Petényi (Donner) László (1887–1971)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2017. augusztus 15., 16:14-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

orvos

Élete

Petényi (Donner) László Donner Lajos iskolaigazgató és Haan Ida gyerekeként látott napvilágot 1887. szeptember 29-én, Békéscsabán. A városban tanult egészen a középiskola befejezéséig, majd Kolozsvárra ment egyetemre, ahol 1910. december 12-én orvosdoktorrá avatták.

Miután megszerezte a diplomáját Bécsbe ment, onnan pedig Temesvárra, ahol aktív katonaorvosként dolgozott a helyőrségi kórház sebészeti osztályán, egészen 1913. október 1-jéig, addig amíg ki nem nevezték ezredorvosnak. 1914 júliusáig, az első világháború kitöréséig a temesvári 7. cs. és kir. tarackezrednél ezredorvosfőnökként működött. A háború kitörésekor 7. cs. és kir. Vilmos huszárezred orvosfőnökeként vonult hadba, majd 1917 december 1-jétől 1918 november 12-ig az 1035. sz. tábori kórház parancsnoka és a belgyógyászati, aztán a sebészeti osztály vezetőjeként munkálkodott Maroshévízen. Itt nemcsak a katonákat kezelték, hanem a lakosoknak is bérmentes kezelést nyújtottak. A sebesült katonákat, akik az 1916-18-as harcokban sérültek meg mind idehozták, az elhunytakat viszont a patak túloldalára, a település egyik legszebb magaslatára, a zsákhegyi temetőbe vitték elhantolni.

Petényi a háború végével visszatért Békéscsabára, ahol a Tanácsköztársaság idején a helyi tartalékkórház sebészeti osztályának lett a főnöke, utána kerületi orvosként praktizált az oláhok bevonulásáig. 1926-ban a város ügyvezető orvosává választották, majd 1929-ben Békés vármegye főispánja kinevezte tb. vármegyei főorvossá. Majd állami tisztiorvosi megbízást kapott 1936-ban, rá lett bízva a város egészségügyének az irányítása. Nyugdíjba meneteléig látta el ezt a tevékenységet, 1962. májusáig.

Békéscsaba egészségügyi hálózatának az irányítása 43 éven keresztül volt Petényi (Donner) László kezében. Ezen évek alatt sikerült kialakítania a feltételeit a magasabb színvonalú egészségügyi ellátásnak. Munkája kezdetén még sokszor nem volt elegendő pénzügyi háttér a szegény betegek ellátásának finanszírozására. Munkaköre az egészségügy minden ágazatára kiterjedt, ezért igen sokoldalú volt. Irányítása alatt alakult meg a Stefánia Csecsemővédő Egyesület helyi szervezete, a Tüdőgondozó Intézet és a Bőr-Nemibeteggondozó Intézet. Mindemellett részt vett a kórház korszerűsítésében, az új szakrendelő-intézet megalakításában. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, a város képviselőtestületének, és számos kulturális és társadalmi egyesületnek is tagja volt. Folyamatosan harcolt a gyógyítás korszerű feltételeinek a megteremtéséért a kórházi bizottságban és a képviselő-testületben, idős kora ellenére a felszabadulást követő időkben is meglátta a szocialista egészségügy kialakításának az előnyeit, szükségességét.

Szeretett városa sorsát igazán a szívén viselte, mindennapos teendői mellett nagy gonddal kutatta fel Békéscsaba történetének dokumentumait, hogy azok az utókor számára fennmaradjanak. Több kitüntetéssel is díjazták a munkásságát: Ferenc József Rend lovagkeresztjével, ezüst és bronz Signum Laudis-szal, Károly Csapatkereszttel, Vöröskereszt 2. osztályú díszjel-vényével. Ezek mellett 1992-ben Békéscsabán utcát neveztek el róla, így emlékezve rá.

1971. szeptember 14-én hunyt el Békéscsabán. „Kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Szerény, egyszerű, barátságos segítőkészségével orvos kollégáinak, az embereknek modorával, jó tanácsaival, tiszteletét, megbecsülését elnyerte. Ő minden orvosnak a kedves „Laci bácsija” volt, akihez bármikor bizalommal lehetett fordulni segítségért, tanácsért.”

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Pet%C3%A9nyi_(Donner)_L%C3%A1szl%C3%B3_(1887%E2%80%931971)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök