. Békéscsaba : Typografika Kft., 2008. 43–62. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Fenyő Iván: Dürer. Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1955 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gécs Béla: Nyomdászattörténeti töredékek. Békéscsaba : Gécs B., 2013. 34–39. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gyulai séta Albrecht Dürer /1471–1528/ emlékei nyomán múltban, jelenben, jövőben… In: rijo.homepage.t-online.de(Látogatva: 2021. 03. 31.)
- Matthias Mende: Egy magyarországi aranyműves. In: A nyitott ajtók és Dürer und die offenen Türen. Szerk.: Erdész Ádám. Békéscsaba : Typografika Kft., 2008. 63–72. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- A művészet története : az érett reneszánsz. Szerk.: Aradi Nóra. Budapest : Corvina, 1986. 281–302. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Nyomdák. In: typographia.oszk.hu (Látogatva: 2021. 03. 31.)
- Eberhard Ruhmer: Albrecht Dürer. In: britannica.com (Látogatva: 2021. 03. 31.)
- Szobrok, domborművek, mozaikok, emlékművek, emléktáblák. Szerk.: Cser Sándorné. Gyula : Mogyoróssy János Városi Kvt., 1988 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Végh János: Dürer Apokalipszis-sorozatáról. Tempevölgy, 8. évf. 2. sz. (2016) 17–23. p. In: epa.oszk.hu (Látogatva: 2021. 03. 31.)
Kapcsolódó irodalom
- A Dürer Nyomda története. In: durer.hu
- Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt : tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula : Békés Megyei Lvt., 2000 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Heinz Lüdecke: Albrecht Dürer. Budapest : Corvina, 1978 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kuno Mittelstädt: Dürer. Budapest : Corvina ; Berlin : Henschelverl. ; Varsó : Arkady, 1979 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Tevelyné Kulcsár Andrea: Albrecht Dürer és a könyvművészet. Budapest : Remek-Mű Kiadó, 2008. In: toldyferenc.elte.hu
Külső hivatkozások
- Albrecht Dürer alkotásai a Szépművészeti Múzeum weboldalán
- Dürerről a Metropolitan Művészeti Múzeum oldalán
- Dürerről a WikiArt enciklopédiában
- A nürnbergi Albrecht Dürer Ház honlapja