Salkovics Károly (1823–1902)

A BékésWiki wikiből

mérnök

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Lásd még 4 Források 5 Kapcsolódó irodalom

Élete

Salkovics Károly 1824. október 13-án született Mezőberényben. Édesapja Salkovics Péter mészárosmester, édesanyja Szakáts Karolina. Salkovics Péter testvére, Salkovics (Kamhall) Zsuzsanna volt Petőfi Sándor apai nagyanyja volt. Nyolcan voltak testvérek, testvérei: Karolin (Orlai Petrics Soma édesanyja), Zsuzsanna, Péter, Mihály, Johanna, Dániel és Erzsébet. A Petrovics, a Salkovics és a Petrics családok rokoni kapcsolatban álltak.

A Soproni Evangélikus Líceumban, majd Petőfi Sándor osztálytársaként a Pápai Református Kollégiumban tanult. Az 1841–1842. tanévben, a pápai főiskola képzőtársaságának örömünnepén Salkovics Károly és Orlai Petrics Soma is fellépett.

1848 őszén Pesten csatlakozott a honvéd tüzérséghez. Tagja lett Perczel Mór tábornok drávai hadtestének. 1848 decemberében részt vett a móri ütközetben. Az 1848–49-es szabadságharcban főárkászként, hadnagyként, majd főhadnagyként teljesített szolgálatot a komáromi várőrségnél. Irányítása mellett zajlott Komárom sáncainak építése.

A Mérnöki Intézetben (Institutum Geometricum) 1853-ban mérnöki oklevelet szerzett.

1856-ban megházasodott, Döme Ágnest vette feleségül. Gyermekeik: Kornélia, Ida, Mária, Irén és Károly.

Salkovics Károly 1902. február 26-án hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Miután a Petrovics család anyagilag tönkrement, a 16 éves Petőfi Sándor 1839 májusától Salkovics Péter mérnöknél tartózkodott Ostffyasszonyfán. Néhány hét múlva, a szünidő kezdetén megérkeztek a család rokonai, Salkovics Károly és Petrics Soma. Petőfi előszeretettel bosszantotta Salkovics Károlyt, amiért a Ráró névre a család kutyája és Károly is hallgatott (utóbbi úgy hallotta, neki szólnak). Salkovics és Petőfi később nem tartották a kapcsolatot. Salkovics Károly visszaemlékezései nem gyarapították a költő életrajzát.

Salkovics a Zala vármegyei Tördemicen, Gödöllőn, később a Délvidéken, Pancsován élt. Kincstári mérnökként tevékenykedett. 1881-ben Gödöllőn megválasztották a szabadelvű Bossányi-párt jegyzőjévé. 1893-ban a kincstári birtokok mérnökévé nevezték ki. 1899-ben a gazdasági műszaki hivatal beosztott kincstári mérnöke volt.

Tagja volt a Zala megyei, valamint a Pest városi Honvédegyletnek. A Zala Megyei Gazdasági Egylet titkára volt. Írásai a Kertész Gazdában és a Néptanítók Lapjában jelentek meg.

Salkovics Károly 1894 őszén Baróti Lajosnak adta át a füzetet, melyben Petőfi több ifjúkori költeményének másolatát megőrizte: A Dráván, Honvágy, Elválás, Első szerelem, Változás, Vendég, Hajnal, Méz és csók, A sorshoz, Lehel.

Lásd még

• Orlai Petrics Soma (1822‒1880)
• Petőfi Sándor (1823–1849)
• Salkovics Péter (1807–1869)
• Salkovics Mihály (1809–1842)

Források

• Anyakönyvek, 1722–1895 / Római Katólikus Egyház, Tördemic, Magyar Országos Levéltár. In: FamilySearch.org (Látogatva: 2023. 04. 11.)
• Balogh Ernő: Petőfi barátai Ostffyasszonyfán és Csöngén. In: Új Kemenesalja, 11. évf. 5. szám (1999. március 11.) 6. p. (Látogatva: 2023. 04. 08.)
• Baróti Lajos: Ismeretlen ifjukori költemények Petőfitől. In: Vasárnapi Ujság, 44. évf. 3. szám (1897. január 17.) 34. p. (Látogatva: 2023. 04. 10.)
• Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában. In: Acta Papensia: a Pápai Református gyűjtemények közleményei. Főszerk.: Hudi József. Pápa: Dunántúli Ref. Egyhker. Tud. Gyűjteményei, 2009. 360–361. p. (Látogatva: 2023. 04. 09.)
• Érdekes régiség. In: Pápai Ifjúsági Lap, 3. évf. 2. szám (1887. október 31.) 16. p. (Látogatva: 2023. 04. 16.)
• Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum. Budapest : Tankönyvkiadó, 1955. 171. p. (Látogatva: 2023. 04. 10.)
• Gödöllő. In: Ellenőr, 13. évf. 217. szám (1881. május 1.) 3. p. (Látogatva: 2023. 04. 11.)
• Györe Zoltán: A Petrovics és a Salkovics család gödöllői kapcsolatai. In: Valko.hu (Látogatva: 2023. 04. 10.)
• Hymen. In: Pesti Hirlap, 6. évf. 272. szám (1884. október 2.) 5. p. (Látogatva: 2023. 04. 11.)
• Magyarország tiszti czím- és névtára, 1899. Budapest : Pesti Könyvnyomda Rt. , 1899. 510. p. (Látogatva: 2023. 04. 11.)
• Mezőberény története. Szerk.: Szabó Ferenc. Mezőberény : Nagyközség Tanács, 1973. 36–61. p. (Látogatva: 2023. 04. 09.)
• Salkovich Károly. In: Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József (Látogatva: 2023. 04. 10.)
• Salkovics Károly. In: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara (Látogatva: 2023. 04. 10.)
• Személyi hirek. In: Köztelek, 3. évf. 103–104. szám (1893. december 30.) 914. p. (Látogatva: 2023. 04. 11.)

Kapcsolódó irodalom

• Bencze József: Petőfi Vas megyében. In: Vasmegye, 10. évf. 1. szám (1954. január 1.) 5. p.
• Dienes András: Petőfi Vas megyében. In: Vasi Szemle, 15. évf. 3. szám (1961) 59–65. p.
• Egervári P. Ödön: Petőfi Sándor mint pápai tanuló 1840–41-ben. In: Koszoru, 30. szám (1884. május 18.) 314. p.
• Fabricius Endre: Petőfi soproni kortársai. In: Sopronvármegye, 26. évf. 285. szám (1923. december 25.) 5. p.
• Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I. kötet. Budapest : Franklin-Társulat, 1896
• Jeób Olivér: Petőfi Ostffyasszonyfán. In: Evangélikus Élet, 37. évf. 44. szám (1972. október 29.) 2. p.
• Martinkó András: Elveszettnek hitt Petőfi-zsengék. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 69. évf. 4. szám (1965) 498–510. p.
• Mesterházy Sándor: A fiatal Petőfi Ostffyasszonyfán. In: Evangélikus Élet, 54. évf. 19. szám (1989. május 7.) 4. p.
• Molnár Judit: Petőfi-kultusz Ostffyasszonyfán. In: Vasi Szemle, 55. évf. 2. szám (2001) 198–200. p.
• Petőfi diákpajtása. In: Pesti Hirlap, 24. évf. 58. szám (1902. február 28.) 6. p. (Látogatva: 2023. 04. 11.)
• Petőfi Sándor összes művei 1. : Petőfi Sándor összes költeményei, 1838–1843. Szerk.: Kiss József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1973