Kner Imre (1890–1944)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2017. december 22., 19:04-kor történt szerkesztése után volt.

Tartalomjegyzék

Élete

Kner Imre 1890-ben született Gyomán Kner Izidor könyvnyomdász és Netter Kornélia első gyermekeként. A család ősei könyvkötők voltak, Imre dédnagyapja, Samu 1830-ban telepedett le Békésszentandráson (a Vág-vidékről érkezve), ahol könyvkötőként tevékenykedett. Imrének öt testvére született: Ilona, Lajos, Endre, Erzsébet és Albert.

1899-ben kezdte meg tanulmányait a mezőtúri református gimnáziumban, majd Aradon töltött egy évet. Édesapja betegsége miatt 1902-ben tért haza és a család gyomai nyomdájában kezdett inaskodni. 1904 szeptemberétől a lipcsei Julius Mäser-féle Technikus für Buchdrucker növendéke volt. Hasznos technikai ismereteket szerzett. Itt tette magáévá a szecessziós ízlést. 1905 őszén hazatért és beállt apja nyomdába, majd 1907-től annak műszaki vezetője lett.

Saját könyvtára nagyjából 8000 kötetből állt, szakkönyvtára több mint 1300 kötetet számlált, nagy részük német nyelvű volt. Figyelemmel kísérte a német sajtót, az érdeklődését felkeltő kiadványokat meg is vásárolta.

1917. április 29-én házasságra lépett Kulka Etellel. 1921-ben megszületett Zsuzsa lányuk, majd 1923-ban a második gyermekük, Mihály. A család 1925-ben költözött a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti házba, amely ma a Kner Múzeumnak ad otthont. Kner Imre azzal, hogy 1928-ban beszerezte a Bodona antikva betűcsaládot, elkötelezte magát a klasszicista tipográfia mellett. 1944-ben, a német megszállás első napjaiban Kner Imrét internálták, a budapesti Gyűjtőfogházba, onnan pedig Sárvárra vitték és átadták a németeknek. Vas Mór egykori budapesti könyvkereskedő közlése szerint mauthauseni táborlakókat vittek gyalogmenetben Günskirchen felé. Kner Imre lemaradt a menetből, s az őrök végeztek vele.

Munkássága

Sas Ede Szürke vértanúk című könyvének szecessziós borítólapját már a 16 éves Kner Imre szignójával látták el. 1907-től a nyomda műszaki vezetője lett. Szerkesztette a Röpke Lapok című folyóiratot, vezette a nyomtatványraktárt. Az 1910-as évek derekától már ő irányította a nyomda könyvkiadó tevékenységét. Közben a Gyomán jegyzői feladatokat is ellátott (1918), 1919-ben pedig a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbizottságának Szellemi Termékek Országos Tanácsában is dolgozott. Az 1920-22-ben jelent meg a Kner- klasszikusok 12 kötete és a 24 füzetes Monumenta Literarum sorozat a világirodalom legnagyobbjaival, melyet már Kner Imre tervezett.

Még 1920 előtt jelent meg a fametszeteket, illusztrációkat tartalmazó Három csöppke könyvecske című sorozata, valamint az 1922-es Almanach és a Monumenta Literatum. Kner Imre ezzel már nemcsak hazai, hanem külföldi elismerést is szerzett. Az 1923. évi göteborgi nyomdászkongresszuson a világ legjobb tipográfusai közé sorolták, az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. 1926-ban megjelenik Sacelláry Pál Régi házak, elfakult írások című könyv, mely Kner legsikerültebb rokokó tipográfiájú terméke. A 1928 után megjelent Kner- könyvek jellegét már a klasszicista törekvésű tipográfia jellemzi. Ebben a szellemben jelenik meg 1932-ben a háromkötetes Goethe- antológia. 1935-ben meghal a Kner nyomda alapítója, Kner Izidor. A nyomda neve ezután Kner Izidor könyvnyomdája- Kner Imre, Kner Endre. Miután 1938-ban életbe lépett a zsidótörvény, Kner lemond valamennyi egyesületi tagságáról és tisztségéről. 1942-ben a nyomda fennállásának 60. évfordulóján megírja A Kner- nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története című tanulmányát.

Kner Imre számos hazai és külföldi nyomdászati társasággal állt kapcsolatban. Már 16 évesen belépett a Könyvnyomdászok Szakkörébe, amiben előadásokat tartott, cikkeket írt. 1923. január 21-én bekerült az abban az évben újjászerveződő Grafikus Művezetők Egyesületébe. 1923-tól már több tisztsége is volt a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületében, aminek élete végéig tagja maradt. 1927-ben beválasztották a Magyar Bibliophil Társaság tagjai közé, ahol többek között kezdeményezésére díjazni kezdték a legszebb könyveket, cége a társaság több kiadványát megjelentette. 1927-ben levelező tagként beválasztották a Verein „Deutsche Buchkünstler”-be, a Kner-nyomda kiadványokkal jelen volt a kölni sajtókiállításon. 1928-ban alelnöke lett az akkor megalakuló Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának. 1929-ben beválasztották a Magyar Nyomdászok Társaságába, melynek tagja volt az apja és több neves nyomdász is. A Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete 1933-ban a grafikai művészet területén szerzett érdemei elismeréseként tiszteletbeli tagjává választotta. Kner nyomtatványokkal támogatta az „Atelier” iparművész-növendék iskolát. A Magyar Werkbund alakuló ülésén az alelnöki tisztséget kapta meg, majd beválasztották az irodalmi bizottságba is. Vezető szerepet nem vállalt, de tagja lett a Magyar Bibliofilek Szövetségének. Szoros kapcsolatban állt a Fischfach-Ifjak csoporttal, számukra többször előadást tartott, valamint meghívta őket Gyomára is. Ezek mellett tagja volt a Vasárnapi Körnek (tagjainak munkája nyomdájában jelent meg), választmányi tagja az OMKE-nek. Több hazai és nemzetköri kiállítást megszervezésében részt vállalt. Előadásaival, publikációival a hazai és a külföldi szakmai színtéren is képviselte magát.

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kner_Imre_(1890%E2%80%931944)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök