A Volksbund Békés megyében

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2020. március 31., 16:07-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A Volksbund kezdeti térnyerése és későbbi gyors hanyatlása egyértelműen egybefüggött a német katonai sikerekkel és a propagandagépezet professzionalizmusával. Békés megye nagyszámú német nemzetiségének jelentős része vagy belépett a Volksbund kötelékébe, vagy legalább minimálisan is, de támogatta. A korabeli magyar állam nem tudott versenyezni a németek ígéreteivel. A magasabb fizetés, földosztás, társadalmi megbecsülés, magas színvonalú oktatás, állami támogatások mind jelentősen eltértek a német viszonylathoz képest. A német propaganda miatt tömegek „váltottak” hazát. Bár helyben maradtak, de jövőjüket a Német Birodalom polgáraiként képzelték el.

Tartalomjegyzék

A kezdetek

Bethlen István és Klebersberg Kuno új nemzetiségi törvényei vezettek a németek szervezetének kialakulásához. Az új törvények alapján igyekeztek mind nyelvi, mind kulturális egyenlőséget teremteni a nemzetiségek és magyar nép között. 1919-től minden nemzetiségnek állami iskolában, az anyanyelvén kellett tanulnia.

Bleyer Jakab, bácskai sváb származású budapesti professzor kezdte el kikövezni a német nemzetiségek önrendelkezésének útját, amihez a törvények tökéletes alapot teremtettek. A germanisztikát oktató Bleyer már 1917-ben kiállt a németség jogaiért. 1918–19-ben szakított Brandsch Rudolffal, aki az erdélyi szászok elszakadásának pártján állt. Konfliktusba került az autonómiára törekvő Gündisch Guido, erdélyi szász politikussal, valamint a képviselőház tagjával is. Bleyer minden magyarsággal ellenkező autonómia, függetlenség, sőt szocialista irányt elutasított, szembehelyezkedett a Tanácsköztársasággal is. 1919. augusztus 15-től különböző magyar kormányok németekkel foglalkozó megbízottja volt. Aktívan harcolt az Őrvidék megtartásáért, továbbá maradásra bírta Nyugat-Magyarország németségét. 1920-ban fellépett a politika színpadára is. Pártja, a Német Keresztény Gazdasági Párt az 1920. januári választásokon kilenc mandátumot szerzett, majd átkeresztelkedett Integritás Párttá, ezzel is mutatva a függetlenségi törekvések hiányát. Bár Trianon után már „kihagyták” a kormányból, de ettől függetlenül küzdött a németség határokon belül maradásáért. Németországba utazott és ténylegesen tárgyalt a német nemzetiség sorsáról. Jelentős területeket sikerült látványos erőfeszítésekkel megmentenie.

1921 októberében elindította a Sonntagsblatt nevű újságot, majd 1924-ben létrehozta az Ungarländischen Deutschen Volksbildungsvereint (UDV). Kezdetben mindenféle politikai felhangot nélkülözött, pusztán a német nyelv tanítását és a keresztény értékek öregbítését tűzte ki célul a hazai németség körében. 1924. szeptember 19-én az akkori belügyminiszter, Rakovszky Iván már be is jegyezte. Magyarország miniszterelnöke, gróf Bethlen István személyesen gratulált biztosította személyes támogatásáról. 1925-től a magyar állam évente 126 000 pengőt adományozott az egyesületnek. Ezt később 1930 júliusában tíz százalékkal csökkentették, majd végül 8 400 pengőre redukálták. 1924-ben az UDV több mint nyolcezer tagot számlált, több mint kétszáz településen. A maga nemében sikertörténetnek számított. 1927–28-ra a tagok száma közel megduplázódott és már 15 300 embert számlált. 1930-ban a számuk 24 966, 1937–38-ra pedig 27 517-re emelkedett. Ennél magasabb is lehetett volna a számuk, azonban kitétel volt, hogy a tagok minimum 24 évesek legyenek, így több ezer jelentkező nem csatlakozhatott. Két nagyobb jelentőségű ünnepük a Vollversammlung és a Landesschwabenball volt. Előbbi a népgyűlés, amit minden év augusztus 20-án tartottak, míg utóbbi egy februárban megtartott táncos bál volt. Az UDV elnöki tisztségét 1924-től egészen 1938-ig Gratz Gusztáv foglalta el, bár a vezető Bleyer Jakab maradt. Gratz közvetített a kormány és a németség között és minden erejével próbálta megakadályozni a németek bármiféle politikába való bekapcsolódását. Mikor ez 1938-ban elbukott, a Volksbund létrejöttével visszavonult a politikától. Bleyer Jakab a kormánnyal egy évtizeden keresztül rögös úton haladt. Folyamatosan támadták, nehezítették törekvéseit és az állami jószándék is kámforrá vált. Először 1933 májusában nagy port kavart parlamenti beszéde borzolta fel a kedélyeket, amelyben felszólalt a németség magyarosodása ellen, majd Németországba utazott Hitlerhez. Remélte, hogy Hitlernek majd sikerül nagyobb támogatást kinyernie a magyar kormányból, azonban a későbbi Hitler–Gömbös találkozón erről nem esett szó. Bleyer 1933 decemberében váratlanul elhunyt és utódai új vizeken eveztek tovább. Halála után pozícióját ügyvezető alelnökként veje, Kussbach Ferenc örökölte meg. Parlamenti mandátumát a magyar kormánytól Heckenberger Konrád kapta, aki a nemzeti szocializmusnak és a radikális irányzatoknak is ellensége volt. Az egyesület főtitkárnak Basch Ferencet választotta, aki aktívabb szervezetet akart létrehozni.

A kormány Bleyer halálát követően enyhülést remélt, de helyette egy ifjú triumvirátus (Basch–Kussbach–Rothen) kezdte el még elszántabban követelni a németség jogait és támogatni a náci Németországot. 1935-ben Gratz igyekezett elhatárolni az UDV-t a nácizmus és az antiszemitizmus mételyétől. Beszüntette a Sonntagsblatt megjelenését és Neues Sonntagsblatt néven új újságot jelentetett meg, ami mérsékeltebb szellemben harcolt a nemzetiségi jogokért, továbbá hűséges volt a magyar államhoz. Válaszként a Népi Német Bajtársak nevű egyesület német forrásból létrehozta a Kultúra Kiadót és 1935 novemberétől elindította a Deutscher Volksbote, valamint a Volk und Heimat nevű folyóiratokat. A lapok öthetente jelentek meg és nem kellett hozzájuk sajtóengedély. A kiadványokban változatos formában, de folyamatosan támadták Gratz személyét és munkáját.

A Népi Német Bajtársak (Volksdeutsche Kameradschaft) Basch alapításában született. Basch egy független politikai szervezetet akart, államot az államban, továbbá külön törvényeket a német nemzetiségre. 1935-ben Basch Ferencet névmagyarítással szembeni fellépése miatt perbe fogták, amit még Gratz is kritizált, tekintve, hogy politikai ellehetetlenítés volt, amit nem tartott helyesnek.

1936 elején Kussbach távozott pozíciójából, mivel a német pénzügyi támogatásról szóló adatokat az állam kezére juttatta. A németek a további támogatást Kussbach távozásához kötötték, így nem volt maradása. Helyére Huss Richárd, debreceni egyetemi tanár került. 1936 májusa után a magyar–német kulturális egyezmény aláírása után Kozma Miklós belügyminiszter rendőri intézkedéseket foganatosított a Népi Német Bajtársak ellen. Kihallgatta a vezetőséget, valamint áttekintették a német támogatást. Ez azért volt lehetséges, mert az egyezményben nem volt szó a nemzetiségi németek sorsáról, így szabad kezet kapott. 1936 júniusában Basch megkezdte börtönbüntetését, mert jogerőre emelkedett az ítélete. A Népi Német Bajtársak élére pedig Huss került. Gratz „tisztogatást” végzett és igyekezett olyan tagokra szűkíteni az UDV vezetését, akik nem voltak radikálisak, továbbá nem fogadtak el pénzösszeget a német államtól. A Népi Német Bajtársak viszont továbbra is támogatásban részesült. Gömbös Gyula halála után Kozma Miklós 1936 októberében Berlinben megegyezett Basch amnesztiában részesítéséről (a német kormány kérésére). Basch 1937 januárjában szabadon távozhatott. Időközben a szintén elítélt Rothen is kiszabadult. Basch és Rothen évek óta folyamatos háborúban állt Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Bajcsy-Zsilinszky támogatta a nemzetiségi törekvéseket, de elítélt mindenfajta külföldi támogatást és radikális megnyilvánulást. Szabadulásuk után Basch, Rothen, valamint a Népi Német Bajtársak célpontjává is Bajcsy-Zsilinszky vált. 1937-ben a pénztelenség és a magyar kormány ellenségessége miatt Gratz is külföldi támogatást fogadott el (Ausztriától). Igyekezett pozícióját és a nemzeti jogokat mindentől és mindenkitől védelmezni. Még ebben az évben Rothen csatlakozott Szálasi Magyar Nemzetiszocialista Pártjához. Azt ígérte, hogy magyar szellem és vezetés alatt, de tiszteletben fogja tartani a nemzetiségek jogait és helyzetét. Basch ezt nem helyeselte, mert szerinte ez csak egy újabb magyar soviniszta törekvés volt.

1936 tavaszától a külföldi német szervezetek egy irányítás alá tartoztak a Német Birodalomban: a Volksdeutsche Mittelstelle (Népi-német Közvetítőszerv), valamint az SS irányítása alá tagozódtak be. 1937 júniusában kijelentették, hogy csak a Népi Német Bajtársakat tekintik magyar partnernek, továbbá Gratz helyett csak Basch és Huss vehetett részt a Nemzetiségi Kongresszus ülésein. Először az Anschluss, majd a csehszlovákiai szudétakérdés rendezése növelte Basch és a szervezet renoméját, valamint radikalizálódását. A Deutscher Volksboteban kifejtették nézeteiket, mely szerint a magyar kormánynak a továbbiakban nincs esélye a kérdés elbagatellizálására, valamint ejtenie kell a Gratz-féle szervezetet. Ezekkel az előzményekkel jött létre 1938. november 26-án a Volksbund der Deutschen in Ungarn (VDU, Magyarországi Németek Népi Szövetsége).

Mezőberényi vonatkozás

Számos magyar településen a már elmagyarosodott, vagy magukat magyarnak valló németek komoly konfliktusba kerültek a Volksbunddal és tagjaival. A háborús években mindez komoly ellenálláshoz, továbbá a Hűséggel a Hazáért mozgalom létrehozásához vezetett. Ettől függetlenül a keveredés, a nemzetiség- vagy nemzetváltás ritka volt. 1945-ig jól elhatárolható közösségekben éltek. Több szempontból is kiváló például szolgál Mezőberény a Volksbund teljes történetére. A települést három nemzetiség (magyar, szlovák, német) lakta és egészen a Volksbund megjelenéséig egyetértésben éltek. Az emberek mindhárom nyelvet beszélték, alkalmanként pedig keveredtek is. A békés együttélésnek a német nemzeti törekvések vetettek véget. Bár a Hűséggel a Hazáért mozgalom is nagyon erős volt a városban, a német nacionalista érzelmek olyannyira megerősödtek, hogy országos nagygyűlést is tartottak, továbbá Basch Ferenc a Volksbund vezetőivel meg is jelent Mezőberényben. Ugyanakkor olyan német településeken, ahol a magyarság jelentős kisebbségben volt, nem volt ritka az elnémetesedés, így a számuk váratlan helyen is megnőtt.

A háborús évek

A Volksbund konkrét társadalmi helyzetét és szerepét 1940. augusztus 30-án a magyar–német és román–német megállapodás konkretizálta. Bár hivatalosan egyenlőséget élveztek, ezzel úgymond egyenlőbbek lettek (több joguk lett, mint bármely másik nemzetiségnek). Innentől kezdve szinte állam az államban a Volksbund szervezet. Teljes kontrollt gyakorolt a tagjai fölött. Az egyetlen kibúvót a tagság önkéntes jellege adta. A második bécsi döntés egyik ára a kialkudott egyezmény volt, ugyanakkor Romániának is fizetnie kellett - ugyanilyen döntéssel - az ottani németség javára. Bár konkrétan nem volt szó a Volksbundról, egyértelműen az egyezmény haszonélvezője lett. A „népi németek” visszacsábítására és előjogaik kiharcolására a Német Birodalomnak tökéletes példa volt a dél-tiroli németek helyzete. Olyannyira, hogy még az egyezmény szövegébe is belevették.

1940-ben a Volksbund helyzete kezdett kicsúszni a magyar állam irányítása alól. Szeptemberben Mezőberényben Josef N. Schulz merészen kijelentette, hogy Németország fegyveresen is beavatkozik a németség védelmében, amennyiben Magyarország nem hajlandó teljesíteni a követeléseket. Célzott Lengyelország sorsára, ahol Hitler fegyveresen védte meg a németség jogait. Ez a kijelentés nem csak Magyarországon, de a Német Birodalomban is feszültséget okozott, mivel külpolitikailag roppant aggályosnak tartották. A Volksdeutsche Mittelstelle kénytelen volt Kubitz SS-őrnagyot Budapestre küldeni, hogy rendszabályozza a Volksbund vezetőségét, és kordában tartsa őket. Ekkor még a németeknek nem állt érdekében a magyar kormány megdöntése és az ország megszállása, maximum a németség kitelepítése a keleti meghódított területekre. Ebben az évben, a bécsi döntés előtt Magyarország nagyon komoly kétkulacsos politikát diktált, ami zavarta a német vezetést. A fenyegetés, a behódolás és a követelés változatos formáját mutatták be Erdély kérdésében. A német és a román diplomácia igen nehezen tudott lépést tartani a magyar kormánnyal. Franz Halder, a német szárazföldi haderő vezérkari főnöke például Magyarország megszállását és protektorátussá tételét vetette fel.

1940 decemberétől minden nemzetiség a tízévenkénti népszámlálásra készülődött. A Volksbund teljes gázra kapcsolta a propagandáját, és hangsúlyozta a magyaroktól való faji elkülönülés fontosságát. December 8-án a nyughatatlan mezőberényi németek egyik szónoka, Mathias Vogel a népi németek faji elkülönüléséről így nyilatkozott: „Ha egy nép elfelejti a nyelvét, azt még újra megtanulhatja, ha gazdasági élete csődbe jut, azt újjáépítheti, de ha vére összekeveredik másokkal, azon még a nagy Isten sem segíthet. Vigyázni kell arra, hogy a magyarokkal ne keveredjenek össze. Ha a vér tiszta marad, akkor nincs a világnak az a hatalma, amely valakit elválaszthatna a német népközösségtől!” December 27-én Etyeken Papp Antal földművest, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének) tagját volksbundisták szúrták le puszta politikai véleménykülönbség miatt. A tetteseket jelentősebb retorzió nem érte, csak egy gyenge vizsgálat.

1943. április 8-án egy mezőberényi volksbundista gyűlésen H. Binder és a helyi VDU vezető, Josef N. Schulz a Hűséggel a Hazáért mozgalmat támadta: „Azt hirdeti, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. Eckhardt fogja átvenni a hatalmat.” 1945. március–áprilisban megkezdődött a „Südostraum” kiürítése. Az SS parancsára sokan elhagyták lakóhelyüket és áttelepültek a Német Birodalomba. Magyarországon főleg SS és Volksbund-családok tettek így. Mezőberényben a kiürítés során 22 család távozott.

A vég kezdete

A háború után a magyar kormány bűnösként tekintett a német nemzetiségiekre, függetlenül attól, hogy szerepet játszottak-e a korábbi eseményekben vagy a Volksbundban. Nem ritkán lecsaptak a Hűséggel a Hazáért mozgalom tagjaira is, pedig ők a magyar honhoz fűződő hűségüket többször is bizonyították már. A szocialista berendezkedéshez hűen a „büntetés” kaotikusan folyt. A Békés megyei németséget először kényszermunkára vitték a Szovjetunió különböző területeire, később pedig megindultak a kitelepítések. Hogy kit tekintettek németnek, azt csak nagy vonalakban írták le. Néha elég volt a németes név. Amikor nem volt meg a szükséges létszám, akkor az is elegendő volt, ha a helyszínen tartózkodott a polgár. A kitelepítés így sokszor nem érintett Volksbund és Waffen-SS tagokat, ugyanakkor érintett olyan magyarokat, akik éppen "kéznél voltak".

Források

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/A_Volksbund_B%C3%A9k%C3%A9s_megy%C3%A9ben”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök