Vajda Péter (1808–1846)

A BékésWiki wikiből

költő, újságíró, pedagógus

Tartalomjegyzék

Élete

Vajda Péter
Vajda Peter VPGimn 1930-31.jpg
Vajda Péter-mellszobor

Vajda Péter 1808. január 20-án született a Veszprém megyei Vanyolán. Édesapja Vajda Péter, édesanyja Kovács Judith. Nyolcan voltak testvérek.

1819-től a soproni evangélikus gimnáziumban tanult, figyelme az angol és német nyelvű irodalom és tudomány felé fordult. 1826-ban távoznia kellett, miután a diákok szabadságáról elmélkedett, és felszólalt a büntetések ellen. Tanulmányait a győri akadémián folytatta. Győrben házitanítóként alkalmazták, sokat kirándult. 1828-tól orvosi tanulmányokat végzett Pesten, a természettudományok mellett az irodalom érdekelte. Társai körében népszerűvé tette a piros nyakkendő viselését. Orvosi diplomát nem szerzett, 1831-ben távozott – feltételezhetően egy tiltakozó diákmozgalomban való szerepvállalása miatt.

1836-ban megházasodott, Papp Katalint vette feleségül.

Vajda Péter 1846. február 10-én hunyt el Szarvason. A szarvasi evangélikus Ótemetőben helyezték örök nyugalomra. Petőfi Sándor búcsúverset írt Vajda Péter halálára, „a természet leghívebb fiának”, a „függetlenség hősének” nevezte a költőt. Síremlékét 1861-ben állították.

Munkássága

Első versei 1831-ben a Koszorú, cikkei a Hasznos Mulatságok (a Hazai és Külföldi Tudósítások kulturális melléklete) című lapokban jelentek meg. 1833-tól utóbbi társszerkesztőjeként dolgozott. Kezdetben Uzdi Gyula, majd Bogárdy és Darázsy álnéven is írt. Költeményeiben a szabadsághoz, az egyenlőséghez, a testvériséghez, az igazsághoz és a joghoz kapcsolódó, radikális eszmék jelennek meg. A költemények mellett regények, elbeszélések, útleírások köthetők a nevéhez.

Első tanulmányát 1832-ben Nemzetiség címmel a Tudományos Gyűjteményben közölte. 1834-től szépprózai műveket is írt, első regénye A legszebb lány címmel jelent meg. A Vajkoontala című elbeszélés közönségsikert hozott a számára.

1834-ben külföldi ismeretterjesztő lapok mintájára Lipcsében elindította a Garasos Tár című lapot, melynek szerkesztője, a cikkek szerzője és fordítója volt. Az ismeretterjesztő folyóiratnak három hónap alatt 12 lapszáma jelent meg. Lipcse után tanulmányúton járt Angliában, Hollandiában és Itáliában. Hazatérte után a Rajzolatok c. laphoz, majd az Athenaeumhoz került. 1838-ban ismét a Hasznos Mulatságok folyóiratnál dolgozott, majd Kunoss Endre és Sztancsics (Táncsics) Mihállyal elindították a Természet c. folyóiratot, valamint a Lombok nevet viselő irodalmi mellékletet. 18351840 között az Auróra, a Kritikai Lapok, a Társalkodó munkatársa volt. 1840-ben Vahot Imre és Erdélyi János társaságában szerepet vállalt a Nemzeti Almanach Társaság megalapításában, 1846-ig szerkesztette az Almanach-sorozatot. 1841-ben kinevezték a Világ című lap felelős szerkesztőjének. 1841-től a Pesti Hírlap is közölte írásait. Cikkeiben a haza, a szabadság, az egyenlőség, az egyenjogúság, a jövő megalapozásának eszméi jelentek meg. Gondolatai Kossuth Lajosra és Petőfi Sándorra is hatottak.

Vajda Péter a pesti közélet aktív szereplője volt. 1837-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1841-ben a Kisfaludy Társaság tagja, 1841-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat titkára, 1842-ben az Iparegyesület jegyzője lett. A Magyar Drámaíró Egyesület szervezőjeként tevékenykedett, drámákat írt és főként Shakespeare-t fordított. Nyelvújítóként közreműködött a magyar irodalmi és szakmai nyelv kialakításában.

Tanári pályáját az 1840-es évek elején a budapesti evangélikus gimnázium segédtanáraként kezdte. 1842-ben ismeretterjesztő tankönyvet készített (pl. Képes Ábéczé). 1843-ban kinevezték a szarvasi főgimnázium igazgatójának. Szarvason több reformot bevezetett (szakrendszerű oktatás, órai kísérletek, testi fenyítés eltörlése), könyvtárat, nyelvművelő társaságot, önképzőkört és ösztöndíjat hozott létre. Figyelmet fordított a testi nevelésre: bevezette a gimnasztikát és az úszást, Aradi úszómester címmel megírta az első magyar nyelvű úszótankönyvet. Hívására Ballagi (Bloch) Mór teológus, nyelvész és Greguss Ágost irodalomtudós, esztéta is a gimnázium tanára lett. Vezetése alatt a gimnázium országos hírnévre tett szert. Írásaiban továbbra is radikális eszméket, forradalmi gondolatokat közvetített. 18441845-ben az Életképek irodalmi divatlap közölte a munkáit. Erkölcsi beszédeit kötetben kívánta kiadni, a cenzor azonban vizsgálatot indított ellene, mely a halála miatt tárgytalanná vált.

Válogatott írásai

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök