Gyóni Géza (1884–1917)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2017. augusztus 29., 12:19-kor történt szerkesztése után volt.

költő, újságíró

Tartalomjegyzék

Élete

Gyónon (Pest megye) született 1884. június 25-én. Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfaluja nyomán vettel fel az első kötete megjelenését követően. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját, Becker (Bekker) Gizellát tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte, Gyónon végezte el az elemi iskolát. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva - és a parókián lakva - végezte el a Szarvasi Evangélikus Gimnázium I-VI. osztályát. A lelkész fiaként Géza is papnak tanult. Az 1896/97-es tanévtől kezdve öccse, Mihály is Szarvasra került a nagybácsihoz. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett „Sic itur ad astra” címmel, mely először közölt Gyóni-verset. Géza lelkesen elkezdte egy fekete noteszba feljegyezni írásait.

A nagybácsi halálát követően a diákkamrába lettek elszállásolva. Azonban apjuk nem szerette volna, hogy ez a légkör megrontsa gyermekeit – mint Petőfi Zoltánt -, ezért 1900 szeptemberében Csabára kerültek. Géza a Vidovszky Béla, gyomai jegyző házában lakott. A család csabai rokona, Áchim Károly a gimnáziumban volt tornatanár. Barátaival diákbandát alapított, ahol ő volt a brácsás. Az együttest szívesen hívták esküvőkre, névnapokra, ahonnan pénzt sosem fogadtak el, a vacsora miatt azonban szívesen zenéltek. A csapat a „Zöldfa” vendéglő eloltásában is segítettek. Az iskolában padtársa Szolár Ferenc volt, osztályfőnöke dr. Rell Lajos.

Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör, bár kezdetben nem arat sikert, a Március idusán c. verse hozott számára dicsőséget. 1901 májusában Budapesten országos középiskolai tornaversenyen indult szertornából, de eredményt nem ért el. Adománygyűjtési feladatokat is kapott (szuplikáció) országszerte. Bár október 6-án nem emlékezhettek meg az aradi vértanúk kivégzéséről, Rell tanár úr támogatásával Géza elszavalta a „Márciustól-Októberig” című versét. A Rudolf-Főgimnázium-avató ünnepségén Géza és Katona Sándor adta elő a „Marót bán” című jelenetet.

Középiskolai tanulmányait a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumában fejezte be, 1902-ben jelesre érettségizett. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (a Képes Családi Lapok-ban és az Új Idők-ben és jelentek meg versei, utóbbira fogadást is kötött) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait 1902 szeptemberétől a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában korrektor munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. Teológiai tanulmányait apjára való tekintettel folytathatta öngyilkossági kísérlete (1904. január 24.) ellenére - mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt. Ugyan beiratkozott a következő tanévre is, de mivel nem szerzett kollokviumot, 1905. augusztus 20-án a Theológiai Akadémia elbocsátotta.

Felépülése után egyértelművé vált számára, hogy nem szolgálhatja Istent, ezért a hazát kívánja szolgálni. Gyónón lett jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. Időközben megbánja, hogy a közhivatali pályát választotta. Szívesen ír verseket, melyeket megjelentet Kiss József „A Hét” című folyóiratban, de írásai megjelentek az Új Időkben és a Pesti Naplóban is. Költői stílusára jelentős hatással volt, amikor 1907-ben Boszniába került póttartalékosnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének viszontagságai megviselik, pacifista érzéseket fogalmazott meg. 1910-től újságírással kezdett foglalkozni: több ízben a Soproni Napló, majd a Sopron című napi-, később hetilap szerkesztője lett. Még 1909-ben, valamint 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. Az élmények antimilitarista szemléletű költeményeket eredményeztek. Erőteljes hatással volt írásaira Ady Endre, „az Ady fémjelezte modernség egyik legjellegzetesebb alakja”-ként emlegették. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus 1-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, ő maga is a háborúra buzdított – szembefordulva Ady háború ellenzésével. Gyóni ünnepelt magyar költő lett. Később a háborús élmények hatására, valamint a halál megtapasztalását követően egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését, illetve vágyait szólaltatta meg verseiben. Kifejezte a gyűlöletet azokkal szemben, akik otthon maradtak a háború idején a "Csak egy éjszakára…" című művével, ami aztán igazán népszerűvé tette. A fronton a Tábori Újság közli írásait. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Utolsó írásaiban az orosz forradalom pártolása is megjelenik (Egy gyöngéd lelkű grófnőhöz, Fogoly honvéd testamentuma). Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján 1917. június 25-én a szülőföldjétől távol eső orosz fogolytáborban. Temetésére június 27-én került sor, a szertartást német evangélikus lelkész végezte, búcsúbeszédet Zalán Gyula országgyűlési képviselő mondott.

Emlékezete

Emléktáblái

Gyóni Géza-emléktáblát az ország különböző pontjain, de még a határon túl is találhatunk:

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Gy%C3%B3ni_G%C3%A9za_(1884%E2%80%931917)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök