Greguss Ágost (1825–1882)

A BékésWiki wikiből

költő, tudós, esztétikus, kritikus

Tartalomjegyzék

Élete

Greguss Ágost

Greguss Ágost 1825. április 27-én született Eperjesen, Sáros vármegyében. Édesapja Greguss Mihály, édesanyja Farkas Lívia. Nyolc testvére született, ő volt a legidősebb. Szoros kapcsolat fűzte legidősebb öccséhez, Greguss Gyulához.

Gyermekéveiben apja nevelgette, majd halála után a család az édesanyjuk szülőföldjére, Rozsnyóra költözött. Tanulmányait az eperjesi és a rozsnyói gimnáziumban végezte, majd a hallei egyetemen tanult. Orvosi pályára készült, egy évet járt orvosi egyetemre Bécsben. Később a filozófia vonzotta. Az egyetemet befejezése után egy bölcseleti rendszer gondolata foglalkoztatta.

Gregus Ágost 1882. december 13-án hunyt el Budapesten.

Munkássága

Tanulmányait befejezve, Vajda Péter 1846-os halála után a szarvasi evangélikus gimnázium tanára lett. Nagy lelkesedéssel látott munkához, a szarvasiak az akkor még alig 22 éves Gregusst akarták képviselőjüknek megválasztani, ő ezt nem fogadta el.

1847-ben megszakadt a kapcsolata Petőfi Sándorral, miután a Futár című röpiratában bírálta őt. 1848-ban Greguss a haza védelmében békülést, összefogást ajánlott Petőfinek, aki ezt elfogadta, s rendeződött a viszonyuk.

Az 1848–1849-es szabadságharcban fegyveresen vett részt, majd a leverése után, az irodalmi munkája miatt menekülni kényszerült. Gyulán és Szarvason bujdosott, majd álnéven, egy Arad vármegyei alispán családjánál vállalt nevelői állást. Rövidesen elfogták, tíz hónapot Nagyváradon töltött fogságban.

1853-ban megkezdte hírlapírói munkásságát, Toldy Ferenc segítségével szerkesztői állást kapott a Pesti Naplónál. Greguss színbírálatokat, irodalmi- és politikai cikkeket írt a lap számára. Szerkesztője volt a Magyar Sajtónak, a Magyarországnak, és az Ország című napilapnak is. Irodalomtörténeti tanulmányai Török János szerkesztő biztatására a Pesti Naplóban jelentek meg. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, a következő évben a Kisfaludy Társaság tagja lett. Később a társaság titkári, illetve másodelnöki tisztségét viselte. Tevékeny irodalmi munkásságot folytatott. 1882-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjának. Tagja volt az országos képzőművészeti tanácsnak és az országos közoktatási tanácsnak.

1865-től 1870-ig az országgyűlési naplók szerkesztője volt. 1870-től esztétikát tanított a budapesti egyetemen, hallgatói nagyon szerették az előadásait. Tanári pályafutását gyógyíthatatlan betegsége szakította meg, gyomorrákban szenvedett. Olaszországba ment gyógyulni, de nem sok javulást ért el (egész életében arra vágyott, hogy láthassa Olaszországot). Később a gyógyulás céljából Bártfára küldték az orvosai. Hazatérte után megpróbálta, de nem tudta folytatni a tanítást.

Válogatott írásai

1847-ben, 22 éves korában jelent meg Villanykák című verses kötete. Első írásait hírlapok és almanachok közölték. Jeles értekezéseit a kétkötetes Tanulmányok című munkája tartalmazza. Költeményei a Regélő Pesti Divatlap, Szivárvány, Életképek, Pesti Divatlap, Szépirodalmi Szemle és Nevelési Emléklapok című lapokban jelentek meg. Első esztétikai munkáját, a Szépészet alapvonalait a szabadságharc utáni első magyar nyelvű könyvként adta ki a Kisfaludy Társaság. A balladáról (1864) a magyar esztétika legjelesebb műve lett. Betegsége alatt írta Kertben című költeményét, mely feltárta lelkét abban a szomorú időszakban. Greguss Auguszt és Gerő Ákos álneveken is írt.

Emlékezete

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök